A vidéki kúriák messze túlmutatnak a múlt poros emlékeinek megőrzésén, hiszen olyan lüktető szellemi központokként működnek, amelyek a modern világ kihívásaival szemben is képesek a transzilván identitás és értékrend legmagasabb szintű képviseletére. Kiváló példa erre a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, amely a 2026-os Múzeumok Éjszakáján rendkívül sokrétű, a technikai nosztalgiát, a kortárs művészetet és a tudományt ötvöző programsorozatnak adott otthont a Damokos-kúriában.

Az esemény szervezői tudatosan úgy építették fel a délutánt és az estét, hogy minden korosztály megtalálja a hozzá legközelebb álló élményt, megerősítve a közösségi hovatartozást.

Veteráncsodák és retróhangulat a múzeumkertben

A nagyszabású rendezvény délután egy valóságos időutazással kezdődött a látványos Retrópiknik keretében, amely azonnal megalapozta a nap kötetlen, mégis ünnepélyes alaphangulatát. A múzeum tágas udvarára mintegy hetven veterán autó – köztük különleges Trabantok és egy lenyűgöző Studebaker Gran Turismo Hawk – valamint öt patinás motorkerékpár érkezett meg.

A technikai színvonalat a Romániai Retromobil Klub Thomas Perpits vezette sepsiszentgyörgyi fiókja biztosította, amellyel az intézmény már évek óta szoros partnerséget ápol.

Dimény-Haszmann Orsolya múzeumvezető nyitóbeszédében külön méltatta a retróautósok összetartó és példaértékű közösségét, akik hihetetlenül mozgósíthatóak, és amint hírt kapnak egy találkozóról, akár nagyon messziről is hajlandók Csernátonba utazni. Ez a nosztalgikus program kiváló alkalmat biztosított arra is, hogy a szomszédos megyékből vagy az ország egyéb távoli vidékeiről érkező vendégek közelebbről is megismerjék a múzeum állandó kiállításait.

Apáczai 400: adatbázis a tizenhetedik századból

A délután folyamán a figyelem a magyar művelődéstörténet és pedagógia egyik legnagyobb alakja, Apáczai Csere János felé terelődött. Az Apáczai 400 elnevezésű képzőművészeti kiállítást Székely Géza rendezte, a tárlat hivatalos megnyitóján pedig Oláh Szabolcs tartott Mit adott nekünk Apáczai? címmel előadást.

Az Apácáról származó, hivatásszerűen programozóként dolgozó előadó egy teljesen újszerű, modern párhuzamot vont saját mindennapi munkája és Apáczai évszázados munkássága között. Rámutatott, hogy a Magyar enciklopédia lényegében a saját korának megfelelő, tökéletesen felépített adatbázisaként értelmezhető, amelyet ráadásul teljes egészében magyar nyelven adott közre a szerző.

Apáczai a nyelvújítást messze megelőzve törekedett a fogalmak pontos rendszerezésére, így olyan alapvető szavakat teremtett meg a matematika és fizika területén, amelyeket mind a mai napig használunk. Pedagógiai szempontból is gyökeres újításokat hozott Erdélybe, hiszen írásaiban valójában már a modern kompetenciaalapú oktatásról, az élménypedagógiáról, a pozitív fegyelmezésről és a mentálhigiénés szemléletről beszélt.

Oláh Szabolcs egy digitalizált adatokra épülő vizuális elemzést is bemutatott, rávilágítva arra, hogy a tudományos diskurzusok intenzitása szinte mindig a kerek évfordulók köré csoportosul. Kritikusan megjegyezte ugyanakkor, hogy a tavalyi, 2025-ös négyszázadik születési évfordulón a hangsúly sajnálatos módon eltolódott a mély tudományos tanulmányokról a puszta reprezentáció és a látványos koszorúzások irányába. Az előadó kifejtette: Apáczai Csere János az erdélyi kötelességtudat és helytállás tiszta archetípusa.

Oláh Szabolcs szerint a megállapítás tökéletesen összegzi azt az életutat és szellemiséget, amely Apáczait jellemezte. A nehezebb út választása a közösségért Apáczai Csere János kiváló intellektusa és hollandiai egyetemi tanulmányai révén könnyedén választhatott volna egy kényelmes, elismert és biztonságos külföldi karriert. Ő mégis a nehezebb, rögösebb utat választotta: hazatért Erdélybe. Ez a döntés nem a személyes érvényesülésről, hanem a mély felelősségérzetről és a szülőföld iránti elkötelezettségről szólt.

