Intuíció, emlékezetkultúra, misztikum és meditatív szemlélődés – ilyen hívószavak hangzottak el a Kolozsvári Hallgatói Önkormányzat szervezésében megrendezett kerekasztalon, amely a kortárs fotográfia lehetőségeit boncolgatta. A fiatal fotográfusok sokféleképpen közelítik meg a témát, de egy közös bennük: egyikük sem szeretné, ha beskatulyáznák.

A Kolozsvári Magyar Napok fontos helyszínén, az Szentegyház utcai Ifjúsági Udvarban augusztus 19-én a kortárs fotográfia lehetőségeiről és mibenlétéről tartottak kerekasztal-beszélgetést három erdélyi fotográfussal Reflexiók egy lencse mögül címmel. Kerekes Emőkét (KopiaKollektíva), Miron-Vilidár Vivien (doktoranda, BBTE) és Ráduly Sándort (Sapixel) Tóth Hunor, a Sapientia EMTE volt hallgatója, a Sapixel nemzetközi fotópályázat koordinátora kérdezte.

Miron-Vilidár doktori disszertációjában a 20-28 éves fiatal magyar nők testképét kutatja, konkrétabban, hogy mit jelent a „szép”, illetve az elutasított test. Ezenkívül alkotó fotográfus is és fotográfiai projektjeiben nőket érintő problémákkal, tabukkal foglalkozott, például a nehéz szülésélményekkel vagy azzal, mennyire és hogyan tabu-e Magyarországon, illetve Erdélyben az abortusz.

Kerekes Emőke úgy vélte bemutatkozójában, hogy manapság nem sikkes fotográfusnak lenni a szó szoros értelmében, amely számára eltér a fotóstól, aki megrendelésre dolgozik, vagy mindenkitől, akit pár kattintás választ el tárgyától. Hosszútávú projektekben gondolkodik, és a fotográfiát nyelvként használja, amelybe sokféle vizualitás belefér – jelenleg Saját föld című sorozatán dolgozik, amely a múlt feltárásával, az emlékezet kultúrájával és családi történetekkel foglalkozik.

Ráduly Sándor fiatal fotós, aki csupán négy éve fotózik, de két éve érezte azt az áttörést, amely elhozta számára azt a vizuális nyelvet, amellyel szeretett volna foglalkozni. Mint mondta, társadalmi kérdések nem foglalkoztatják, leginkább intuitív alapokon nyugszik az, amit csinál és sosem arra törekszik, hogy a nagyközönségnek mindenképpen meg tudjon felelni – elég egy számára fontos személy visszajelzése is. Fotográfiáin arra törekszik, hogy valamilyen misztikus hangulatot ragadjon meg, ez korábbi fotósorozataiban is jelen volt (például kereszténység és vallási trauma kapcsolata, vagy a Tarot-kártyákkal foglalkozó videóinstallációk).

Tóth Hunor kiemelte, hogy változatos lehet, ahogy manapság a kortárs fotográfiát meghatározzák, de van pár alapelv, amit követni szoktak. Az 1990-es évektől beszélünk kortárs fotográfiáról, ami azt feltételezi, hogy vizuálisan meg kell felelnie ennek a korszaknak, valamint a művész szándéka és az üzenet az, ami meghatározza. Tekinthetjük-e azokat a fotósokat művészeknek, akik megrendelésre dolgoznak, divatfotózással foglalkoznak? Kerekes szerint mindannyiuknál ezer szálon fut, hogy hogyan közelítik meg saját magukat és a kortárs fotográfia konceptjét, ez pedig pont a beskatulyázás ellen szólna. Az, hogy ha alkalmazott fotós vagy, még nem jelenti azt, hogy nem vagy képes művészi fotográfiára, és fordítva. Bizonyos munkákat a kontextus határoz meg, meg a beletett szakmai tudás – fejtette ki.

Miron-Vilidár Vivien a dokumentarista és a megrendezett fotográfiát ötvözi. Elsősorban a feltárás szándékával közelít alanyaihoz, nem akarja őket befolyásolni vagy a saját meglátásait rájuk húzni. „A fotóimmal az a célom, hogy az emberek elgondolkodjanak, nem akarok világot váltani" – tette hozzá a fotográfus.

Ráduly arra jött rá, hogy ha azon kezdene gondolkodni, hogy van-e egyáltalán feladata a kortárs fotósnak, akkor hajlamos huzamosabb ideig elfelejteni a kamerát. Számára a legfontosabb, hogy úgy érezze, hatalmas szabadság van a kezébe, és a saját művészetét úgy tudja alakítani, ahogy kívánja, illetve ennek a határait is szabadon feszegetheti. Arra jöttem rá, hogy nem arra van szükségem, hogy elkezdjek gondolkodni, hanem éreztem, hogy az univerzum furcsa véletleneiben kell hinnem, és ha erre ráállok, akkor nagyon jó dolgok tudnak történni. Sokszor például egy három másodperces inger, illat indítja el a folyamatot. Nagyon szeretek zenét hallgatni, és sokszor a zene befolyásolja az alkotási folyamatot, és az a célom, hogy elsődlegesen a képeim meditatív folyamatot indítson el szemlélőjében – mondta el a Sapientia EMTE mesteris hallgatója.