Árpád-kori kerámiát, középkori lakóépületeket és XVIII. századi védműveket is találtak az archeológusok.

Óriási mennyiségű és felettébb érdekes leletek kerültek napvilágra a nagyváradi vár közelében, az ortodox katedrális körül folyó ásatások során. Ide parkolóházat akar építeni az önkormányzat, a feltárás elvégzése pedig törvényi előfeltétele a munkálatok megkezdésének.

A felső rétegekben a régészek hosszú, összefüggő, masszív falakra bukkantak. Ezek a vár védművei voltak, az 1700-as években, a Habsburg-uralom idején építették őket. Hasonlóak voltak a gyulafehérvári vár Vauban stílusú elővédrendszeréhez, de annál szerényebbek, magyarázta az ásatásokat vezető Doru Marta, a Körösvidéki Múzeum munkatársa. Azt követően, hogy a Habsburg-birodalom határait kitolták messze délre, s elmúlt a török veszély, az elővédrendszer egy részét elbontották, a megmaradt falakat pedig részben beépítették a XVIII.-XIX. században emelt épületekbe.

Az ásatási területnek a vár felé eső részén az egykori, Péntekhely nevű település épületeinek maradványaira bukkantak. Felszínre kerültek házfalak, egy cinterem maradványai, kutak, egy kemence, kőből faragott ajtó- és ablakkeretek, egy sírkő, sok emberi csont, de Árpád-kori kerámia töredékek is. Péntekhely a török időkben pusztult el. A falmaradványok arra utalnak, hogy nem csak kulipintyók, hanem tekintélyes, minden bizonnyal tehetős emberek tulajdonában levő lakóépületek is álltak a településen.

Doru Marta elmondása szerint ezek a leletek érthetővé teszik az egykori osztrák várparancsnokság utasítását, hogy le kell bontani a vár előterében levő épületeket, nehogy azok támadás esetén fedezékül szolgáljanak az ostromlóknak. Ez a parancs minden bizonnyal a most feltárt péntekhelyi épületekre vonatkozott.

Évszázados farönkök

A legérdekesebb és leginkább talányos leletek a nagy számban talált, többségükben függőleges helyzetű farönkök. A régészeket váratlanul érte ezek felbukkanása, ráadásul ekkora mennyiségben, az ásatási terület több pontján. Doru Marta szerint elképzelhető, hogy a XII.-XIII. századi föld- és palánkvár falát találták meg. Kormányos László, Nagyvárad krónikája című nagylélegzetű munkája szerint a váradi vár külső védőművei ebben az időszakban még csak vízzel telt árkokból, sövényekből és palánkokból állt. Korábbi ásatások során nem kerültek elő a palánkfal maradványai.

A feltárást végző szakemberek ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a terület lápos volt akkoriban, a farönkökön pedig lakóépületek álltak. Ezt a hipotézist erősíti, hogy a talajvíz szintje jelenleg is elég magas, egyes kutatóárkok alján ellepte a víz.

Doru Marta reméli, hogy a parkolóház megépítésével a most feltárt leletek nem tűnnek el végérvényesen a beton és az aszfalt alatt. A létesítmény tervezőjével, Paffka Ernő műépítésszel folytatott megbeszélése során utóbbi kifejtette, van lehetőség úgy módosítani a tervet, hogy a falak egy része látható maradjon.

A szóban forgó területen a 70-es évekig a városi autóbusz állomás és lakóházak voltak. Ezek helyén egy teret alakítottak ki, melynek közepén egy csekély művészi értékkel bíró, a Moldva és Havasalföld egyesülését szimbolizáló, a váradiak által Frații Petreușként (népzenét játszó testvérpár a 70-es – 80-as években – szerk. megj.) emlegetett szobrot állítottak fel. Ezt a rendszerváltást követően eltávolították, hogy a helyén építsék fel a város új ortodox székesegyházát.