Sokáig megfejthetetlennek tűntek a Csíkrákos közelében található Pogány-vár nevű erődítmény rejtélyei. Elsősorban az okozott fejtörést a kutatóknak, hogy miért éppen a lakott területektől távol épült fel az erőd. A közelmúltban lezárult ásatások arra engednek következtetni, hogy viszonylag kevés ideig használhatták a várat, ugyanakkor fontos, mára már elfeledett hegyi átjárót, „hágót” felügyelhetett. A feltárást vezető régésszel, Botár Istvánnal beszélgettünk.

A Pogány-vár Csíkrákos község határában, az Olt folyó völgyétől mintegy nyolc kilométerre, a Hargita hegységben, 1260 méter tengerszint feletti magasságban található, látszólag eldugott, magas hegycsúcson – kezdte a helyszín bemutatásával beszélgetésünket Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze. A legutóbbi feltárást vezető szakember kiemelte: éppen az erődítmény elhelyezkedése adott okot többféle találgatásra azzal kapcsolatban, hogy milyen vár is lehetett hajdanán a Pogány-vár.

Erről több elmélet is napvilágot látott az idők folyamán. A kezdetekben azt gondolták, hogy a csíkszentdomokosi-, a zsögödi-, a csicsói- és a tusnádi-várral együtt a magyar királyság határvédelmi rendszeréhez tartozott – mondta el a kutató. Hozzátette: ez volt a Ferenczi-testvérek történelem-felfogása. „Ez ellen az elmélet ellen az vethető fel, hogy ezek a várak a térképen szépen sorban rendeződnek el, de ha valaki kimegy a helyszínre és megnézi, akkor egyértelművé válik, hogy a Csíki-medencét biztosan nem védhették meg. A településektől ugyanis nagyon messze vannak, és ha a magyar királyságot, a medencét akarták volna védeni, pont az Olt túloldalára a Csíki-havasokra kellett volna telepíteni az erődítményeket, a bejövő útvonalak mellé” - fejtette ki Botár István.

Ezzel szemben Benkő Elek annak idején arra gondolt, hogy ezek menedékvárak, a helyi közösségek mentsvárai lehettek, ezt a felfogást fogadta el Sófalvi András is – sorolta a történész. Azonban ehhez a funkcióhoz is messze vannak a településektől, gyalogosan 2-3 óra alatt lehetett volna megközelíteni a Pogány-várat, a csíki székelyeknek egyértelműbb opció volt bemenekülni az erdőkbe, olyan területekre, amelyeket jól ismertek – mutatott rá a szakember. Ráadásul például a domokosi- és a csicsói-vár kifejezetten kicsi, ahová legfeljebb két-három család húzódhatott volna fel, ráadásul az állataikkal együtt már nem fértek volna el.

A harmadik opció volt az, amit Botár István is vallott mostanáig, hogy ezek magán földesúri várak, helyi nemesek mentsvárai lehettek, ahová veszély esetén a tulajdonosok és a saját familiárisaik, alattvalóik vagy szolgáik, katonáik fel tudtak húzódni. Ezekben a várakban lakni nem igazán lehetett: szelesek voltak, messze a lakott területektől, rossz minőségű földekkel körülvéve, nehézkes az ivóvízellátás – mutatott rá a szakember.

„Én is ezt vallottam, hogy magán földesúri mentsvár lehet, de most, ahogy kimentem a terepre és hosszabb időt töltöttem kint, egyértelműen láttam, hogy a Pogány-vár nem volt eldugott erőd. Most az, mert nehezen megközelíthető, nem lehet látni, de a maga idejében igenis szemmel látható volt. Ahhoz ugyanis, hogy a vár működjön, ki kellett irtani körülötte az erdőt minimum 50-100 méteres körzetben. Ha pedig ez megtörtént, akkor egyből láthatóvá vált” – részletezte Botár István. Hozzátette: ha csupán néhány ember is folyamatosan ott tartózkodott, akkor is tüzelni kellett, azaz a füst biztosan látszódott.

Egykori utak nyomában

A következő kérdés az volt, hogy vajon miért pont ott, az Olt-völgyétől, a településtől távol található a Pogány-vár? A szakember szerint valószínűnek tűnik, hogy annak idején utak haladtak el a közelben. „A vár környékén jó néhány felhagyott utat találtam az erdőben. A legújabb tájrégészeti kutatások fényében igenis lehetségesnek tartom, hogy ezek egy része középkori eredetű. Olyan magasan találhatóak, hogy nem egyszerűen erdőlő, a faanyag szállítására szolgáló utakról lehet szó” – fogalmazott Botár István. Kiemelte: ezek minden bizonnyal forgalmas utak lehettek, ezt támaszthatja alá egy elnevezés is, a Rákosi Hargitán felfelé haladva létezik egy „hágó” nevű helynév. A hágó szó jelentése pedig rendszeresen használt, magas hegyen átkelő hely – mutatott rá.

