1997. augusztus 2-án hunyt el William S. Burroughs, aki Allen Ginsberg és Jack Kerouac mellett az amerikai irodalom beat-nemzedékének legjelentősebb tagja volt. Burroughs olyan, azóta már kultikussá vált könyvek szerzője, mint a Narkós vagy a Meztelen ebéd. Művein generációk sora nőtt fel, ami nem is csoda, mivel a szerzőt az amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb írójaként tartják számon, aki az ’50-es évektől kezdődően egy innovatív látásmódot honosított meg, ezen felül pedig a könyveiben tárgyalt témák is merészen újszerűek voltak, az elbeszélésben alkalmazott technikákra pedig kétségtelenül illik az egyedi jelző.

Teljes nevén William Seward Burroughs II. 1914. február 5-én született a Missouri állambeli Saint Louis-ban. Családja igencsak jómódú volt, ebből kifolyólag Burroughs előkelő neveltetésben részesült, egyetemi diplomáját 1936-ban szerezte a Harvardon, ezt követően pedig Bécsben lett orvostanhallgató. Itt feleségül veszi Ilse von Kampert, aki egy zsidó származású arisztokrata volt és a nemzeti-szocialista zsidótörvények jelentette fenyegetés elől Amerikába szökteti. 1942-ben besorozzák, de a családja közbenjárására felmentik a szolgálat alól. A háborút követően továbbra is kalandos életet él, ebben nem utolsósorban a családja által folyósított havi járadék is segítségére van, ami lehetővé teszi, hogy kötöttségek nélkül tegye azt, amihez kedve van. 1944-ben Jack Kerouackel költözik egy lakásba, akivel közösen megírják az És megfőttek a vízilovak című könyvet, amely egy gyilkosságot dolgoz fel, amely a baráti társaságukban történt.

A kéziratot sokáig elveszettnek hitték, végül első publikálására 2008-ban került sor. Erre az időre tehető, hogy Burroughs fokozatosan rászokott a különböző narkotikumokra, előbb a morfiumra, majd a heroinra, amely függőség egész élete során többé-kevésbé végigkísérte. 1950-ben Mexikóba kénytelen menekülni, mivel kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményt követ el. Ide elkíséri második felesége, Joan Vollmer Adams is, akit Burroughs mindmáig tisztázatlan körülmények között, egy mexikóvárosi átivott és átdrogozott éjszakát követően fejbe lő. A hatóságok végül az esetet nem szándékos emberölésként könyvelték el, amiért két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A mexikói tartózkodást követően rengeteg helyen megfordul, az Egyesült Államokon kívül életvitelszerűen tartózkodik különböző dél-amerikai országokban, a marokkói Tangerben, Párizsban és Londonban. 1974-ben visszatér New Yorkba, majd 1981-ben Kansas államba költözik, ahol 1997-ben bekövetkező haláláig él.

Első regénye, a Narkós 1953-ban jelent meg. Többi munkájához hasonlóan ez is önéletrajzi ihletésű, annyiban viszont eltér későbbi műveitől, hogy ez az a regény, amelynek cselekménye lineáris és a stílusa is könnyen befogadható az olvasó számára. Meg kell viszont itt jegyezni, hogy a visszafogott, szikár nyelvezet és a már-már a naturalizmust idéző stílusjegyek ellenére a Narkós már magában hordozza mindazokat a nyelvi elemeket, amelyek későbbi alkalmazása oly jellemző lesz a Burroughs-i életmű egészére. Visszatérve első regényéhez, a téma okán nagyon nehéz volt kiadót találni, csak Allen Ginsberg közbenjárása után sikerült megjelentetni a könyvet. Drogfüggőség, homoszexualitás, a háború utáni Amerika éjszakai alvilági élete, de mexikói életképek is megjelennek a Narkós lapjain, természetesen a történet egésze önéletrajzi ihletésű.

Indítottunk itt egy Leporolt könyvek című rovatot, amivel sajnos elég ritkán jelentkezünk, mivel év közben elég kevés idő jut klasszikus művek (újra)olvasására, most viszont a nyári szabadságolásokat kihasználva nagy örömmel olvastam újra Burroughs első könyvét. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Jelenkor Kiadónál is úgy gondolták, hogy érdemes leporolni ezt a darabot, ezért tavaly Sepsi László fordításában új kiadást kapott a Narkós. A magyarra való átültetésen kívül külön érdekesség, hogy ebbe a kiadásba bekerült egy, a korábbi változatból kimaradt fejezet is, valamint Ginsberg 1952-es méltatása és 1977-es előszava, de a 2003-as amerikai kiadáshoz készült, Oliver Harris által jegyzett, rendkívül alapos Bevezető is.

Ezen kívül olvasható az eredeti kézirathoz írott bevezető is, amelyet maga Burroughs volt kénytelen írni a könyvhöz, mivel az akkor hatályos amerikai jogszabályok miatt aligha jelenhetett volna meg egy ilyen mű. Sokatmondó, ahogyan Ginsberg fogalmaz az akkoriban Burroughs és Kerouac által képviselt irányzatról, a könyvkiadók korabeli viszonyulásával összefüggésben: „Ezek a könyvek bizonyosan annak a tünetei voltak, hogy egy identitásválság kellős közepén vagyunk, amely az egész Egyesült Államokra kiterjedő idegösszeomlás előszele. (…) De a félelem és terror, amelyről Solomon (a könyv kiadója – a szerk.) beszélt, olyan valódi volt, hogy a ponyvaipar tartotta magát hozzá, és mielőtt a könyv megjelenhetett volna, mindenféle záradékokat kellett elhelyezni a szövegben – nehogy a kiadót a szerző bűntársának véljék (…)”

