Elhunyt Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus
88 éves korában elhunyt Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus, aki kedvenc műfaját, az esszét „nem irodalmi formaként, hanem szellemi magatartásként művelte.”
88 éves korában elhunyt Szilágyi Júlia esszéíró – osztotta meg közösségimédia-oldalán a szomorú hírt Balázs Imre József költő, irodalomkritikus és szerkesztő. „Lezárult egy korszak” – fogalmazott.
Kapcsolódó
Szilágyi Júlia háromszoros kisebbségiként élte túl a totalitarizmust, és soha nem állt be a sorba. Saját elmondása szerint két dologról sosem tudott lemondani: a könyvek szeretetéről, és az emberekbe vetett hitéről. 1936. augusztus 1-jén született Kolozsváron. Szülővárosában magánúton érettségizett, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát. 1963–1967 között a Dolgozó Nő művelődési rovatát vezette, később, 1969-től nyugdíjazásáig a Korunk szerkesztőségének belső munkatársa volt.
Nyugdíjazása után a BBTE-n volt óraadó tanár. „…bízik az emberek nyíltagyúságában, és meg szeretné tanítani őket valamire, (…) a testéből sugárzik a jó értelemben vett tanítani vágyás… Elsősorban elemez. Nyugodtan, csöndesen, a maga sok éven át cigarettával pácolt hangjával” – írta róla a Helikon hasábjain korábbi tanítványa, Demény Péter.
Szilágyi Júlia fontos útravalót vitt magával gyerekkorából: szerették, ezáltal ő is megtanult szeretni. A család erős asszonyainak példája megtanította harcolni, kiállni önmagáért, a szeretteiért és az elveiért.
Munkásságáért 1996-ban Látó-nívódíjjal jutalmazták. 1997-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben megkapta az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díját, 2008-ban a Lehet-e esszét tanítani? című írása az Év Könyve lett.
CSAK SAJÁT