A román közéletben gyorsan politikai fegyver lett egy amerikai diplomata állítólagos mondata. Az ügy már nemcsak Bolojan bukásáról szól, hanem arról is, mennyire könnyen hisszük el, hogy a fontos döntéseket mindig mások hozzák meg helyettünk.

A Wall Street Journal szeptember végén olyan részletet közölt Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok athéni nagykövetének egy márciusi beszélgetéséről, amely néhány óra alatt újraélesztette Romániában az egyik legmakacsabb politikai gyanút: vajon valóban Bukarestben dől el, ki kormányozza az országot? A lap forrásai szerint Guilfoyle egy görög és amerikai tisztviselők részvételével rendezett athéni vacsorán, Stavros Papastavrou görög energiaügyi miniszterrel összeszólalkozva a román kormány közelgő bukására utalt, majd azt mondta: „Ezt bármelyik országgal meg tudjuk tenni. Itt is meg tudjuk tenni.”

A nagykövet ügyvédje vitatta a beszélgetés WSJ-ben megjelent leírását. A mondat súlyos, de abból önmagában nem következik, hogy Washington szervezte meg Ilie Bolojan kormányának bukását. A jelenleg nyilvánosan ismert adatok között nincs olyan bizonyíték, amely összekötné az amerikai diplomáciát a májusi parlamenti bizalmatlansági szavazással.

A kormányválság nyilvánosan zajlott

A bukaresti események kronológiája kevés teret hagy annak az elképzelésnek, hogy a kormány minden előzmény nélkül, egy külső akció következtében omlott össze. A PSD már hetekkel korábban nyílt konfliktusban állt Bolojannal a megszorítások, a kiadások és a reformok miatt. Április 20-án a párt megvonta a politikai támogatását a miniszterelnöktől, három nappal később a szociáldemokrata miniszterek lemondtak. Május 5-én a PSD, az AUR és a PACE által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány 281 szavazatot kapott, jóval többet a szükséges 233-nál, és a kormány megbukott.

Egy nagykövetség számára egy ilyen válság előrejelzése önmagában nem rendkívüli. A diplomaták pártvezetőkkel, miniszterekkel, üzletemberekkel, újságírókkal és más diplomatákkal beszélnek, majd jelentik saját kormányuknak, merre haladhat a fogadó ország politikája. Más kérdés, ha valaki azt állítja, hogy egy külföldi kormány nemcsak tudott a közelgő bukásról, hanem elő is idézte. Ehhez már bizonyíték kellene.

Kapcsolódó

Washingtonba vágyik Nicușor Dan – Elnöki párt amerikai konzervatív mintára?  

Nicușor Dan államfő az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb konzervatív médiumának számító Newsmax.com portálnak írt véleménycikket.

stratégiai partnerség román-amerikai kapcsolatok Nicușor Dan Donald Trump

A gyanút erősítette, hogy Guilfoyle március 31-én Bukarestben találkozott Sorin Grindeanu PSD-elnökkel, Bogdan Ivan akkori energiaügyi miniszterrel és Florin Vlădică elnöki tanácsadóval. Grindeanu most azt mondta, a találkozón a Vertikális Gázfolyosóról tárgyaltak, az amerikai közreműködésre vonatkozó feltételezéseket pedig „puszta kitalációnak” nevezte. George Simion AUR-elnök szintén tagadta, hogy Guilfoyle-lal kormánybuktatásról egyeztetett volna.

Az energetikai háttér ettől még valós. Guilfoyle tavasszal nyíltan támogatta az amerikai cseppfolyósított földgáz délkelet-európai exportját és a Görögországon, Bulgárián és Románián át észak felé vezető Vertikális Gázfolyosót. Washingtonnak kereskedelmi és geopolitikai érdeke fűződik az amerikai LNG európai térnyeréséhez, Romániának pedig ahhoz, hogy csak számára elfogadható áron és feltételekkel kössön üzletet. 

Régi román reflex kapott új lendületet 

Mihnea Stoica politológus szerint az ügy akkor is káros lehet, ha a WSJ-ben megjelent történet később nem igazolódik. A román közéletben régóta könnyen terjed az a magyarázat, hogy a fontos belpolitikai változások mögött valamelyik külföldi hatalom áll. Az elmúlt három és fél évtizedben Ion Iliescut szovjet, majd orosz embernek nevezték, Dacian Cioloșt francia érdekek képviselőjeként támadták, Nicușor Danról pedig egymással ellentétes táborok állították már, hogy Párizs, illetve Donald Trump embere.

A séma politikailag kényelmes, mert a hazai döntések felelősségének egy részét külföldre tolja. Stoica szerint az összeesküvéses magyarázatok egy másik igényt is kielégítenek: azt az érzést, hogy Románia annyira fontos, gazdag vagy különleges, hogy a nagyhatalmak folyamatosan meg akarják szerezni az erőforrásait, iparát vagy kikötőit. Az EU DisinfoLab romániai elemzése külön is azonosítja azt a régóta jelen lévő narratívát, amely Romániát a Nyugat gyarmataként, politikusait pedig Brüsszel vagy Washington végrehajtóiként ábrázolja.

Stoica arra is figyelmeztetett, hogy ugyanazt a hírt a politikailag erősen megosztott közönség teljesen ellentétes módon használhatja fel. Trump ellenfelei a hatalommal való visszaélés példáját láthatják benne, támogatói pedig éppen az amerikai elnök erejének bizonyítékát. A közös elem az, hogy egyik értelmezésben sem a román intézmények és pártok kerülnek a történet középpontjába.

Több egyetlen kormány sorsánál

Alex Coita elemző szerint ezért különösen veszélyes a mostani ügyet összekeverni a román-amerikai stratégiai partnerség egészével. A kapcsolatot 1997-ben indították el, és azóta kormányoktól, pártkoalícióktól és washingtoni adminisztrációktól függetlenül fejlődött. A katonai együttműködéshez tartozik a deveselui Aegis Ashore rakétavédelmi rendszer, a Mihail Kogălniceanu légibázis amerikai és NATO-jelenléte, a közös kiképzés, valamint a fekete-tengeri elrettentés.

Ez nem teszi érinthetetlenné az amerikai diplomatákat, és nem zárja ki, hogy Washington gazdasági vagy politikai nyomást gyakoroljon szövetségeseire. A Guilfoyle-nak tulajdonított kijelentés tisztázása éppen azért indokolt, mert egy nagykövet esetében már annak a látszata is komoly ügy, hogy egy szövetséges ország kormányának megbuktatásával kérkedik. A különbség ott van, hogy a gyanút nem lehet kész tényként kezelni addig, amíg nincs adat arról, ki, mikor, milyen eszközzel avatkozott volna be a román parlamenti folyamatba.

Augusztus 30-án, alig egy hónappal a mostani botrány előtt Nicușor Dan államfő és Radu Miruță védelmi miniszter a Mihail Kogălniceanu légibázison fogadta Mike Rogerst, az amerikai képviselőház fegyveres erők bizottságának elnökét és Eric Sorensen kongresszusi képviselőt. A megbeszélésen a térség biztonsága, a katonai fejlesztések és az együttműködés bővítése szerepelt napirenden; a román védelmi minisztérium a bázist az Egyesült Államok és a NATO fekete-tengeri jelenlétének fontos csomópontjaként írta le.