Jókedv, nevetés, kíváncsiság – ezek jellemezték a Hagyományok Háza Alapítvány szervezésében Kolozsváron első alkalommal megrendezett kacagókalákát. A hagyományteremtő szándékkal elindított sorozat nevét a Hargita megyei alsósófalvi fonó ihlette, ami Barabás László néprajzkutató gyűjtései és Bálint Zsigmond fotográfus munkái alapján vált ismertté, ugyanis ezen a településen hívták a farsangi fonót kacagókalákának, ami azért kacagó, mert az ilyenkor összeülő asszonyok, lányok munka közben sokat nevettek, énekeltek, jól érezték magukat.

A kellemes őszi idő ellenére is gyorsan az asztal köré gyűltek a lányok és asszonyok a Kolozsár főterén lévő épület nagytermében, az Erdélyi Hagyományok Háza kolozsvári székhelyén. A kezdeti csendet és suttogást gyorsan felváltották a harsány beszélgetések és nevetések, a részvevők egymást tanítgatták különböző fonásokra, de volt olyan is, aki otthonról hozta magával a már elkezdett munkáját.

A kalákában kipróbálhattuk a fonálfonás különböző technikáit, amik nem mindenkinek voltak ismerősek gyerekkorából, illetve hallhattunk a Bence-fonásról is, ami az egyik csoporttag kisfiáról kapta a nevét, aki sorozatosan rontotta el a lépéseket.

Menekülés a felgyorsult világból

„A cél az, hogy összeüljünk, megismerjük egymást és jót beszélgessünk, de úgy menjünk el innen, hogy a kezünk is csinált valamit. Feleleveníteni a hagyományokat, ahogyan régen is vitték az asszonyok a hímzést, a fonást, a gyapjút vagy a kendert az ilyen alkalmakra, majd egymást segítve készítette mindenki a saját munkáját, itt is teljesen kötetlen módon mindenki érezze jól magát és közben vigyen haza valami olyasmit, amit akár az unokájának, kisfiának, kislányának csinált” – mondta László Eszter, a Hagyományok Háza Alapítvány kolozsvári irodájának vezetője.

A szervező szerint ez egy jó alkalom arra, hogy ebben a felgyorsult világban lecsillapodjon az ember, és szánjon időt arra, hogy valamiben elmélyedjen, vagy legalább a mellette ülőre figyeljen. Ez az összejövetel egy jó hely a beszélgetésre, a szórakozásra és a tanulásra is.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ezek felnőtteknek ajánlott programok, mivel régen is sokat pajzánkodtak az ilyen alkalmakon, és megvan az esély arra is, hogy a mostani időkben se legyen másképp. „Azt szeretném látni itt, Kolozsváron, hogy mindenki önfeledten ki tudjon kapcsolódni. A régiekkel ellentétben, amikor a lányok, az asszonyok és az idősek külön gyűltek össze, mert nem egyezett a témájuk, úgy gondolom, hogy a nagy korkülönbségek most áthidalhatók. Azt gondolom, hogy itt meg tudjuk találni azt, lehet az a közös kapcsolódási pont, hogy mit csináljunk, és arra felfűzve lehet a beszélgetést elmélyíteni” – mondta László Eszter.

Mi történik egy kalákában?

„Elsődleges célunk az, hogy dolgozzunk, mint régen, és közben jól érezzük magunkat, olyan kézműves tevékenységeket szeretnénk látni és oktatók segítségével megtanulni, amire nem biztos, hogy van lehetősége máshol az embernek. Esetleg több mesterségnek a kombinációjába is bele lehetne kóstolni, ha hosszú távon lehet gondolkozni egy csapatban, akkor azt is, hogy nemezeljünk, bőrözzünk, gyöngyöt fűzzünk, hímezzünk, fonjunk” – magyarázta László Eszter.

Hozzátette, hogy nem csak kézműves tevékenységeket szerveznének, hanem az éppen aktuális ünnepekre készülve recepteket cserélhetnek egymással a csoport nőtagjai, illetve sütési ötleteket is adnának egymásnak. „A népi gasztronómiában is sok minden van, amit elfelejtettünk, nem használunk, kismamák, nagymamák szabadidejükben nem csinálnak ilyesmit, de hátha ez hozná meg a kedvüket arra, hogy laskát készítsenek otthon, vagy éppen egy húsvéti kalácsot” – tette hozzá a szervező. A székhelyül szolgáló egykori Melody Szálló régi konyhájában tervezik kialakítani a műhelyeket, amik akár egy éven belül létre is jöhetnének.

A kacagókalákát kéthetente tervezik megszervezni, a hónapnak az első és harmadik csütörtökjén 17-től 20 óráig. Megtudtuk, lesznek tematikus estek is, amikor minden részvevő ugyanazt a munkát végzi, de ha valaki szeretné a saját kézimunkáját befejezni, akkor azt is el tudja készíteni.