Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat kapott Györfi Erzsébet óvónő, népdalénekes, a Barozda együttes meghatározó tagja, a Székelyföldi Énekiskola alapítója, az erdélyi táncházmozgalom megalakulásának kulcsfontosságú szereplője, aki komoly szerepet vállalt az erdélyi magyar régizene népszerűsítésében is.

„Nagy öröm számomra ez az elismerés. Bevallom, meghatódva vettem át a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. Rendkívül megtisztelő ez az állami kitüntetés, a megbecsülés. Köszönettel és hálával tartozom az odafigyelésért, hogy észreveszik, követik és értékelik a munkámat, munkánkat” – emelte ki a Maszol megkeresésére a díjazott.

A kitüntetést a külhoni magyar közösségek érdekében a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, a nemzet örökségének megőrzése érdekében kiemelkedő tevékenységet végző személyeknek adják, amelyet Györfi Erzsébet az erdélyi táncházmozgalom és az első székelyföldi táncházak elindításáért, az erdélyi régizene népszerűsítéséért, valamint a Székelyföldi Énekiskola megalapításáért vehetett át.

„Fontos kiemelni, hogy én csak egy láncszeme vagyok annak az egésznek, a csapatnak, amelynek közös munkája révén jutottam el az elismerésig”– hangsúlyozta Györfi Erzsébet. Mint mesélte, meghatározó volt számára a Barozdával való találkozás. Az 1976-ban Csíkszeredában megalakult együttes, melyhez ő is csatlakozott, és mindmáig tagja, az autentikus magyar népzene népszerűsítése és gyűjtése mellett köteleződött el. Ezzel egyidejűleg az erdélyi történelmi zene, az úgynevezett régizene kutatását, megismertetését is feladatuknak tekintették, így nemcsak az erdélyi táncházmozgalom elindítása, az első székelyföldi táncházak létrehozása fűződik a Barozda nevéhez, hanem a Csíkszeredai Régizene Fesztivál alapítása is.

„Kezdetektől fogva, és annak lassan fél évszázada, ki-ki a maga kis vagy nagyobb szeletével igyekszik e területen dolgozni, munkájával segíteni, gyarapítani a közösséget, amelyből vétetett és amelyhez tartozik. Különös elégtétel és jó érzés ennyi éven át együtt maradni, együtt dolgozni és szolgálni közösségünket a népzene és régizene kiváló ismerőivel, zenészeivel, nagyszerű kutatóival, tudósaival, mint Simó József, Pávai István, Toró Lajos, Simó Csongor és Papp István Gázsa” – mondta kérdésünkre a díjazott. „Az én szeletem a népdal és régizene tolmácsolása mellett, a népdal oktatása is”– fogalmazott.

Már több mint négy éve működik a Székelyföldi Énekiskola gyergyóvidéki, csíki, keresztúri és Udvarhely környéki gyerekekkel. „Én a hagyomány szinonimájának tartom az örökséget, és ki ne szeretné a már meglevő javait örököseire hátrahagyni? Meggyőződésem, hogy egyik eszköze, lehetősége éppen az, ha minél többen és minél többet énekelünk. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy gyönyörű népdalaink helyet kapjanak a mai, cseppet sem könnyű, megváltozott világban. Ebből az indíttatásból kapcsolódtam Szalayné Antal Rózália nagyszerű kezdeményezéséhez, miszerint jó lenne keresni a régió énekes gyerekeinek egy lehetőséget, ahol közös népdaltanulások alkalmával, egymást jobban megismerve, egy olyan közösséggé kovácsolódhatnak, amely a népdal szépségét, értékét és a közös éneklés örömét képviseli, ahol a már feledésbe merült népdalok megtanulásával tovább fejlődhetnek és reményeink szerint, közülük akár majdani népdaloktatók is kikerülnek” – mesélte Györfi Erzsébet.

„Köztudott, hogy a hagyományos kultúra őrzi az ősök örökségét. A paraszti társadalomban az volt a természetes, hogy egy egész közösség, kisgyerektől a legidősebbig, énekelt. Életüket végigkísérte az éneklés, születéstől egészen a halálig. A paraszti életforma helyét már jó ideje a modern világ veszi át, aminek sajnálatos velejárója, hogy kevesebbet énekelünk és hagyományaink fokozatosan eltűnőben vannak” – fejtette ki Györfi Erzsébet, aki azt is hozzátette, hogy a néprajzkutató, népzenegyűjtő Kallós Zoltán, Zoli bácsi – ahogy ők szólították – közösségmegtartó értékek mentén végzett munkája is példaértékű számára. 1977-től személyes kapcsolat is összekötötte őket. Az első moldvai népviseleti darabot, gyűjtőutakat és számtalan felvételt, útbaigazítást köszönhetett neki” – emlékezett vissza a díjazott.

Kérdésünkre, miszerint mit jelent számára ez a kitüntetés, s mire sarkallja a jövőben, azt válaszolta, hogy „a Kallós Zoltán nevével fémjelzett díj a Barozdával elért közös megvalósításoknak és a népdalok területén végzett oktató-nevelői munkának szól. Azt gondolom, az elismerés igazolja, hogy jó volt a választott út, ugyanakkor bátorít, hogy másokat is erre az útra terelgessünk, merjünk nagyot álmodni és míg erőnk engedi, tovább dolgozzunk” – fejtette ki.