Június 23-án, 73 éves korában meghalt Cselényi László rendező, szerkesztő, egyetemi tanár, a Duna Televízió volt elnöke. Az elhunytról Selmeczi György, a Nemzet Művésze címmel kitüntett, Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész, karmester, operarendező, érdemes művész emlékezett meg, nekrológját változtatások nélkül közöljük. 

„Őróla jut eszünkbe: sziporkázó elme! Igen, Cselényi László sziporkázó elme volt. A rendező, szerkesztő, a Duna TV volt elnöke, az apa, a nagyapa, a jóbarát, itt hagyott bennünket június 23-án, hosszú, súlyos betegség után.

Csodálatra méltó kolozsvári családba született, a karizmatikus Cselényi Béla történész professzor, és felesége - a nemkülönben ragyogó »Anyjuk« - elsőszülött fiaként. A család - fittyet hányva a kor nyomasztó és kérlelhetetlen szellemének - a szépség, a jóság, a nagyság bűvöletében, az európai és az erdélyi értékrend megtartásában terelte fiait (Lászlót s a később jelentős költővé lett Bélát) az igényes szellemi élet, a választékos ízlés, a józan hazafias elköteleződés útjain. Így történhetett, hogy László különleges személyiséggé lett.

Élete és életműve egységbe forrt. Egy nemzedék, egy kitartó, mélyen morális, bátor és elkötelezett nemzedék vezéregyénisége lett. Személyiségének végtelenül rokonszenves vonásait jól szemlélteti, hogy derűvel, olykor akasztófahumorral viselte a Securitate zaklatásait, hogy a legaggasztóbb helyzetekben is képes volt happy end-et jósolni, hogy egész környezetét arra sarkallta, hogy bizalommal tekintsen akár a küszöbön álló jövőbe, hogy kamaszos pátosszal ecsetelje jövendő sikereinket s végül átlássa az erdélyi sors sokarcú megnyilatkozásait.

Orbán György, a nagy zeneszerző-kortárs írja róla: »Kolozsváron mindenki egy bolygórendszerhez tartozott. Vagy többhöz. De a legerősebb tömegvonzás mégis Laci volt. A Cselényihez való betoppanás rangot, rítust, státuszt, szektát, páholy-bérletet jelentett. …Kolozsváron centrum volt, közösségszervező erő, és bizony,
hamubasült pogácsánkat Cselényi László sütötte. … Megtörte az áthatohatatlannak vélt korlátokat, áttört a népiek és az urbánusok rozsdás védvonalán…«

Cselényi lendülete bámulatos volt. A Duna TV egyik aranykora biztosan a nevéhez kötődik. Alig vannak, akik olyan hatékonysággal artikulálták volna az erdélyi magyar kisebbség ügyét, mint ő. A maga sajátos módján igazi alkotó volt, aki életének minden eseményét »megalkotta«. És a filmjeiről még nem is beszéltünk… Sokan ma is az ő gondolatmenete szerint »álmodják vissza« a legendás Duna TV-t.

Elbocsátása után visszavonult, apai, nagyapai feladatainak szentelte magát.

Pótolhatatlan szellem! Nagyon fog hiányozni!” 

Cselényi László Kolozsváron született, s bár eredetileg színházi rendezőnek készült, magyar nyelvű képzés nem indult akkor a színművészeti főiskolán, ezért végül a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia karának pszichológia tagozatán diplomázott. Egyetemi tanulmányai során főként művészetlélektannal és az alkotási folyamat pszichológiai hatásmechanizmusával foglalkozott.

A '70-es évek elején a Stúdió 51 kolozsvári ifjúsági magyar művészeti csoport egyik alapító vezetője és rendezője volt. 1975-1978 között a kolozsvári Állami Bábszínháznál irodalmi referens, rendező volt. Rendezői szakképesítését bukaresti továbbképzés keretében szerezte.

1978-1981 között a Román Televízió bukaresti magyar adásánál szerkesztő-rendezőként dolgozott. 1981-es kivándorlási kérelem beadása után munkaszerződését felbontották, 1981-1983 között néhány hónapig munkanélküli volt, ezalatt álnéven publikált cikkeket és a Kriterion Könyvkiadó számára írt kiadói referátumokat. 1969-től Magyarországra való kiköltözéséig számos cikket, tanulmányt, kritikát publikált a romániai magyar lapokban.

1983-ban települt át Magyarországra. 1983-96 között a Magyar Televízió szerkesztő-rendezőjeként dolgozott, 1996-2001 között a Duna Televízió rendezője volt. 2002-2005 között az Urania Nemzeti Filmszínház ügyvezető igazgatója, 2005-2010 között pedig a Duna Televízió elnöke volt. A kisebbségi létből adódóan kiemelt érzékenységgel fordult a világon található kisebbségben elő népcsoportokhoz, ebből az indíttatásból született az egyik legismertebb dokumentumfilm-sorozata, a Minoritates Mundi.

TV- és játékfilmei közül kiemelkedik Az elhagyott szemüveg, a Régi nyári történet, a Toldi, a Tersánszkyáda, a Csillagvitéz (1987), az Ördögváltozás Csíkban (1993), a Hidegrázás (1994) és a Zsoltárok (1996).  Dokumentumfilmjei közül emlékezetes a Romániai magyar cigány, a Viva Espagna, a What Happened in Targu Mures?, az Időgörbülés – Tunézia (1994), a Kettős kötődés, az Áradat, a Kinga üzenete (1999), A Miatyánk földjén, az István, az egyetemes szent (2000), A nemzeti vonat, a Fekete függöny, a Tavaszi mámor… (1991), a Tekercsek vándortarisznyában (Csák János) (1997) és a Legendárium: Teller (2000). Portréfilmjei közül egyebek mellett az I. Mihály román király, a Juan Gyenes, a Szülőföldem (Rab Zsuzsa), a Four Seasons (Kövi Pál), a Kisvárosi univerzum (Incze János), a Vasfüggöny (Méhes György), az Egy lány elindul (Szörényi Éva) marad emlékezetes. 

Cselényi László munkásságát számos rangos elismeréssel tüntették ki, köztük Tamási Áron-díjjal (1999), Európa-díjjal (1999) és Prima díjjal (2008).