Elhunyt Halász Péter néprajzkutató
Életének 87. évében elhunyt Halász Péter, magyarországi születésű, 2010 óta Gyimesközéplokon letelepedett néprajzkutató.
Halász Péter több mint ötven éven át kísérte figyelemmel a moldvai csángók sorsát, életét, szokásvilágát. A néprajzkutató az életét és munkásságát bemutató csíkszeredai életműkiállítás megnyitója napjának reggelén hunyt el.

A szomorú hírt Halász Péter pályatársa, Harangozó Imre osztotta meg közösségi oldalán.
„Valami nagyobb, a hétköznapi dolgaink fölötti erő rendezi az ember életét. Tegnap (csütörtökön – szerk. megj.) Csíkszeredában megnyílt a Halász Péter életét, szakmai munkásságát bemutató kiállítás. Volt, aki régen meglévő könyvét hozta, hogy dedikáltassa a szerzővel. Sokan jöttek harcos és pályatársak, barátok, tisztelők. Szép számmal érkeztek fiatalok is. A Gondviselés, a nagy rendező úgy intézte, hogy itt, együtt értesültünk róla, hogy Halász Péter agrármérnök, néprajzkutató az elmúlt évtizedek magyar közművelődésének meghatározó alakja ezen a reggelen visszaadta lelkét a Teremtőnek. Ihletett, megható pillanatok voltak ezek. Tisztelgés, főhajtás egy áldozatos életút s azt irányító hatalom előtt is. Olyan különösen, tisztán, szívbe markolóan nyert értelmet a Csíkszeredában tanuló moldvai csángó fiatalok éneke ezen az estén: »Vessünk számot hát, édes Istenem, / Hogy lelkemet ne kelljen féltenem, / Hogy lehessen bátrabban szólanom, / Midőn meg kell előtted állanom...«” – fogalmazott Harangozó Imre.
Halász Péter Budapesten született 1939-ben, az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát 1962-ben. 1960-ban bekapcsolódott az Önkéntes Néprajzi Gyűjtőmozgalomba, 1966-tól járta a moldvai magyarok településeit, foglalkozott a moldvai magyarok történelmével, néprajzával és sorskérdéseivel. 1989. és 2009. között a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtők Szakosztályának elnöke, 1992-től 1995-ig a Magyar Művelődési Intézet igazgatója, majd 1997-ig tudományos főmunkatársa volt, 1997-től 2000-ig a Duna Televízió műhelyvezetőjeként, főszerkesztőjeként tevékenykedett. 2000. és 2010. között újra a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa, majd főtanácsosa volt. 1974-től 2010-ig szerkesztette a Honismeret folyóiratot. 2010-ben moldvai születésű feleségével és két fiával Gyimesközéplokra költözött. Kötetei jelentek meg többek között a moldvai csángók hagyományos állattartásáról, növényismeretéről, hiedelemvilágáról.
2017-ben „a moldvai magyarság népi kultúrájának tanulmányozása, feldolgozása és közkinccsé tétele érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységét” Hargita Megye Tanácsa Kájoni János-díjjal ismerte el. 2018 augusztusában Áder János köztársasági elnök „a Kárpát-medencei magyar néprajztudomány területén elért eredményei, valamint a honismeret ügyének szolgálatában végzett értékteremtő és értékmentő munkája elismeréseként” Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatát adományozta a kutatónak. 2019. november 6-án Illyés Gyula közművelődési életműdíjjal tüntették ki a nemzeti kultúráért végzett szerteágazó tevékenységéért. A díjat a gyimesközéploki templomban adta át Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, illetve a díjat alapító Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője, Závogyán Magdolna. 80. születésnapja alkalmából rendezett csíkszeredai ünnepségen a Kriza János Néprajzi Társaság 2019. október 28-án „a moldvai csángó magyar kultúra monografikus kutatásáért” a Társaság Életmű-díjával tüntette ki.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT


