Több mint harminc évvel ezelőtt határozta el Lakatos Mihály, hogy egyszer könyvet ír Nyirő József életéről és munkásságáról. Az elhatározásból mára átfogó monográfia született, amely nemcsak az erdélyi író irodalmi örökségét, hanem vitatott politikai szerepvállalását is górcső alá veszi. A József Attila-díjas költő, író és műfordító november 5-én, csütörtökön este a csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtárban mutatta be kötetét. A telt házas rendezvényen Dimény H. Árpád költő beszélgetett a szerzővel, aki személyes emlékekkel, irodalomtörténeti érdekességekkel és humorral fűszerezve beszélt kutatásairól.

A székelyföldi könyvbemutató-turné harmadik állomása volt Csernáton, ahol Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy után találkozhattak az érdeklődők a Budapesten élő, erdélyi származású szerzővel. A Nyirő József – Közelítések az életműhöz című könyv bemutatóján nem csupán az író legismertebb alkotásai kerültek szóba: a beszélgetés jelentős részét a második világháború alatti politikai tevékenysége és az életmű megítélése körüli viták tették ki.

Egy tiltott regénnyel kezdődött a több évtizedes kutatás

Lakatos Mihály felidézte, hogy fiatal pedagógusként, a Hargita megyei Kápolnásfaluban találkozott először Nyirő József műveivel. Egyik kolléganője adta kezébe a Néma küzdelem című regényt, amelynek szerzőjéről addig még csak nem is hallott. Ez nem volt véletlen: a kommunista diktatúra idején Nyirő művei tiltólistán szerepeltek, az iskolai oktatásban pedig nem foglalkoztak vele.

A regény különösen nagy hatást gyakorolt rá, mert az erdélyi Mezőségen végbement asszimiláció folyamatát mutatta be, olyan történelmi kérdéseket érintve, amelyekről az akkori oktatásban alig lehetett hallani. Lakatos szerint a mű szépirodalmi értékei mellett dokumentumként is figyelemre méltó, hiszen az író alaposan utánajárt a szórványmagyarság helyzetének.

Ezt követően sorra olvasta Nyirő további köteteit, köztük a Madéfalvi veszedelmet, az Isten igájábant és az Uz Bencét. Amikor a rendszerváltás után egyetemre került, már tudatosan készült az életmű feldolgozására. Szakdolgozatát az Isten igájában című regényről írta, doktori tanulmányai során pedig ugyancsak Nyirő munkásságával foglalkozott.

A tervezett monográfia megírása azonban hosszú időre háttérbe szorult. Lakatos huszonegy éven keresztül dolgozott a magyarországi kulturális minisztériumban, így az irodalomtörténeti kutatásokra kevesebb ideje maradt.

Újabb fordulatot jelentett 2008, amikor a szegedi Lazi Könyvkiadó felkérte, hogy a Nyirő-életmű újrakiadásához készítsen utószavakat. Végül tizenhat kötethez írt tanulmányt, amelyek elkészítése során jelentős kutatási anyagot gyűjtött össze.

A monográfia megírásához további három évre volt szüksége. Korabeli magyar és román sajtóanyagokat, parlamenti jegyzőkönyveket, nyilatkozatokat és más történelmi dokumentumokat tanulmányozott. Mint elmondta, az Arcanum digitális adatbázisa jelentősen megkönnyítette munkáját, hiszen ma már néhány kattintással hozzáférhet olyan újságokhoz, amelyek felkutatása korábban hosszadalmas könyvtári kutatást igényelt volna.

A szerző arra is törekedett, hogy az életrajz ne száraz tudományos értekezés legyen. Rövid fejezetekkel, történetekkel, helyenként iróniával és humorral igyekezett olvasmányossá tenni a könyvet. Elárulta, hogy a kötet szerkesztőjével, Szentmártoni Jánossal (József Attila-díjas magyar költő és kulturális tisztségviselő, író – szerk. megj.) még néhány humoros megjegyzés megtartásáról is vitába keveredett.

Nyirő politikai múltja és az újratemetési botrány

A beszélgetés egyik leghangsúlyosabb témája Nyirő József politikai szerepvállalása volt. Lakatos szerint a 2012-es, végül meghiúsult székelyudvarhelyi újratemetés körül kialakult botrány jelentősen befolyásolta az író megítélését. Úgy véli, az akkor elhangzott vádak és minősítések egy részét nem támasztották alá megfelelő történelmi dokumentumokkal.