Tudta, hogy népének és hazájának égető szüksége van a modern tudásra, a kiművelt emberfőkre és a strukturált oktatásra. Erdélyi tevékenysége korántsem volt diadalmenet. Életét személyes tragédiák, a konzervatív környezet részéről érkező meg nem értés, valamint folyamatos szakmai és emberi drámák kísérték. Ennek ellenére mindvégig megingathatatlan és hű maradt a magyar nyelvű oktatás és a szellemi felemelkedés ügyéhez. Nem hátrált meg a nehézségek láttán; a helytállása éppen abban mutatkozott meg, hogy a legmostohább körülmények között is képes volt alkotni és építkezni. Helytállása nemcsak morális, hanem szellemi természetű is volt. Apáczai felismerte, hogy a nemzet megmaradásának záloga a tudományok rendszerezése és anyanyelven történő átadása.

Apáczai Csere János példája azt üzeni a huszonegyedik század emberének, hogy az identitás és a kulturális emlékezet ápolása közvetlenül az önazonosságunkat erősíti meg a mindennapokban. Az ő alakja emlékeztet arra, hogy egy közösség megmaradása azon múlik, vannak-e olyan tagjai, akik a személyes kényelmet feláldozva, a nehézségek ellenére is képesek „világító csomópontként” helytállni. Nem véletlen, hogy szellemisége előtt tisztelegve a romániai magyar oktatási intézményekben a 2025/2026-os tanévet hivatalosan is az ő emlékének szentelték.

Kortárs vizuális reflexiók a Damokos-kúriában

A kúria nagytermében helyet kapó kiállítást dr. Deák Ferenc Lóránd műkritikus és magyartanár nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a kulturális emlékezet ápolása közvetlenül az önazonosságunkat erősíti meg. Véleménye szerint a csernátoni udvarház és a Haszmann család által épített kulturális hálózat képes arra, hogy a nagyvárosok elszemélytelenedő hatásaival szemben egy sokkal erőteljesebb lokális identitást közvetítsen. Bár a tárlaton bemutatott kortárs alkotások nem mindegyike kapcsolódik közvetlenül Apáczai alakjához, áttételes módon mindannyian elmélyítik a kiállítás alapvető szellemiségét.

A munkákban akad, amelyek Apáczai alakját adják vissza, egyfajta stabil tudós galaxist teremtve köré, mások a mély meditációt és a rendkívüli alkotói morált tükrözték vissza. A kiállítás két hónapig marad Csernátonban, Székely Géza ugyanakkor elárulta, hogy a következő tematikus alkotótábor központi témája II. Rákóczi Ferenc emlékezete és a kuruc kor világa lesz.

Selyemút lakóautóval és éjfélig tartó közös vigadalom

Az esti órák beköszöntével a hangsúly a távoli tájak felfedezésére terelődött át a kúria ebédlőjében, ahol Tulit Zsombor és leánya, Tulit Eszter tartott izgalmas, vetített képes beszámolót a kilenc hónapos, Selyemúton tett lakóautós utazásukról.

A rendhagyó és tartalmas múzeumi napot végül egy minden korosztályt megmozgató közös táncház koronázta meg. A mulatság és az aprók tánca először a múzeum kertjében kezdődött, majd a későbbi órákban a kúria nagytermében folytatódott, ahol egészen éjfélig tartott a jókedvű vigadalom.

A rendezvény ezen részének zökkenőmentes szervezéséért Fákó Alpár és Fákó Zsófia felelt, a talpalávaló, ritmusos népzenét Harai Hunor és barátai szolgáltatták, míg a hagyományos lépéseket Gere Csaba és felesége, Gabriella oktatták nagy türelemmel. A délután és az este folyamán az állandó programok és a kézműves műhelyfoglalkozások is folyamatosan látogathatók voltak. A technikai érdekességek kedvelőinek legnagyobb örömére a múzeum munkatársai beindították a tájmúzeum híres stabil motorjai közül jó néhányat, ami hatalmas sikert aratott a népes közönség körében. A programok gördülékenységét önkénteskedő diákok biztosították.