Két kiállítás, két világ – egyetlen város: ezért érdemes most Gyulafehérvárra látogatni.

Aki ezen a nyáron Gyulafehérvárra érkezik, nemcsak Erdély egyik legszebb történelmi városát fedezheti fel, hanem két különleges kiállítást is, amelyek együtt ritka kulturális élményt kínálnak. A fejedelmi palota évszázadokat repít vissza az időben, a hutterita anabaptisták (habánok) idejébe, míg az Egyesülés Múzeuma a világ képzőművészetének legnagyobb alkotóit hozza közel a látogatókhoz.

Egy kiállítás, amely Erdély kulturális örökségének egyik legizgalmasabb fejezetét mutatja be

A gyulafehérvári vár szívében található fejedelmi palota jelenleg a „Művészet és rejtély. A habán kerámia és Erdély fejedelmei” című kiállításnak ad otthont. A palota önmagában is megér egy látogatást. Falai között egykor Erdély fejedelmei tevékenykedtek, termeiben ma is felfedezhetők a restaurálás során feltárt díszítőelemek és történelmi részletek, amelyek közelebb hozzák a fejedelemség korának hangulatát.

A palota első emeletén berendezett tárlat a 17. században a Gyulafehérvár közelében fekvő Alvincen megtelepedett habán közösség történetét és páratlan kerámiaművészetét mutatja be.

A kiállítás nem csupán a bemutatott tárgyak szépségére összpontosít, hanem egyszersmind a „fekete németek” – ahogyan a környéken nevezték őket viseletük alapján – különleges történetét is felidézi. A habánok vallási üldöztetéseket, többszöri vándorlást éltek át, ugyanakkor figyelemre méltó alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot. Közép-Európa számos vidékén megfordultak, végül Erdélyben is megtelepedtek, majd a fejedelmek védelmét élvezve jelentős szerepet vállaltak a helyi kézművesség fejlődésében.

Dr. Gudor Kund Botond lelkipásztor, egyetemi oktató, aki a kiállítás létrejöttéhez is érdemben hozzájárult, Hutterita habánok Alvincen című, 2025-ben közzétett  tanulmányában így fogalmaz: „Amint az ismeretes, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1621-ben, gazdasági megfontolásból ugyan, de vallásszabadságot ígérve hívta meg a Morvaország és Felvidék északi településein lakó és a 30 éves háború korában végveszélyben élő anabaptista hitű közösségeket (…) 1765 után az anabaptista telepet a jezsuita misszió felszámolta, míg jelentős arányban az alvinci kommuna leszármazottjai Havasalföldön és Oroszországon át Kanadába (Ottawa, Ontario) és az Egyesült Államokba (Montana, Dakota, Minneapolis, Washington stb.) vándoroltak”. Gudor Botond a Maszolnak elmondta: három éve élő kapcsolat létezik az Amerikában élő habánokkal, akik minden évben ellátogatnak Alvincre, a reformátusokra pedig úgy tekintenek, mint a habánok szellemi örökségének őrzőire.

A kiállítás egy olyan közösség múltját állítja a figyelem középpontjába, amely mély nyomot hagyott Erdély történelmében és kultúrájában. A habánok a térség egyik legjelentősebb fazekasközpontját hozták létre. Kerámiáik kivételes kivitelezésükkel, formaviláguk eleganciájával és díszítésük kifinomultságával tűntek ki. A nagy európai fajanszközpontok ihlette habán kerámia a maga korában a rang és az igényesség szimbólumává vált, és jelen volt Közép-Európa nemesi udvaraiban is.

A kiállítás különleges kerámiák, történelmi dokumentumok és régészeti leletek segítségével mutatja be azt a világot, amelyben a hit, a mesterségbeli tudás és a művészet találkozott. A termekben kronologikusan elhelyezett tárlók lépésről-lépésre követik a habán kerámiaművészet fejlődési szakaszait és utóéletét.

Az első kiállítóhelységben megtekinthető Bethlen Gábor adománylevele a habánoknak, továbbá egy 1662-ből származó levél, amelyből kiderül, hogy az alvinci habánok Németországból próbáltak papot hívni, illetve egy másik, Delphini jezsuita szerzetes által írt és a bécsi kancelláriához címzett levél, amelyben kéri a megígért adómentességet az elvégzett munkájáért, hiszen az alvinci habánok felét áttérítette a katolikus hitre. Ugyancsak az első teremben fedezhetik fel az érdeklődők azokat a habán csempedarabokat, amelyek a fejedelmi palota restaurálása során kerültek elő, illetve megtekinthetik az alvinci kolónia Gudor Botond által rekonstruált alaprajzát.

