Nemrég Marosvásárhelyen tartott előadást Megyesi Balázs, a Kincsvadászok című televíziós műsor ismert műtárgyszakértője. A 20. század eleji polgári élet tárgykultúrájáról szóló előadásra teljesen megtelt a Kultúrpalota szecessziós kisterme. A bemutatót követően a Maszolnak elmondta, lenyűgözte az épület. Hozzátette, utólag szinte bánja, hogy miért nem a magyar szecesszióról írta szakdolgozatát, mert akkor biztosan eljött volna ide. 

Bár harmadszor járt a Kultúrpalotában, Megyesi Balázs szerint most volt először lehetősége arra, hogy valóban megismerje az épületet. „Kétszer úgy voltam itt, hogy az egész épületet nem tudtam bejárni, de most egy napot el tudtunk úgy tölteni, hogy minden egyes részletet: a központi porszívótól az utolsó hátsó ajtókilincsig át tudtunk nézni” – mesélte. Mint mondta, szakmailag is meglepte mindaz, amit látott: „Sose gondoltam, hogy a Monarchián belül van ilyen épület, amely ennyire egységesen hordoz egy stílust, és ennyire kiterjedt volt ez az összművészeti tervezés, amit itt az 1900-as évek elején megvalósítottak. Számomra megdöbbentően apró részletekbe menő, fantasztikus tervezés és kivitelezés volt, amit itt láttam.”

Hozzátette, amikor egyetemista volt, a magyar szecesszióról akart szakdolgozatot írni. Végül más lett belőle, de most, több mint tizenöt év után eszébe jutott, hogy kár, hogy akkor nem erről írt, mert akkor biztosan eljött volna ide. „Ez most nekem egy furcsán jó élmény volt” – mondta.

Nemcsak szép, de a korát is megelőzte

Megyesi Balázs szerint a Kultúrpalota legnagyobb értéke nem csupán a díszítettségében rejlik, hanem abban is, hogy alkotói egy teljesen új szemlélet szerint tervezték meg az épületet. „Annyira modern volt ez a Kultúrpalota a saját korában, hogy szerintem éppen ez a legfontosabb. Egy újfajta szemlélettel alkották meg: mindent össze akartak sűríteni, mindennek teret akartak adni, a lehető legjobb minőségben.”

Kapcsolódó

Péter Ferenc: a Kultúrpalota a kelet-európai szecesszió egyik remekműve (VIDEÓ)

Világszerte június 10-én ünneplik a szecesszió világnapját. Marosvásárhelyen és Nagyváradon szombaton szerveznek ünnepi programokat.

szecesszió Marosvásárhely Nagyvárad

Megyesi Balázs példaként a szecessziós kisterem akusztikáját említette. „Itt álltam a kisteremben, és gyakorlatilag mikrofon nélkül is meg lehet tartani egy előadást úgy, hogy sem a közönségnek, sem az előadónak nem megterhelő. A színpad hátulját ívesre alakították ki, ami kiváló akusztikát biztosít. Itt nemcsak az ólomüveg ablakokról, a kilincsekről vagy a zseniális fémveretekről van szó, hanem arról is, hogy funkcionálisan is rendkívül jól megtervezett épület” – magyarázta.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kultúrpalota számos műszaki megoldásával megelőzte korát. Mint mondta, 1917-ben Budapesten még sok bérházban nem volt saját fürdőszoba, miközben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában már 1910-ben központi porszívót használtak. Hozzátette, mindezt még figyelemreméltóbbá teszi, hogy Marosvásárhely viszonylag kisvárosként vállalkozott egy ekkora költségvetésű, összművészeti szemléletű épület megvalósítására.

Festőnek készült, végül műtárgyszakértő lett

Megyesi Balázs érdeklődése a régi tárgyak iránt jóval korábban kezdődött, mint hogy műtárgyszakértő lett volna. Nyíregyháza melletti szülőfalujában, Oroson sok időt töltött idős emberek társaságában, akik gyakran felengedték padlásaikra is. „A rossz szenes vasalótól a törő nélküli mozsáron át régi fényképekig rengeteg érdekes tárgyat találtam. A szobámban több mint száz régi tárgyat gyűjtöttem össze” – mondta.

Később édesapja művészeti albumai is meghatározó hatással voltak rá: „Gyerekfejjel még bele is rajzoltam ezekbe az albumokba. Édesapám kiállításokra vitt, megfogott a művészet, és elhatároztam, hogy festő vagy restaurátor leszek.”

