„Ő benne élt a szöveguniverzumban” – Kovács András Ferencre emlékeztek Kolozsváron a magyar költészet napján
A tavaly decemberben, 64 éves korában elhunyt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas és Artisjus-nagydíjas erdélyi magyar költő tiszteletére szerveztek emlékestet a magyar költészet napja alkalmából. A Földöntúli lombok címet viselő eseményen Balázs Imre József és Boka László beszélgettek a költő életművéről, Kovács András Ferenc és József Attila versei Bodolai Balázs színművész és Csörsz Rumen István verséneklő előadásában hangzottak el.
Kovács András Ferenc J.A. szonettje című versével kezdődött a költő tiszteletére szervezett emlékest a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karának épületében csütörtök délután. Mi sem lehetett volna ennél találóbb választás, hiszen a magyar költészet napján a József Attilához írt verssel így a ma 119 éve született, fiatalon elhunyt költő előtt is tisztelegtek. Bodolai Balázs színművész szavalatát Csörsz Rumen István verséneklő előadása követte, aki KAF idén 30 éves kötetéből, a Lelkem kockán pörgetem című gyűjteményből válogatott verseket adott elő lantkísérettel.
„Milyen kapcsolatban áll egymással Kovács András Ferenc költészete és Erdély? Milyen helyet foglal el az ő életműve az erdélyi magyar irodalomban?” – nyitotta meg a beszélgetést Balázs Imre József költő, irodalomkritikus és irodalomtörténész. Beszélgetőtársa, Boka László, aki az erdélyi magyar irodalom egyik legelismertebb kutatója azt felelte, hogy KAF lírai világa úgy erdélyi, hogy közben univerzális. És valóban. A tragikus hirtelenséggel elhunyt költő egyszerre bontotta le a skatulyákat és ragaszkodott a szöveghagyományhoz. Fontosak voltak számára az előtte járó nagy erdélyi költők, verseikhez számtalan alkalommal visszanyúlt és a maga játékos, ám végtelenül mély stílusával újra és újra kapcsolódott hozzájuk.
„Ő benne élt a szöveguniverzumban” – fogalmazta meg Boka László. Nem csupán költő volt, hanem értekező is, aki folyamatosan formálta, alakította ezt az univerzumot. Egyszerre volt erdélyi, európai és világpolgár, akinek életművét egy szóval jellemezni majdhogynem lehetetlen, ám ha mégis kísérletet tennénk rá, azt mondhatnánk, hogy „világköltészet”. Miközben modern volt, humoros, játékos, nem feledkezett meg a reneszánsz, a latin, a görög irodalmi kultúra hagyatékáról sem. Elindulásakor éppen ezért úttörőnek is számított, hiszen az 1980-as évek elején megjelent első kötete, a Tengerész Henrik intelmei, a korra jellemző sok szabadvers után az első volt, amely visszatért a hagyományokhoz. KAF első perctől a klasszikus műveltség költője volt.
Kovács András Ferenc: J.A. szonettje
Gallyát töröm csak, mert a töve vén:
nem dönthető a korhadt líra fája –
vak föld alá nő visszás koronája,
s a szó a szájban senki: jövevény.
Megköt, felold a vándor szövevény –
hű mindenségben szétfutó gyökérzet
göröngyeként ha pörgök, hörgök, érzek:
a dallam nem változtat szövegén.
De van szöveg mely falsít dallamán –
őszintébb volna ölni vagy rabolni…
s a lélek dúdol: kába, gyatra holmi.
De mindezt mintha másról hallanám:
nem a valót, csak én-imázsát,
mint földöntúli lombok roppanását.
Hitt az univerzalitásban. Az erdélyi szöveghagyományoktól egészen a japán haikuk műfajáig művelte a versírást, hiszen meggyőződése volt, hogy a költészet egy egészként tud igazán nyújtani nekünk valamit. Már az 1990-es évek végén bekerült a kortárs magyar líra középpontjába, berobbant a képletes kánonba. Számtalanszor fellépett, hiszen színésznő édesanyja és dramaturg édesapja mellett már gyerekként is a színház volt az egyik kedvenc helye. A Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjeként egy egyedi szerkesztési módot alakított ki, megbecsülte a fiatal, pályakezdő költők tenniakarását, egyszerre volt végtelenül szelíd és kemény, nagyon tudott haragudni a világra, de gyermekien boldog is tudott lenni. Kovács András Ferenc számára fontos volt a költészet, és neki ezt sosem kellett bizonygatnia, hiszen minden megnyilvánulásából áradt.
Kapcsolódó
Az emlékest zárásaként további versek hangoztak el Bodolai Balázs és Csörsz Rumen István előadásában. KAF változatos, színes, humoros, mégis végtelenül komoly művein egyszerre nevettünk, bólogattunk és gondolkodtunk el. Ennek a verses-zenés estnek az ötletgazdája még ő maga volt. Az idei csíkszeredai Régizene Fesztiválra tervezett hasonlót, s bár ő már nem lehetett jelen, az ünnepi esemény minden pillanata az ő munkásságát dicsérte.
CSAK SAJÁT