A következő kiállítóhelységekben a látogatók – többek között – olyan témákkal ismerkedhetnek meg, mint a habán kerámia 1621–1650 illetve 1651–1750 között, az alvinci kék: alkímia és tudomány, az alvinci és a vízaknai utóhabán kerámia. Kétnyelvű (román és angol) szövegmagyarázatok segítik az eligazodást, és magyar nyelvű tárlatvezetést is biztosít a múzeum.

A kiállított műtárgyak az Erdélyi Fejedelmek Palotájának Múzeuma és az Astra Múzeum gyűjteményeiből, valamint Gyulafehérváron és Szebenben végzett régészeti kutatásokból, továbbá jelentős romániai múzeumi és egyházi gyűjteményekből származnak. A mintegy hetven darab összegyűjtése egy igazi bravúr, egy széles körű országos múzeumi együttműködés eredménye, amely az Erdélyi Fejedelmek Palotájának Múzeuma, a szebeni Astra Múzeum, a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum, a Brukenthal Múzeum, a brassói Néprajzi Múzeum, a „Valer Literat” Fogarasföldi Múzeum, Rava és Vargyas unitárius egyházközségek, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye és annak levéltára, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Teológiai és Zeneművészeti Kara által őrzött örökséget hasznosítja.

A kiállítás pár napja nyitották meg. Jelen volt a habán gyűjtemény kurátora, Karla Roșca Szente, az Astra Múzeum aligazgatója, akit az ország legjobb szakemberének tartanak számon a témában (neves elődje, Bunta Magda volt egyébként az, aki megírta Az erdélyi habán kerámia című kötetet). Karla Roșca Szente lapunknak elmagyarázta: a habánok 1795-ig dolgoztak Alvincen, Erdélyben csak itt volt telepük, ami azonban nem maradt fenn, mert közel volt a Maros árterületéhez és a folyó többször elárasztotta azt. Fennmaradt viszont páratlan kerámiájuk, amelynek művészeti sajátosságait pontosan meg lehet határozni. A szakembertől megtudtuk: november elején egy szakmai konferencia keretében igyekeznek részletesebben feltárni az alvinci habánok történetét és művészetét.

A tárlat a gyulafehérvári Erdélyi Fejedelmek Palotájának Múzeumában tekinthető meg 2027. január 17-ig.

Találkozás a posztmodern képzőművészet kiválóságaival

Néhány percnyi sétára a palotától, az Egyesülés Múzeuma (a régi Kaszinó) falai között egészen más jellegű időutazás várja az érdeklődőket. A múzeum nyár végéig egy rendkívüli képzőművészeti tárlatnak ad otthont „Reveritus Sum II” címmel, és amelyen olyan világhírű alkotók művei láthatók, mint Francis Bacon, Hans Bellmer, Constantin Brâncuși, Bernard Buffet, Albrecht Dürer, Francisco Goya, Gustav Klimt, Oskar Kokoschka, Fernand Léger, Roberto Matta, Kazimir Malevich, Marino Marini, Joan Miró, Amedeo Modigliani vagy Egon Schiele, a kortárs ZuZu Caratanase műveivel együtt.

A művészettörténet és a kortárs művészi kifejezés egyedülálló találkozása George Șerban ügyvéd, Fehér Megye Tanácsa, az Egyesülés Múzeuma és a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány együttműködésének köszönhetően valósulhatott meg. A kiállítás kurátora Anca Sas volt, koordinátorok pedig George Șerban és Balog István képzőművész, az alapítvány elnöke.

A kiállított művek George Șerban műgyűjtő értékes kollekciójából származnak, és ritka alkalmat kínálnak arra, hogy a világ művészettörténetének meghatározó alakjaival találkozzunk Erdély szívében. A tárlat előzménye az azonos nevet viselő „Reveritus Sum” című kiállítás volt, amelyet 2025 augusztusában nyitottak meg, és amelyről szintén beszámoltunk olvasóinknak.

A mostani kiállítás szeptember 19-ig látogatható, a belépés ingyenes.

A két kiállítás külön-külön is figyelemre méltó, együtt azonban különösen izgalmas párbeszédet alkotnak. Az egyik a habán mesterek kézzel formált kerámiáin keresztül mutatja be Erdély múltját, a másik a világ művészetének nagy alakjait vonultatja fel. Az egyik a helyi örökségről szól, a másik az egyetemes kultúráról – közös bennük, hogy mindkettő felbecsülhetetlen művészeti alkotásokat tár a látogató elé.

Akár egynapos kirándulást tervezünk, akár hosszabb erdélyi utazás részeként érkezünk Gyulafehérvárra, érdemes időt szánni erre a két tárlatra. A várfalak között sétálva, a fejedelmi múlt emlékei és a világhírű műalkotások között könnyen ráérezhetünk arra, miért vált Gyulafehérvár az elmúlt években Erdély egyik legvonzóbb kulturális úticéljává.