Január 14-én vette kezdetét az a rendezvénysorozat, amellyel a Szatmárnémeti Északi Színház magyar nyelvű Harag György Társulata és a román nyelvű Mihai Raicu Társulata a színházépület átadásának napra pontos, 130. évfordulóját ünnepelte. Ahogy annak idején, úgy most is este fél nyolctól a budapesti Nemzeti Színház művészeinek fellépése volt az est csúcspontja.

Az előadást megelőzően tartott hivatalos megnyitó keretében kiállítás is nyílt a színház előterében és a körfolyosóin. Az előtérben színházi relikviákat állítottak ki, melyek közül néhány színháztörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű: sok évtizedes, sőt évszázados szövegkönyveket, kitüntetéseket és díjakat, a társulat életében fontos szerepet betöltő direktorok pecsétjével ellátott dokumentumokat, vagy éppen a magyar színjátszás kiemelkedő alakjainak kézjegyeivel ellátott fotókat, olyanokét, akik Szatmárnémetiben is megmutatták tehetségüket egy-egy előadás erejére.

Információs pannók segítenek a látogatóknak megismerni a szatmári magyar és román színjátszás történetét, a folyosókon pedig plakátreprodukciókon keresztül kaphat a közönség betekintést a Városi Színház, a Népszínház, a Nottara Színház, az Állami Magyar Színház, a Kölcsey Színház és az Északi Színház múltjába (a változó megnevezések ugyanazt az épületet jelölik: a 130 éves szatmári színházét).

A megnyitón elsőként Nagy Orbán, a színház főigazgatója köszöntötte az egybegyülteket. Elmondta: építészeti és színháztörténeti szempontból is fontos az évforduló, melyen az ékszerdobozként emlegetett épület kerül a figyelem középpontjába. „A hely, amely csodálatos találkozások helyszíne, ahol a magyar, a román és a nemzetközi drámairodalom híres figurái elevenedtek meg nagyszerű színészek előadásában. Bízunk benne, hogy ez még hosszú időkig így is marad” – mondta a főigazgató.

„Ami személy szerint engem illet, büszke vagyok arra, hogy néhány évvel ezelőtt kisebb-nagyobb mértékben én is hozzájárultam az épület korszerűsítéséhez. Alpolgármesterként jelen voltam, amikor Ilyés Gyula akkori polgármester egy papírlap sarkára felvázolva javasolta az ötletet, amely később egy európai alapokból finanszírozott projektben valósult meg. Jelenleg pedig ismét uniós forrásból finanszírozzuk azt az 1,1 milliós értékű beruházást, amelynek keretén belül megújul az Ács Alajos Stúdióterem, a stúdióhoz tartozó helyiségek, a nézőtér és az épület homlokzata, de korszerűsítjük a világítást és a hangtechnikát is” – mondta Kereskényi Gábor polgármester.

Pataki Csaba megyei tanácselnök emlékeztetett: a 130 év utóbbi évtizedeinek egy részében a színház a Szatmár Megyei Tanács alárendeltsége alá tartozott, az intézmény pedig azért állta ki a hosszú évtizedek megpróbáltatásait, mert minőségi kulturális élményt adott a közösségnek. „Habár most a városi önkormányzat finanszírozza a működést, nagyobb fesztiválok költségeinek fedezése érdekében a megyei tanács ajtaja nyitva áll előttük” – fűzte hozzá.

„A szatmárnémeti színházat bombatámadás érte, bezárták a nácik és a kommunisták, az elmúlt két évben pedig egy vírus miatt zárultak be időszakosan a színház kapui. Valószínűleg a legnehezebb periódus nem a bombatámadás volt, hanem amikor a művészek kénytelenek voltak elhagyni az épületet. Csak az üres terem, az aranyozott díszek maradtak, annál szomorúbb pedig nincs, mint amikor nincs élet a színházban” – jelentette ki Ovidiu Caița, a Mihai Raicu Társulat művészeti igazgatója, reflektálva a közelmúltra.

Bessenyei Gedő István a zajos színházi világot jelentő épületben a csendre hívta fel a figyelmet, kérve a hallgatóságot, hallgassanak ők is bele. „Ebben a csendben színházépítők reménykedő felszusszanása neszez. És az első világháborúba, katonának elhurcolt művészek és nézők sóhajtásai. Ebben a csendben meghallhatják Krémer Sándor hangját és a Harag Györgyét, vagy éppen a Mihai Raicuét! Ebben a csendben, ha sírást hallanak, talán Szabadkay József fájdalma üzen önöknek – amikor a magyar kultúra életben maradásáért, a Román Királyságban lefolytatott két évtizednyi elszánt küzdelem után, saját hazája parancsolja le a színpadról őt, zsidó származása miatt... De benne van Szabadkay boldog felkacagása is – amikor először láthatta megfordulni tengelyén, mint egész világot jelentő deszkát, a saját költségén építtetett forgószínpadot! Románia első vidéki forgószínpadát! Benne van Jakabffy Dezső fáradhatatlan lelkesedése, mindig újrakezdeni-tudása, de ott rejtőzik a mélyén Ács Ali bácsi csöndes, huncut félmosolya is. Ugye emlékeznek még, hogyan is mosolygott? Ha nagyon figyelnek, dallamokat is fognak hallani, rengeteg tapsot, gyönyörű színésznők és görlök kacagását. Pezsgő és puska dörrenését – és sajnos nemcsak színpadi fegyverét…” – fogalmazott a Harag György Társulat igazgatója.

A megnyitót követően került sor a díszelőadásra: a budapesti Nemzeti Színház művészei a feszültséget végig fenntartó, katartikus élménnyel járó végkimenetelű Sára asszony című előadással csatlakoztak az ünneplőkhöz.

Az előadás rendezője, a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila mondott köszöntőt a produkciót megelőzően, hangsúlyozva, hogy „a Nemzeti” mindig is a teljes magyar nemzetben gondolkodva próbál a legtöbb helyre eljutni. Különösen fontos azonban számára Szatmárnémeti, és a Harag György Társulat, mellyel már évek óta kölcsönösen kiemelten jó kapcsolatot ápolnak. A főigazgató emlékeztette a publikumot: a szatmári magyar társulat komoly művészi értéket képvisel, amit nemrég Magyarország legrangosabb nemzetközi színházi fesztiválján, a MITEM-en is megmutattak, zajos sikert aratva a fővárosi közönség körében.

Bessenyei Gedő István társulatigazgató korabeli sajtótudósításból felidézte, pontosan hogyan is történt a 130 évvel ezelőtti színházavatás, majd megköszönte a Nemzeti Színház igazgatójának és művészeinek, hogy segítettek hasonló módon emlékezni erre az eseményre. Emlékeztetett továbbá arra is: a Nemzeti Színház immár hagyományosan jelen van a társulat fontosabb ünnepségein, így a társulatalapítás 60. és 65. évfordulóján, most pedig a színházavatás 130. évfordulója alkalmából is Szatmáron vendégszerepel.