Teltházas koncertet adott a világhírű zenész Kolozsváron a BT Arénában péntek este. Sting a My Songs című világkörüli turnéjával érkezett a kincses városba, ahol egy igazi zenei időutazásra kalauzolta a több mint 9 ezer embert olyan dalokkal, mint az Every Breath You Take, Shape Of My Heart, de az Englishman In New York is felrázott és táncra perdített bennünket. Sting megragadta az alkalmat és az ukránoknak, valamint a háború ellen tiltakozó oroszoknak ajánlotta fel a koncert záródalát.

A tizenhétszeres Grammy-díjas zenész pályafutása legnépszerűbb dalait adta elő, a Police együttessel és szólóban írt számokkal egyaránt. Páratlan zenei pályafutásának különböző szakaszai és stílusjegyei a rock n' roll, dzsessz, a klasszikus zene, a folk, pop-rock és a reggae műfajokból merítenek ihletet.

A 70 éves zenész továbbra is úgy dacol az öregedéssel, hogy ez szinte hitetlenkedést vált ki. Némi túlzással, de majdhogynem összetéveszthető fiával, Joe Sumnerrel, akinek előadása nyitotta a koncertet. Az énekes-dalszerző a szerelemről és veszteségekről írt dalaival szórakoztatta a közönséget. Amellett, hogy feltűnően hasonlít apjára, hangjában is felfedezhető az egyezés.

Stinghez egy öttagú zenekar csatlakozott: Dominic Miller (gitár), Josh Freese (dob), Rufus Miller (gitár), Kevon Webster (billentyűk), Shane Sager (harmonika), Melissa Musique és Gene Noble (vokál). Mindannyian lehetőséget kaptak arra, hogy a középpontban mutassák meg tehetségüket, így okozva kiemelkedő pillanatokat. A vokalisták jelenlétükkel is színesebbé tették a showt, lenyűgöző hangjuk mellett a bulihoz is meghozták a kedvet egyedi táncmozdulataikkal.

Valljuk be, Sting fizikai állapota mellett a rajongók az énekes hangjára is kíváncsiak voltak, ez hamar kiderült a mellettem ülők beszélgetéséből is. „Vajon jól énekel még? Azért elég idős, van még hangja?” – csíptem el néhány kérdést. Nos, igazi felfedezés volt hangjának tisztasága. Erősen és tisztán csengett a Message in a Bottle című Police-klasszikus, valamint az Englishman In New York, amellyel a show kezdődött. Az első két nóta máris nosztalgikus hangulatot teremtett, az élményt pedig csak fokozta, hogy Sting a magas hangokat is könnyedén eltalálta.

A zenész is tudta, hogy a közönség a slágereket akarta hallani, de olyan dalokat is beválogatott a repertoárba, mint az If It’s Love, Loving You, Rushing Water, amelyek a legutóbbi, a The Bridge című albumáról származnak. Az album a világjárvány idején született és a zűrzavar, a politikai káosz, a társadalmi problémák ihlették meg a zenészt.

A koncert fénypontjai közé tartozott a Desert Rose című dal kísértetiesen arab hangzása, amely alatt ugráltak és sikítoztak a rajongók, és a King of Pain Police-dal, amelyet fiával közösen adott elő. A szájharmonikás Shane Sager harmonikaszólója közben pedig egyenesen tombolt a közönség.

A világhírű Every Breath You Take dalt a közönség együtt énekelte az előadóval, miközben a fiatal és idősebb generáció szerelmespárjai egymásra hajtott fejjel, ölelkezve hallgatták a klasszikust.

Sting megragadta az alkalmat, hogy az orosz–ukrán háborúról is szót ejtsen.  Az ukránoknak és a háború ellen tiltakozó oroszoknak ajánlotta a koncert záródalát a ráadásban. Azt mondta, egy csendesebb dallal szeretné zárni az estét. „Az ukránoknak és azon bátor oroszoknak küldöm ezt a dalt, akik tüntetnek a háború ellen, kockáztatva ezzel a bebörtönzést is”. A Fragile című sláger csendült fel, amelyben Sting arról énekel, hogy „semmi sem származik erőszakból, nem is származhat”.