A régész szerint ezek az utak tehát rendszeresen használt közlekedési tengelyt tűznek ki, amelyet a hágó helynév is megerősít. A régi térképeket böngészve egyébként valóban feltűnnek itt utak, amelyek a Küküllő-völgyébe vezettek át. „Szerintem ez az út kikopott a tudatból. Jöttek új, jobban kihasználható utak, vagy maga a vár, illetve az a berendezkedés megszűnt, ami ezt az útvonalat működtette. Sötétben tapogatózunk, mert forrásunk nincsen” – mondta el Botár István. Amellett, hogy ez egy hagyományos, régi útvonal volt, a szakember szerint létezik még egy érv: az erődítménynek van egy őskori, dák előzménye.

„Márpedig a dákoknak nem volt miért bujdokolniuk a maguk idejében (…). Annak, hogy oda felköltöztek, valamilyen oka és magyarázata kell legyen. A többi dák vár lent van az Olt mellett” – emelte ki Botár István. Az egyik ok a szakember szerint éppen az lehetett, hogy az említett útvonal évszázadokon át használatban volt. Bizonyíték lehet minderre a Hargita túloldalán, Zeteváralján található őskori vár – tette hozzá. A vár tehát ennek az útnak az ellenőrzésére szolgálhatott valamiképpen. A szakember ugyanakkor megjegyezte: a dákok annak idején szintén elhagyták a várat az 1. század végén, ezt követően évezredes szünet következett az erődítmény történetében, nincs szó valamiféle folytonosságról, folyamatosságról.

Nem sokáig használták

Maga a Pogány-vár elnevezés onnan eredhet, hogy a középkori vár építésekor a magyar nyelvű építők, akikről nem tudhatjuk biztosan, hogy székelyek voltak-e, vagy korábbi határőrök, felismerték a régi őskori várat. „Ha pedig nem mi építettük, hanem előttünk valamilyen ismeretlen nép, azok csakis pogányok lehettek. Ez magyarázná a helynevet. Ha bármikor is a rákosiak, székelyek építették volna, akkor elnevezték volna az akkori előkelőségekről, vagy mindenképpen valamilyen magyar helynevet kapott volna. A pogány kifejezés tőlünk idegen, eltérő eredetre utal” – fejtette ki Botár István.

A várral, a vár sorsával kapcsolatosan semmilyen írott forrás nem áll rendelkezésre. Az előkerült régészeti leletanyag alapján úgy tűnik, hogy a dák korban a sziklacsúcson lakhattak, de az, hogy volt-e vár vagy sem, nem derült ki egyértelműen. „Laktak fenn dákok, van dák réteg, cserepek. A középkori leletek viszonylag szegényesek. Ez azt jelenti, hogy akkor állandó jelleggel itt nem laktak. A most rendelkezésre álló cserepek alapján úgy tűnik, ezt a várat a 13. században építették, akkor használták, és úgy tűnik, hogy se előtte, se utána nem” – szögezte le a régész. Hozzátette: ez számára is meglepő, ám tény, hogy nem kerültek elő késő középkori cserepek, sem az 1959-60-as, sem a mostani feltárás során. A dákok folyamatos jelenlétére utaló leletekkel ellentétben a középkori anyag azt mutatja, hogy nem tartózkodtak ott folyamatosan abban az időszakban.

„Legfeljebb kisebb helyőrség tartózkodhatott ott állandó jelleggel, de nagyobb, népesebb lakossága a várnak nem volt, és úgy tűnik, ez a 13. századra korlátozódik” – mondta Botár István. A szakember szerint arra nincs bizonyíték, hogy a tatárjárás nyomán épülhetett az erődítmény.

Társadalmi átalakulást hoztak a székelyek

A szakember elmondta: elmélete szerint a 13. században, a székely beköltözés körül a csíki térségben gyökeres átalakulás ment végbe. „Ahogy a székelyek beköltöztek, akikről jól tudjuk, hogy nem szerették a nemeseket, akkor az a földesúr, aki a Pogány-vár birtokosa volt, vagy betagolódott közéjük, vagy elköltözött. Ezzel lehet összefüggésben, hogy a várat felhagyták. Ha a várat birtokló túl is élte a tatárjárást, a székely beköltözéssel megváltozott társadalmi átalakulásnak már nem tudott ellenállni” – fogalmazott Botár István. Hozzátette: a székelyek nem építettek várakat, vész esetén egészen a 18. századig a közeli erdőkben kerestek menedéket.

Az ásatással kapcsolatosan a szakember hangsúlyozta: nem akart nagy felületeket feltárni. A körülmények nagyon nehezek, köves, sziklás az altalaj, gyökerek, fák nehezítették a munkát. Ezen kívül a vár területét, különösen a bártyáét sok bolygatás érte. „Ahogy letakarítottuk a felső avart a kutatási szelvényekben, a torony belsejében rögtön őskori és középkori cserepeket találtunk fent, rögtön az omladék tetején. Ez azt jelenti, hogy többszörösen átforgatták már előttünk kincskeresők, akik leástak az őskori és középkori rétegekig és forgatták a köveket” – szemléltette Botár István.

