Elhunyt Kövesdy István rendező, díszlettervező, az erdélyi magyar színházi élet meghatározó alakja.

Búcsúzik Kövesdy Istvántól az erdélyi magyar színházi közeg: a Csíki Játékszín, a Harag György Társulat, a Tamási Áron Színház, valamint több alkotó, így Damokos Csaba is közzétette közösségimédia-oldalán a szomorú hírt, miszerint március 7-én a „Nagy Alkotóhoz” távozott a hazai színházi élet meghatározó alakja, a Tompa Miklós Társulat egykori művészeti igazgatója.

Kövesdy István viszonylag későn kezdte művészi pályafutását, a rendszerváltást követően, negyven évesen szerzett diplomát a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémián. Harminc éves pályafutása alatt számos előadást rendezett Erdély megannyi színházi műhelyében. A szatmári közönség is több általa színpadra vitt előadást láthatott az Északi Színház színpadán: a Spiró György Csirkefejét (1992/1993), Bulgakov Kutyaszívét (1994/1995), Schiller Ármány és szerelmét (1996/1997), Shaffer Amadeusát (2000/2001) és Molière Tartuffe-jét (2003/2004) is – idézi fel a Szatmárnémeti Színházzal közös alkotásait a Harag György Társulat.

„Játék a kastélyban (1999/00), Bolha a fülbe (2001/02), A tündérlaki lányok (2002/03), A szarvaskirály (2002/03), Nők iskolája (2003/04), A búsképű (2004/05), Cyrano de Bergerac (2014/15), norway.today (2016/17). Előadások, melyekből kirajzolódik egy művész portréja. Alkotófolyamatok, rengeteg beszélgetéssel, vitákkal, egymás meggyőzésének törekvésével, lámpalázzal, sikerekkel, kudarcokkal... Valójában ez jellemzi minden színházi társulat rendezőkkel való kapcsolatát, de a mi kapcsolatunk Kövesdy Istvánnal több volt ennél. Nemcsak azért, mert a kétezres évek elején szerződéses alkalmazottja volt a Tamási Áron Színháznak, hanem azért is, mert rendkívül empatikus személyisége lévén ő nemcsak alkotótársunk, hanem a barátunk is volt.

Művelt, igényes és rendkívül érzékeny embernek ismertük, aki nagy gondot fordított előadásai minden részletére, de színészei lelki rezdüléseire is. Elsősorban ember volt, olyan mély érzésekkel, empátiával, korrektséggel, amilyennel ritkán lehet találkozni ebben a demokratikusnak nem mindig nevezhető világban. Nem harsány vezérként dolgozott, inkább befelé forduló, visszafogott, melankolikus lírikusként. Sosem parancsokat osztogatott, inkább csendesen odasúgta ötleteit, elképzeléseit, döntéseit alkotótársai fülébe. Kerülte a konfrontációt, mégis határozott, makacs, nehezen hajlítható volt” – emlékezett meg az elhunytól a Tamási Áron Színház.

Kapcsolódó

Elhunyt Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus

88 éves korában elhunyt Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus, aki kedvenc műfaját, az esszét „nem irodalmi formaként, hanem szellemi magatartásként művelte.”

gyász Szilágyi Júlia irodalom

Mint írják, nyugdíjba vonulása után visszavonult a rendezéstől, kolozsvári kis házukat próbálta otthonosabbá tenni, rendezgette az előadásairól szóló archív anyagokat. Leginkább azonban a feleségével való hosszú kirándulásokban, körutakban lelte örömét. Idei nyaralásukat tervezte éppen, amikor a Nagy Rendező közbeszólt...

„Kövesdy István meghatározó alakja volt a magyar színházi életnek, aki a Csíki Játékszín közönségének is felejthetetlen előadásokat hagyott örökül. Az ő rendezésében került színpadra Spiró György Az imposztor című darabja (2015/2016), Müller Péter A vihar kapujában című műve (2013/2014), valamint William Shakespeare Tévedések vígjátéka (2007/2008), amelyben nemcsak rendezőként, hanem díszlettervezőként is maradandót alkotott. Hasonlóan kettős szerepben vitte színre a Játék Ábrahámról és Izsákról című előadást (2006/2007), míg Molière Sganarelle-jét (2005/2006) rendezőként állította a közönség elé. Munkássága és színházi iránti elhivatottsága örökre velünk marad” – búcsúzik a Csíki Játékszín társulata.