Újabb erdélyi koncertje apropóján beszélgettünk Havasi Balázzsal zeneszerzésről, az idő múlásáról, megvalósításra váró álmokról és arról is, hogy kivel ülne le beszélgetni, ha bárkit választhatna.

Nem túl sok magyar előadóművész mondhatja el magáról, hogy akkora sikereket ért el szerte a világban, mint Havasi Balázs zongoraművész a HAVASI Symphonic-kal. Lélegzetállító performanszával megtöltötte a legrangosabb koncerttermeket: többek között a londoni Royal Albert Hallt, a New York-i Madison Square Gardent vagy éppen a floridai Hard Rock ikonikus, gitár formájú szállodáját.

Ahogy egy Mandinernek adott interjúban elmondta, műveinek jogait az a kiadóház képviseli, amely Verdi, Puccini és Rossini műveinek jogait, és globális szerződése van a Universal lemezkiadóval, amit Mark Wilkinson elismert zeneipari szakemberrel kötött meg. Ő volt az, aki két évtizede Andrea Bocelli karrierjét is elindította, és véleménye szerint a HAVASI Symphonic-ban is ehhez hasonló potenciál van.

Két alkalommal is járt már Erdélyben, Kolozsváron 2022-ben mutatkozott be lélegzetelállító produkciójával, és idén, november végén újra visszatér. Ennek apropóján beszélgettünk vele.

– Hogy kell elképzelni a kicsi Havasi Balázst? Akkor is nyomta a show-t, élvezte a figyelmet?

– A családi anekdoták szerint csak olyan típusú figyelemre vágytam, ami valamilyen hangszer megszólaltatásáért járt. Két éves koromban kaptam egy kisdobot, azzal sok nehéz percet okoztam a szüleimnek, ezért gyorsan lecserélték egy pici gitárra. Azt viszont olyan sokat pengettem, hogy egész egyszerűen eltűnt az ujjaimról a bőr. Utána jött a zongora. Azt hiszem, hogy benne volt erősen a sorsomban, hogy zenész leszek.

– Nem volt előzőleg zenész a családban, Ön mégis egyértelműen ezt a pályát választotta. Miért?

– Erre semmilyen racionális magyarázatot nem tudok adni. Eddig több mint 250 művet komponáltam, és elképzelésem sincs, hogy honnan jönnek a dallamok. Szeretem azt hinni, hogy a zeneszerzőknek van egy különleges képességük, és egyszerűen meghallják az angyalok zenéjét. Semmi mást nem kell tenniük, mint leírni azt.

– Kolozsváron már visszatérő vendégnek számít. Milyenek voltak az eddigi megélései a városban?

– A kolozsvári koncertek hangulata semmihez nem hasonlítható. Az egész produkció nevében mondhatom, hogy Budapest mellett ez számunkra a legfontosabb koncertje az évnek. A közönség szeretete, a sok kedvesség, amit koncert előtt és után kapunk, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy évről évre mindannyian egyfajta hazatérésként éljük meg a koncertet.

– Kolozsváron történt az az eset, amikor egy olyan kisfiú fotózkodott Önnel, aki limonádét árult, csak hogy el tudjon jönni a koncertjére. Mit érez ilyenkor, amikor szembesül egy ilyen történettel?

– A kisfiú nagyon szeretett volna eljönni a koncertemre, és a szülei úgy gondolták, hogy ezen keresztül megtanítják neki, hogy a vágyott dolgokért bizony meg is kell dolgozni. Ezért hónapokig árult limonádét, míg összejött a koncertjegyre való. Mikor meghallottam ezt a történetet, annyira meghatott, hogy meghívtam a színpad mögé egy közös fotóra. Ezek az élmények nem csak neki életre szólóak, hanem nekem is. Nem lehet szavakkal leírni azt a büszkeséget az arcán, ahogy állt mellettem.

– Mi a tökéletes HAVASI koncert receptje?

– Bár nekem nehéz ezt megfogalmaznom, mert belülről minden olyan természetesnek tűnik, de talán egy dologban különbözünk a legtöbb nemzetközi produkciótól: úgy tudunk szórakoztatni, hogy az élménynek igazi mélysége is van. Minden sikeres produkciónak nagyjából rendelkezésére állnak ugyanazok a technikai eszközök, amivel le lehet nyűgözni a közönséget. De az igazi csodának a zenéből kell fakadnia. És olyan csapat van körülöttem, akik ezt a csodát képesek megmutatni.

– Ha bárkivel leülhetne egy finom vacsora és egy pohár bor mellé, ki lenne az és miről kérdezné?

– Elvis Presley. Gyerekkoromban az összes életrajzi könyvét olvastam. Az egyik legnagyobb művész volt a szórakoztatóiparban véleményem szerint, Whitney Houston mellett. Talán nem is beszélgetnék, hanem előadnék velük egy dalt. Az mindennél többet jelentene.

– Kicsit olyan Ön, mint egy népmesei hős: elindult szerencsét próbálni Magyarországról, és rengeteg befektetett munkával eljutott a világ legkülönbözőbb pontjaira, ezeken belül is a legnívósabb fellépőhelyekre. De minden népmesei hősnek vannak segítségei. Önnek kik voltak?

– A feleségemmel közel 20 éve ismerkedtem meg. Ha nem találkozom vele, most biztosan nem tartanék itt. Az elmúlt 15 évben kialakult körülöttem egy szűk csapat, akik a saját területük zsenijei. Nélkülük sem sikerült volna. De a legfontosabb a közönség szeretete. Azzal, hogy évről évre megvásárolják a jegyet a koncertünkre, lehetővé teszik, hogy fejlődjünk, alkossunk és egyre jobban kiterjesszük a szárnyainkat.

– Azt gondolná az ember, hogy szinte lehetetlen elérni magyarként ekkora sikereket, de Ön folyamatosan rácáfol erre. Hova és hogyan tovább? Milyen álmok várnak még megvalósításra?

– Nagyon ritkán tekintek vissza, a szemem mindig valamilyen jövőbeli célon tartom. Ezen lehet, hogy változtatnom is kellene. Mondjuk jó volna leülni egy évben egyszer és visszaemlékezni, hogy milyen érzés volt, mikor egy koncertemre csak 13 ember jött el. Hosszú utat tettünk meg, de az igazán izgalmas az, hogy legalább ilyen hosszú út várhat még ránk.

Attól a pillanattól, hogy Amerikában arénákban kezdünk majd turnézni, egy olyan dimenzió nyílhat ki, ami európai ésszel felfoghatatlan. Ezen dolgozunk, ez személyesen nagyon motivál engem. Számomra nem az a kérdés, hogy odaérünk-e. Csak az a kérdés, hogy mikor. De türelmes ember vagyok. 30 évig gyakoroltam otthon a szüleim házában a padlásszobámban, mire egyáltalán valaki fizetett azért, hogy meghallgasson. Akkor sem bizonytalanodtam el egy pillanatra sem.

– Jövőre tölti az 50. életévét, és ilyenkor általában megáll az ember és számot vet az elmúlt fél évszázadról. Ön is ezt fogja tenni vagy nincs idő ilyeneken gondolkodni?

– Nem szoktam a koromon gondolkodni. Aktívabb életet élek most, mint 30 éves koromban. És ugyanolyan ambíció hajt, mint 18 évesen. Lehet ez a fiatalosság titka.

– Terveznek 50 éves születésnapi koncertet?

– Ez maradjon titok egyelőre.

Aki pedig egy kis ízelítőt szeretne a tavalyi kolozsvári koncertjéből, íme: 

(Nyitókép: Havasi Balázs személyes archívuma)