A Hősök a hatalom árnyékában című tematikus vetítéssorozat harmadik és egyben utolsó Szabó István-filmjét tűzi műsorra az Erdély TV. Október 22-én este 8-tól az 1988-ban bemutatott Hanussen következik.

A Mephisto és a Redl ezredes után a Hanussen című játékfilmet vetíti vasárnap 20 órától az Erdély TV. Németh Sz. Előd filmkritikus szerint e trilógiát nem csak az azonos tematika, hanem számos alkotótárs partnersége is fémjelzi. Közülük a legszembetűnőbb Klaus Maria Brandauer, aki mindhárom filmben a címszerepeket játszotta, illetve az operatőr Koltai Lajos, aki világszínvonalú képi világgal segítette a filmet. Habár a Hanussen nem ért el akkora szakmai sikereket, mint a Mephisto vagy a Redl ezredes, de mindenképp együtt kell emlegetni velük – hangsúlyozza a filmkritikus.

Az első világháború végén Klaus Schneider szakaszvezető fejsérülést szenved. A frontkórházban Bettelheim doktor felfigyel páciense különleges hipnotizáló képességére és szeretné azt a gyógyításban felhasználni. Nowotny kapitány azonban a varieték csillogó világát kínálja. Előbb Bécsben tűnnek fel, ahol a volt szakaszvezető Hanussen néven lép fel, majd Berlinbe megy. Itt már nem csak hipnotizőri fellépéseivel arat sikereket, hanem látnokként is viselkedik. A náci-párt nyilvánvaló erősödésekor „megjósolja” Hitler hatalomra jutását. Az új hatalom is felfigyel rá, körüludvarolják, fogadásokra hívják. Egy ideig mintha sikerülne kézben tartania sorsát, kibúvókat találnia, de közben állandó bizonytalanságban él, mert érzi a veszélyt.

Németh Sz. Előd újabb párhuzamot von e filmek és főhősei között. Ahogy Mephisto vagy Redl, úgy Hanussen is a biztonságot, a sabilitást keresi, mindketten alkut kötnek a hatalommal, feladják lényük valóját, és szerepet játszanak, annak érdekében, hogy a hatalmi elit kegyeltjei legyenek. Hanussen a biztonság megszerzése érdekében nem alkuszik meg teljesen a kor követelményeivel, hanem megpróbál hű maradni személyes érzékenységéhez és vízióihoz is – s ebbe bukik bele.

A Hanussen rájátszva az előző két film mondanivalójára, sugallja, hogy a mindenkori hatalommal való bármilyen szintű kokettálás, affér visszafele sülhet el. Az ember pártfogói, rajongói, mecénásai egy csapásra hóhérrá változhatnak. Keserű közép és kelet-európai tanulság ez a 20. század derekáról.  Hanussen történetét egy valós figura ihlette, aki karizmatikus látnokként és sarlatánkét ténylegesen szélhámoskodott a Weimar-i köztársaság gazdasági válságtól gyötört, identitását kereső, szélsőséges ideológiákkal megvezetett társadalmának közegében. Ha szélesebb perspektívából szemléljük a filmet, akkor Hanussen sorsa allegóriája a 20. század egyéneinek, akik egy szebb élet reményében naivan hittek a kor megváltó figuráiban és ideáiban, de helyette zsarnokságot és pusztulást kaptak.