Húsz napon keresztül két francia és két román street art művész dolgozott a falfestményeken, amelyeket a Constanţa utcában lehet megtekinteni. Az alkotók a két kultúra közötti falak lebontására törekedtek, inspirálódtak mindkét közösség művészetéből, így a falfestményeken felfedezhetünk Nantes városára utaló elemeket, de kolozsvári szimbólumokat is, ugyanakkor a biodiverzitás és a globális klímaváltozás is fontos komponensét képezik az alkotásoknak.

A Kolozsvári Francia Intézet kezdeményezésére jött létre a projekt, amely most ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, ugyanakkor Kolozsvár és Nantes testvérkapcsolatát is ünneplik, amely szintén három évtizedes múltra tekint vissza. A street art művészek egy 40 méter hosszú falat festettek le, francia részről a Studio Katra két művésze volt jelen, Antoine Gripay és Camille Pansard, ők két helyi művésszel, Kero Zennel és Ocuval együtt készítették az alkotást. A falfestmény a Közeledjetek. Falakat rombolunk („Apropiaţi. Spargem zidurile”) elnevezésű projekt második részeként valósult meg, az első részében ugyanis ugyanezek a művészek Nantes városában festettek le egy 50 méteres tömbházat.

Antoine Gripayt elutazásuk előtt egy nappal sikerült megkeresni, a falnál találkoztunk, amikor éppen az utolsó simításokat végezték. Elmondása szerint a projekt lényege, hogy falakat döntsenek le a városok, kultúrák között, hogy megünnepeljék Nantes és Kolozsvár testvérkapcsolatát, valamint hogy a művészeten keresztül megmutassák látásmódjukat a világról. „Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen művészeti ágban lehetne ezt megvalósítani, és végül a street art mellett döntöttünk, és elindult egy kapcsolat, amely során Nantes-ban és Kolozsváron is street art alkotásokat hoztunk létre a Francia Intézettel közösen” – mondta.

Kero Zen és Ocu júliusban voltak a francia testvérvárosban, ahol egy 50 méteres tömbházra festettek. Ez a legnagyobb ilyen festmény a városban és talán Nyugat-Franciaországban is, véli Antoine Gripay. Kolozsváron a projektet húsz nap alatt valósították meg, tíz nap volt a festés része, előtte pedig szintén tíz napot vett igénybe, hogy megismerjék kicsit a kolozsvári kultúrát, hogy kitalálják a kompozíciót, majd elkészítsék a vázlatokat.

Romániai tájak és Kolozsvár utcái inspirálták a művészeket

Antoine Gripay azt is elárulta, hogyan készült a falfestmény, mi inspirálta őket a munkában. Mint fogalmazott, először Kolozsvár utcáin sétáltak, nézelődtek és próbáltak találkozni, beszélgetni a helyiekkel, hogy megismerjék a kultúrát. „Találkoztunk sok helyivel, Kero barátaival, akik szintén nagy hatással voltak ránk. Fontos szempont volt, hogy a központban legyen a festmény, szemmagasságban, hogy az emberek elsétálva tudják látni, elérhető távolságban legyen. Szerintem a street art legfontosabb feladata, hogy összekösse az embereket, ezt próbáltuk mi is elérni ezzel a projekttel” – mesélte.

A művészek érkezésük óta sok romániai tájat láttak, meglátogatták a tordai sóbányát, a városban járkáltak, de elmentek Verespatakra is, és sokat piknikeztek az erdőben, hegyekben, völgyekben kirándultak. A francia művész szerint gyönyörű volt a természet, nagyon élvezték ezeket a kirándulásokat, és ezek mind hatással voltak a végső alkotásra, amelyen fel lehet fedezni a romániai természetre és a tordai sóbányára utaló elemeket is.

Antoine Gripay arról is beszélt, hogy szerinte mennyire fontos, hogyan áll a városvezetés a közterületekhez. Az ilyen alkotások szerinte arra ösztönöznek, hogy „ne csak elsétáljanak egymás mellett az utcán, hanem megálljanak, beszélgessünk, és elgondolkozzunk” az adott kép üzenetén. Ugyanakkor szerinte urbanisztikai szempontból is fontos, hogy színekkel díszítsük ki a várost, ne csak „szürke falak” legyenek, és a turizmusnak is segít, például a fal melletti éttermek forgalma is megnőhet, és lehet, hogy valaki azért jön Kolozsvárra, hogy megnézze az alkotást. Nantes-ban ez a stratégia, ez a hozzáállás a street arthoz, amit ő nagyon ötletes megoldásnak tart, mivel így „kihívások elé állítják” az utcán járó embereket is.

