Az erdélyi színművészeti oktatás elmúlt időszakára rányomta a bélyegét a koronavírus-járvány: az ebben a tanévben végző hallgatók órái az online térbe szorultak, és a közönséggel való találkozásaik is minimálisra csökkentek. A bezártságnak pozitív hozadékai is vannak, megszilárdult a fiatal színész növendékek szakmai elkötelezettsége és a kreativitásukra is minden eddiginél nagyobb szükség van. A csíkszeredai unscene - Művészeti Egyetemek Fesztiválján Hatházi Andrást, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Színházi Intézetének oktatóját és tanítványait kérdeztük.

Ezen a héten zajlik Csíkszeredában az első alkalommal megrendezett unscene - Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amelyen négy romániai egyetem végzős színművészetis, illetve film és média szakos hallgatói mutatkozhatnak be. A hiánypótló esemény sok diák számára hosszú idő után az első lehetőség a közönséggel való találkozásra. Az elmúlt tanév nehézségeiről, tapasztalatairól Hatházi Andrással, a Babeș Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Kar Magyar Színházi Intézet oktatójával és tanítványaival, Varga Péterrel, Tatár Zsuzsával és Sepsi Melindával beszélgettünk.

Hatházi András színészmesterséget és színpadi improvizációt oktat a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Ezen tárgyakhoz elengedhetetlen a személyes találkozás. Kérdésünkre, hogy hogyan sikerült ezt a feladatot a járvány idején megoldani, az oktató úgy fogalmazott, hogy az óráit ugyan megtartotta online formában, ám azoknak „gyakorlatilag semmi hasznuk nem volt”.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a szakember szerint mennyire befolyásolja ez a végzősök elhelyezkedési lehetőségeit az elmúlt év, amely rendkívül nehéz helyzetbe hozta a kulturális intézményeket. Hatházi András szerint eddig sem volt „rózsás” a helyzet. „Feltételezem, hogy ezután sem lesz az. És még azt sem mondhatom, hogy dolgozni kell, mert a végén a munka úgyis meghozza a gyümölcsét. Az ember hiába gürcöl, ha a fáradozását nem értékelik, és főleg azok nem, akiknek a véleménye befolyásolja a közvéleményt. Érdemes erről elolvasni Barabási Albert-László A képlet című könyvét” – fogalmazott a színészként, rendezőként, íróként, drámaíróként is ismert egyetemi oktató.

A csíkszeredai unscene fesztivállal kapcsolatosan Hatházi András elmondta: az egész eseményt csak a lejárta után tudná értékelni. Az eddig látott produkciók között látott „avítt, poros” produkciókat, és voltak „őszinte, emberi megnyilvánulások” is. „De ez semmit sem jelent, mindez csak az én ízlésemről árulkodik. Mindenesetre a seregszemle remek kezdeményezés, és nagyon remélem, hogy lesz folytatása” – összegzett a szakember.

Találkozás a közönséggel

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karának Magyar Színházi Intézetében tanuló három végzős hallgatóval, Tatár Zsuzsával, Sepsi Melindával és Varga Péterrel a fesztivál programjainak szünetében ültünk le beszélgetni pénteken délelőtt. A kolozsvári végzős színisek két nagyobb lélegzetű vizsgaelőadással érkeztek Csíkszeredába. „Ennyit tudtunk összehozni, de ez a kettő azt hiszem, hogy nagyon tanulságos, vagány próbafolyamat volt és az eredményt is nagyon élvezzük, szeretjük játszani mindkettőt. Az egyik a Három nővér, a másik a Producerek” – sorolta Zsuzsa. Ezen kívül egyéni és „négyes, kettes” előadások alkalmával is láthatta a csíki közönség a BBTE-s diákokat. Péter elmondta: a fesztiválon bemutatott előadásokat többnyire már játszották közönség előtt, bár van, amelyiket kevés alkalommal, főleg a kevesebb szereplős produkciókat.

Mint Melinda megjegyezte: az érdekes az volt, hogy ekkora közönség előtt még nem adhatták elő ezeket a darabokat, a csíki közönség minden alkalommal megtöltötte a nézőteret. „Számomra nagyon meglepő volt a találkozás a közönséggel. Teljesen másképp működött itt, mint otthon a maximum 27 fős közönség. Másképp reagáltak és nem volt annyira intim, szoros a kapcsolat, mint Kolozsváron” – folytatta. Péter szerint a Három nővér című előadás alatt ennyi visszajelzést a közönségtől még sohasem kaptak. Mint megjegyezte: nagyon sok impulzus érkezett a közönség felől, és érezték azt, hogy kíváncsiak rájuk az emberek.