Az ásatáson négy szelvényt nyitottak és az volt az ásatást vezető régész számára a fő kérdés, hogy volt-e a várnak tornya, és ha igen, milyen alaprajza volt? Megállapították, hogy valóban létezett torony, ám nem olyan alaprajzú, mint a korábbi feltárások során gondolták: nem kerek, mint Orbán Balázsnál, nem négyzetes, mint Székely Zoltán lerajzolta, hanem hegyes csúcsban záródó szabálytalan trapéz alaprajzú. A másik kérdés az volt, hogy a torony épült-e korábban és utána épült kerítő fal, vagy egy bekerített hegytetőre utólag építettek tornyot? „Most egyértelműen kiderült, hogy a kerítő fal és a torony egyszerre épült egy periódusban. Az alapozás és a megmaradt felmenő falak is szövésben vannak, össze vannak kötve” – mutatott rá Botár István.

A Pogány-vár feltárását Csíkrákos község kezdeményezésére a megyei tanács támogatásával, a Csíki Székely Múzeum szervezésében, a Csíki Műemlékvédő Egyesület szakmai közreműködésével végezték el. A résztvevők csíkszeredai régészek, régészhallgatók voltak, valamint részt vett egy őskori szakértő a Keleti-Kárpátok Múzeumából és egy budapesti mesteris régész-hallgató.

A régész kifejtette: a Pogány-vár további sorsával kapcsolatosan két szempont létezik, a tudományos és a helyi közösség akarata. „Mindenféle beszélgetésekből azt hallom ki, hogy van egy nagyobb koncepció Rákos térségében. Kerékpárutat terveznek errefelé, sípálya is tervben van és részben ehhez kapcsolódóan felmerült, hogy felújítják a várat” – mondta el. Hozzátette: tudományos szempontból nem tart indokoltnak nagyobb ásatást, mert sokkal több nem valószínű, hogy kiderül az erődítmény történetéről. A régész elmondta, hogy nem híve a teljes feltárásnak, szerinte elképzelhető, hogy évek, évtizedek múlva, a technika fejlődésével kevesebb roncsolással több információt tudnak majd kinyerni.

„Kérdés, hogy mi a cél? Miért újítsunk fel egy várat? Oda őszintén szólva nagy tömegturizmus nem várható. Ha felújítjuk, ki kell irtani az erdőt, komoly utat kell építeni, parkolót kell kialakítani, villanyt kell felvinni. Mindez zajjal, szennyezéssel, tömeggel jár és szerintem nem biztos, hogy a Hargitának mindez hiányzik” – fejtette ki Botár István. Szakemberként sokkal inkább afelé hajlana, hogy irtsák ki az erdőt a vár közvetlen közelében, valamint vágják ki a fákat a falakról és a vár belsejében, mert ezek a fák veszélyeztetik a falakat, a rétegeket, a kilátást.

„A falakat közérthető, fogyasztható módon be lehetne mutatni, többnyelvű pannókat, táblákat lehetne kitenni. Legyen biciklivel, autóval egy picit jobban megközelíthető, esetleg legyen egy tájba illő, hangulatos fa kilátó és ennyi. Ez azt jelenti, hogy elérhető, élvezhető, fentről körül lehet nézni, közben a természeti környezetét nem tettük tönkre visszavonhatatlanul” – összegzett a szakember.

Kíváncsiak voltunk a csíkrákosi önkormányzat elképzeléseire is a műemlék további sorsával kapcsolatban. Császár Attila, a település porlgármestere a Maszol érdeklődésére elmondta: konkrétumokról egyelőre nem tud beszámolni, hiszen ez volt az első olyan komoly régészeti feltárás, ami „helyretette időben, térben" a Pogány-várat. Az elöljáró kiemelte: az erődítmény a  kirándulók közkedvelt látványossága. Az utóbbi időben a medveveszély miatt csökkent ugyan az érdeklődés, ám népszerű túraútvonalról van szó, különösen a Madarasi Hargitára ellátogatók keresik fel szívesen, hiszen onnan rövidebb úton közelíthető meg, mint Csíkrákosról. A hosszútávú tervekkel kapcsolatosan Császár Attila hangsúlyozta, hogy a terület tulajdonosa a csíkrákosi közbirtokosság, a vár pedig az önkormányzatnál van nyilvántartva mint műemlék. A községvezető szerint a feltárást követő lépés az lehet, hogy szakmai felügyelet mellett kitakarítják a várat, kivágják azokat a bokrokat, cserjéket, fákat, amelyek rátelepedtek a romokra. Ezt követően lehet továbbgondolni a műemlék sorsát.

(Borítókép: Maszol/archív)