Maga a könyv, mai szemmel olvasva is, rendkívül lényegretörő és hiteles. Az egyes szám első személyben elbeszélt történet végigvezet a függővé válás egyes állomásain és a látszólagos stilisztikai puritánság ellenére mégis magával ragadó olvasmány. Oliver Harris következőképp ír róla: „Rengeteg mondandója van a marihuánáról, a kokainról, a benzedrinről, a Nembutalról, a pejotlról, a yagéról és az antihisztaminokról, továbbá az ópiumról és származékaikról, félig-meddig gyógyszeres könyv. (…) Újságírói riport, egyfajta vallomásos önéletrajz, és Ernest Hemingway, Dashiell Hammett, John O’Hara és F. Scott Fitzgerald munkáiból, illetve a hollywoodi B-filmekből táplálkozó regény. Ezt tartják Burroughs egyetlen közérthető történetének: egyszerű, információgazdag elbeszélés, dísztelen, szikár stílusban megírva. De ha valaki másodszor is elolvassa, fel fognak tűnni neki a próza apró igazgyöngyei, a különös, kísérteties képek, a színtiszta baljóslatúság furcsa pillanatai és a mély kétértelműségek, amelyek meghazudtolják mindazt, amit eddig velős, komor realizmusnak hittünk…”

A Prológussal kezdődően a szerző mintegy közös utazásra invitálja az olvasót, ugyanis itt már beszámol mindazokról a traumatikus hatásokról, amelyek gyerekkorában érték, dacára annak, hogy egy nagyon jól szituált családi háttérrel rendelkező gyerekről van szó, de akinek irányába szülei nem mutatták ki megfelelően a szeretetüket, így már kiskorában érzelmi válságokkal küzdött, amelyek látomásokhoz, rémálmokhoz vezettek. Először a bejárónőtől hall az ópiumszívás „jótékony” hatásairól, saját bevallása szerint pedig ekkor dönti el, ha nagy lesz, akkor ezzel kíván foglalkozni. A folytatásban pedig kendőzetlenül megmutatja, hogy milyen „sikereket” ért el e téren, miközben nagyon érzékletes képet fest a narkósok világáról és – ahogyan Harris is találóan összefoglalja – a különböző tudatmódosító szerek emberre gyakorolt hatásairól. Ha pedig már itt tartunk, azért is tanulságos olvasmány, mert az utóbbi években már mifelénk sem ritkaság az olyan eset, amikor közvetlen környezetünkben találkozhatunk olyanokkal, akik fokozatosan valamely kábítószer rendszeres használata során függővé válnak, ez a könyv pedig ilyen értelemben is támpontot nyújt, hogy eme folyamat során mire is kell tulajdonképp figyelni.

Minden szempontból érdekes olvasmány tehát a Narkós, azoknak is ajánlott, akik az életmű második – talán leghíresebb – darabjával, a Meztelen ebéddel talán nem is birkóznának meg. Tudni kell, hogy Burroughs ebben a művében már az ún. cut up, azaz szövegkollázs-technikát alkalmazott, amelynek következtében maga a történet mindenfajta linearitást nélkülöz, a végeredmény pedig egy – látszólag – inkoherens, vad látomásokkal és sokkoló képekkel teletűzdelt mű, amelyet először Párizsban adtak ki 1959-ben. Obszcén jellege miatt Amerikában nem is jelenhetett meg a ’60-as évek végéig, de akkor is még különböző hivatalok és csoportok hosszú időn keresztül küzdöttek azért, hogy betiltsák. William Burroughs számára viszont a Meztelen ebéd hozta meg az ismertséget, megjelenését követően pedig nagyon gyorsan avanzsált a 20. század világirodalmának egyik legnagyobb hatású szerzőjévé. Mindez nem csak a műveinek, hanem botrányos életvitelének is köszönhető természetesen.

Bárhogy is volt, Ginsberg és Kerouac mellett, Burroughs a kultúra számos területére volt hatással. David Cronenberg 1991-ben készített filmet a Meztelen ebédből, de írógenerációk egész sorára és a művészeti ágak legkülönfélébb képviselőire volt hatással Burroughs. Munkássága a popkultúra szerves részévé vált, olyan alkotókat ihletve, mint Lou Reed, Nick Cave vagy Kurt Cobain. Utóbbival ennek öngyilkossága előtt többször is találkozott egy közös projekt érdekében, ami végül nem valósult meg. Burroughs szerepelt a U2 Last Night on Earth című videójában, de számos más filmben, klipben vagy akár videójátékban is találkozhatunk vele. Ez pedig minden bizonnyal egy olyan életmű, amiről még sokáig fognak beszélni.

Leporolt könyvek * Az egyszerűség kedvéért adtuk ezt a címet ennek a rovatnak - szintén az egyszerűség jegyében használjuk ezt a kifejezést -, amelyben szándékaink szerint olyan könyvekről és szerzőkről van szó, amiket és akiket klasszikusként tartunk számon, de valami miatt manapság mégsem kapják meg a megérdemelt figyelmet. Ez a szubjektív reflexió hajdani olvasásélményeinkre abból a megfontolásból született, hogy bár olvasni mindig jó, de időnként bizonyos könyvek újraolvasása is képes az újdonság varázsával megajándékozni. Reméljük ugyanakkor, hogy ez a kalandozásunk a világirodalom útvesztőiben másokat is arra ösztönöz, hogy alaposabban körülnézzenek könyvespolcaikon.