Félbemaradt a munka

Az elmúlt év bezártsága a színművészeti oktatásra is erősen rányomta a bélyegét. Mint a fiatalok elmondták: az elején még azt gondolták, hogy néhány hétről lesz szó. „Úgy mentünk el karanténba, hogy egy csomó elkezdett munkánk volt, és nagyon nehéz volt aztán azokat adaptálni. Volt egy szünet is, amíg mindenki megértette, hogy most valami mást kell kitalálni. Ekkor elindultak a kísérletezések is, mert ez mindenkinek új helyzet volt” – mesélte Zsuzsa. Péter szerint a legjobban az énekórák megtartása mutatja, hogy milyen volt az online térben tanulni. „Whatsappon történt, és főleg az elején a tanárnőnk úgy gondolta, hogy ő otthon zongorázik, mi pedig szintén otthonról ráéneklünk. Persze, az elcsúszások miatt soha nem léptünk be időben. Ilyen volt az egész karanténos munka” – összegzett.

A tavaszi bezártság után ősszel elkezdődhetett az egyetemi tanév, ám egy hónap után ismét online oktatásra tért át az intézmény. „Ebben az időszakban a legtöbben már Kolozsvárpon voltunk, és ettől függetlenül tudtunk dolgozni külön kettesével a lakásokban. A tavaszi küzdelem nagyon nagy küzdelem volt mindenkinek, nekünk is, de jó volt, hogy együtt voltunk benne online is” – hangsúlyozta Zsuzsa.

Elhelyezkedés: nincs recept

Az elhelyezkedési esélyekről érdeklődő kérdésünkre a diákok elmondták: alapvetően nagy a bizonytalanság, amikor egy színész osztály harmadéves, és kicsi az esély az elhelyezkedésre. „Nehézkesen indult be akkor is a munka, amikor visszatértünk, mert továbbra is voltak szigorítások, változott a helyzet egyik hétről a másikra. Kétséges volt az, hogy mit tudunk megmutatni, megcsinálni egyáltalán, és hogy hol?” – idézte fel Zsuzsa. Hozzátette: mindezek mellett a karantén időszaka megerősítette benne azt, hogy a színészetet „csinálnia kell”.

Melinda hozzáfűzte: oktatóik eleve felkészítették őket arra, hogy „nem szaladgálnak utánuk a színházigazgatók”, de ebben az időszakban „még rosszabb a helyzet”, és a színházaknak nem biztos, hogy a fiatal színészek alkalmazása az elsődleges.

Kapcsolódó

Egyhetes egyetemi színházi fesztivál kezdődik Csíkszeredában

Négy egyetem színművész és film-média szakos végzős hallgatói költöznek a héten Csíkszeredába és mutatják be vizsgaelőadásaikat az unscene - Művészeti Egyetemek Fesztiválja keretében.

Csíki Játékszín Színházi fesztivál színisek

„Pont ezen gondolkoztam az utóbbi időben. Az, hogy eladjuk magunkat, nagyon nehezen megy. Az egyetemen nem igazán tanuljuk, hogy egy castingon, versenyvizsgán pontosan hogyan viselkedjünk, mi a legjobb számunkra. Erről most tapasztalatokat kell szereznünk” – emelte ki Péter.

„Én abban hiszek, hogy a színházaknak mindig kell egy ember és azt az egy embert megszerzik maguknak, azt hívják. Ha például keresnek egy magas vörös lányt, akkor akármennyire jól csinálom, amit csinálok, azt fogják hívni, aki ilyen” – fogalmazott Melinda. Ugyanakkor kiemelték: egy versenyvizsgán keveset tudnak magukból megmutatni. „Egy verssel megmutatni igazán bármit is nem lehet” – összegzett Péter. „Nehéz álmodni ebben az időszakban. Az van, hogy bárhol jó volna dolgozni, csak dolgozhassunk. Ez az egyik olyan hozadéka a karanténnak, amit nagyon jó, hogy megkaptunk. Ez a munkavágy megszületett nagyjából mindenkiben, egy csomó közös ötletünk van, nagyon kísérleteznénk és dolgoznánk” – foglalta össze Zsuzsa.