A kutató hangsúlyozta, hogy Nyirő nem volt tagja a Nyilaskeresztes Pártnak, ugyanakkor elismerte: országgyűlési képviselőként részt vett a Szálasi Ferenc hatalomátvétele után működő parlament munkájában. Lakatos ezt a politikai szerepvállalást az író életének egyik legsúlyosabb tévedéseként értékelte.

Álláspontja szerint különbséget kell tenni a nyilas párttagság és a Szálasi-korszak parlamenti munkájában való részvétel között. A bemutatón arról is beszélt, hogy a korabeli jegyzőkönyveket átvizsgálva igyekezett pontosan feltárni Nyirő tevékenységét.

A beszélgetés során szóba kerültek az írót ért antiszemitizmus- és háborúsbűnösség-vádak is. Lakatos ezeket vitatta, és többek között Szőcs Géza korábbi írására hivatkozott, amely különbséget tett Nyirő szépirodalmi munkássága és egyes politikai megnyilatkozásai között. A szerző szerint a történelmi megítélésnek elsősorban ellenőrizhető dokumentumokon kell alapulnia.

Nyirő politikai múltjának értékelése ugyanakkor továbbra is vitatott kérdés. A Szálasi-rendszer parlamentjében való részvétele történelmi tény, amelyet az író irodalmi teljesítményének vizsgálata sem tehet mellékessé.

Lakatos egy érdekes nemzetközi párhuzamot is felvetett. A norvég Nobel-díjas Knut Hamsun példáját említette, aki nyíltan támogatta a náci Németországot, irodalmi munkásságát Norvégiában mégis a nemzeti kulturális örökség részeként kezelik. A szerző szerint érdemes megvizsgálni, hogy az egyes országok miként viszonyulnak politikailag vitatott múltú íróikhoz, és milyen szerepet kap ebben az irodalmi teljesítmény.

A kutató személyes történetet is megosztott: 2016-ban Nyirő egyik Németországban élő dédunokája kereste meg azzal a kéréssel, hogy írjon monográfiát a dédapjáról. A felkérés különösen meglepte, hiszen akkor már maga is a könyv összeállítására készült.

A család egyik másik leszármazottjával is találkozott, hogy személyes emlékeket gyűjtsön. Bár az író emigrációja miatt az unoka nem ismerhette nagyapját, a család birtokában megőrzött hagyaték további kutatási lehetőségeket kínálhat.

A Kopjafáktól a székely humorig

A könyvbemutató utolsó részében ismét az irodalom került előtérbe. Dimény H. Árpád arra kérte vendégét, ajánljon egyetlen Nyirő-kötetet azoknak, akik most szeretnének megismerkedni az író munkásságával.

Lakatos Mihály gondolkodás nélkül a Kopjafák című novelláskötetet választotta, amelyet az életmű csúcsának tart. Véleménye szerint Nyirő elsősorban a novella műfajában alkotott maradandót, különösen az emberi tragédiák ábrázolásában volt kivételes tehetség. Az Uz Bence és a Jézusfaragó ember népszerűségét sem vitatta, ugyanakkor úgy vélte, az író legérettebb alkotásai között a Kopjafák kiemelkedő helyet foglal el.

Szóba került Nyirő és Tamási Áron kapcsolata is. Lakatos szerint a két író barátságát kölcsönös ugratások és időnként szakmai rivalizálás jellemezte. Bár mindketten a székely világot emelték be a magyar irodalomba, eltérő eszközökkel tették ezt: Tamási elsősorban humorával, Nyirő pedig a tragikum megjelenítésével alkotott maradandót.

A székely humor természetességét Lakatos saját kápolnásfalusi élményével érzékeltette. Elmesélte, hogy a nyolcvanas években ő is készíttetett magának egy akkoriban divatos nyúlszőr sapkát. Amikor büszkén megmutatta falubeli ismerőseinek, egyikük mindössze annyit jegyzett meg: ha abban megy ki az utcára, szomorú emberrel biztosan nem találkozik.

A szerző szerint éppen ez a sajátos gondolkodásmód jelenik meg a székely irodalomban: az íróknak nem kellett kitalálniuk a humort, csupán észre kellett venniük a mindennapokban.

Lakatos Mihály hangsúlyozta, hogy Nyirő irodalmi örökségének megismerése és értékelése elsősorban a székelyföldi olvasóközönség számára fontos feladat. Úgy véli, a politikai viták nem helyettesíthetik a művek alapos ismeretét, ezért könyvével mindenekelőtt a tájékozottabb megítéléshez kíván hozzájárulni.

A telt házas csernátoni könyvbemutató Csernáton Község Polgármesteri Hivatalának támogatásával valósult meg.