Katolikus gimnáziumba járt, de – saját bevallása szerint – nehezen viselte a kötöttségeket: „Lázadtam a keretek ellen, mert művész szerettem volna lenni.” Ekkor került Madarassy György festőművészhez, aki hosszú időn át tanította. „Rajzoltam, festettem, de az igazság az, hogy nem voltam túl szorgalmas. Ezért Gyuri bácsi azt javasolta, legyek inkább művészettörténész vagy műkereskedő.” Később ebből lett a műtárgyszakértői pálya...

„A kutatói művészettörténészet nagyon távol állt tőlem. Sokkal inkább szerettem menni, érdeklődni, emberekkel találkozni. Szakértő akartam lenni. Az öreg szakértők mellett tanultam meg ezt a szakmát, és végül ez lett az életem.”

Arra a kérdésre, kiknek köszönheti a legtöbbet, közölte: hosszasan tudná sorolni. Külön kiemelte Seres Ernőt, aki már 19 éves korában segítette eligazodni a régiségkereskedelem világában. „Ő nagyon fogta a kezemet abban, hogyan legyek régiségkereskedő, hogyan legyek szakértő.” Sokat tanult Heitmann Róberttől, Offenbächer Ferenctől, és a már elhunyt Zafír Dezsőtől, Szántó Pétertől és Szántó Jutka nénitől is.

Meghatározó volt számára Zweiber Ferenc restaurátor is, akivel éveken át járta Európa régiségvásárait. „Ő egy nagyon szenzitív ember, aki egy törött csészével is hosszasan el tudott bíbelődni. Ez a kettősség, ahogy mi éveken át együtt dolgoztunk, nagyon-nagyon jó hatással volt rám. Azt mondta: »Nézd, ezt már ne javítsuk meg. Nézd, ezt még mentsük meg.« Ezért van az, hogy nem tudok úgy elmenni a legkisebb tárgyak mellett sem, hogy ne hajoljak le értük nagy szenvedéllyel. Seres Ernő, Offenbächer Ferenc és Zweiber Ferenc – ez a három ember az, akivel a mai napig, ha találok valami nagy kincset, akkor az örömöt – és most ne magára a kincsre gondoljunk, ne ebben mérjük magunkat, hanem a szakmai örömre – velük osztom meg.”

A tudást nem lehet megkerülni

A műtárgyszakértő szerint sokan tévesen gondolják, hogy a régiség gyűjtés csak a gazdagok hobbija. „Nem. Fillérekből is nagyon szép gyűjteményeket lehet összehozni” – mondja. A jó vásárláshoz azonban szerinte elengedhetetlen a megfelelő felkészültség: „Csak biztos forrásból vásároljunk. A tudást nem lehet megkerülni. Nagyon óva intenék mindenkit attól, hogy félkész tudással nagy összegeket kockáztasson.”

Kérdésünkre válaszolva elmondta, nem tart attól, hogy nem lesz majd utánpótlás. Rengeteg fiatal foglalkozik régiségekkel, sőt egyre fiatalabbak. „Az internet segítségével sokkal könnyebben elérhető a tudás, és ez nagyon katalizálja az érdeklődést. Szerintem ez jót tesz a szakmának” – mondja.

Ő maga az ócskapiacon először a lángost keresi

A beszélgetés során szóba került a marosvásárhelyi ócskapiac is. Amikor megtudta, hogy vasárnap  van nyitva, rögtön jelezte, hogy szeretne kilátogatni. Arra a kérdésre, mit keres ilyenkor egy régiségpiacon, mosolyogva csak ennyit válaszolt: „ A lángost”. Majd hozzátette: „Aztán amit találok. Persze, bogarászni megyek.”

Kedvenc korszakának a 18–19. századot és a 20. század elejének tárgyait nevezte. „Minden korszakban megtalálom a saját szerelmemet. Amivel nem tudok megbirkózni, az az 1950 utáni iparművészet vagy a nagyon gyártott dolgok. A retrót nem szeretem”– jegyezte meg.

Megyesi Balázs rendszeresen tart előadásokat, és mint mondta, szinte mindenhol telt ház fogadja. „Sok kérdés, sok jó érzés. Főleg akkor örülök, amikor gyerekek is vannak” - tette hozzá a műtárgyszakértő.