Román és francia szimbólumok rejtőznek a falakon

A koncepcióról azt kell tudni, hogy az egyik művészeti vezető Kero volt, aki például Constantin Brâncuşi híres művéből, A végtelen oszlopból is inspirálódott. A művészek továbbvitték Brâncuşi ötletét, ugyanezt a szimmetrikus megközelítést alkalmazták, de horizontálisan. Emellett sok fal és falra utaló elem is megjelenik a képen. „Játszottunk a falakkal, hogy mit lehet csinálni velük. Néha futballt játszunk, de néha meggátolnak abban, hogy átmenjünk a határokon. Ezeket a különböző gondolatokat és értelmezéseket mind bele akartuk vinni a képbe. Városokban élünk, mindenkit körülvesznek a falak, és ez a fő témája az alkotásnak” – magyarázta.

Emellett megjelennek különböző utalások a két városra is, ugyanakkor a biodiverzitás kérdésköre is fontos eleme a street art-nak, így festettek virágokat, méheket, medvét és fákat is. A Studio Katra a művész elmondása szerint évek óta küzd azért, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy minden életet tisztelni kell, hogy védeni kell a természetet. Vannak kivágott fák a képen, ez az erdőirtásra utal, amely Franciaországban és Romániában is nagyon jelentős. A festménynek ugyanakkor a globális felmelegedés is fontos témája, a víz is megjelenik a képen, ami a tengerszintek növekedésére utal.  Vannak minták is, amelyeket a tordai sóbánya inspirált, amely Antoine Gripay szerint „szürreális látvány” volt, ugyanakkor tradicionális román minták is megjelennek, és a tradicionális román maszk is felkerült a képre.

Visszakapcsolni az embereket a művészethez, ez volt a cél

Antoine Gripay úgy vélte, a street art azért is fontos, hogy akik minden nap azon az utcán járnak el, kapcsolódjanak vissza kicsit a művészetekhez. Ők a „középúton” akartak menni, nem akartak sokkolni az alkotással, hanem az volt a cél, hogy jó érzéssel töltsék el az arra járókat, de el is gondolkoztassák őket.

Szerinte az emberek általában nem szeretik a graffitiket, mert néha túl agresszívek vagy túl nehéz megérteni őket, őket inkább a grafikai tervezés érdeklik, a történetek kerültek előtérbe. A francia művész úgy érzi, hogy ez jó mód arra, hogy összekapcsolják a generációkat, mert egy kisgyerek és egy idősebb ember is fel tud fedezni ezekben neki tetsző elemeket. „Az is fontos volt, hogy egy kis színt vigyünk a szürkeségbe. Én úgy gondolom, hogy a művészet mindenkinek benne van a DNS-ében, gyerekkorában mindenki szeret festeni, szereti a színeket, aztán ahogy felnövünk, egyre kevésbé foglalkozunk velük, és az is lenne a lényeg ezzel az alkotással, hogy ezt visszacsempésszük az emberek életébe” – tette hozzá.

Antoine Gripay ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy milyen kevés street artot lehet látni Kolozsváron, mint fogalmazott, látott néhányat Kerotól és néhány barátjától, de „nem sok falat díszítenek így Kolozsváron”, inkább könyveket mutattak neki romániai példákkal, főleg Bukarestből. Mint fogalmazott, úgy látja, hogy elég nehéz Romániában ebből megélni, pedig rengeteg tehetséges művész van, néhányukkal találkázott itt, és ő reméli, hogy lassan meg fogják érteni az emberek ennek a lényegét, és elismerik ezt a munkát Romániában is.

Antoine Gripay szerint amióta Romániába érkeztek, és kicsit felfedezték a kultúrát, rájöttek, hogy nagyon is közel áll egymáshoz a román és francia kultúra. Meglátogattak több falvat, amelyek „olyanok voltak, mintha egy franciaországi faluban lennének”, ugyanolyan kerttel, ugyanolyan eszközökkel, ugyanazokkal a szokásokkal. „Romániában is ugyanolyan gyönyörű falvak, természet van, mint Franciaországban, finom ételekkel, kedves emberekkel. Nagyon közel áll egymáshoz a kultúránk, és szerintem erre kellene jobban emlékezzünk, hogy nincs akkora különbség közöttünk, mind európaiak vagyunk, európai kultúrával, és én otthon éreztem magam itt, mintha sokadszorra jártam volna Romániában” –  mondta.