A szélrózsa minden irányából érkeztek meghívottak, vendégek a Szatmár megyei Tasnádszarvadra, dr. Petri Mór szülőföldjére vasárnap délelőtt, hogy méltó módon emlékezzenek meg a település polihisztoráról – aki hatkötetes művével, a Szilágy vármegye monographiájával maradandót alkotott az utókor számára –, és a református templomkertben felavassák a tiszteletére állított emlékoszlopot.

Tasnádszarvad kicsiny falu a térképen, de mégis jelentős személyiséget adott a közéletnek, aki zászlóvivő volt, és példát mutatott abban, hogy lehet és kell cselekedni. A hozzá hasonlók munkássága nagyon fontos, nélkülözhetetlen, pótolhatatlan az utókor számára – emelte ki Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese az ünnepi istentiszteleten.

„Az ige kapcsán, a megemlékezés kegyeletes érzésének közepette, a hitből fakadó munkáról, a szolgálat értékéről, az ezzel járó fáradságról, a munkában való kitartásról, a munka megbecsüléséről, értékeléséről beszélt. A hitből fakadó jól és helyén végzett munkának, szolgálatnak, amit hivatásnak is neveznek, nagy értéke van. A szeretet értelmet ad minden fáradságnak, még akkor is, ha úgy gondoljuk, nincs eredménye, mert nem kell mindig a látványosságra törekedni, hanem az örökkévaló szeretetre. Dr. Petri Mór is elvégezte a maga munkáját, a maga helyén, idején. Az esperes arra biztatta az ünneplőket, hogy tanuljanak nagyjaiktól, vegyenek példát, a munkához való viszonyulás szempontjából. A legfontosabb, a kitartás. Dr. Petri Mór és nemzetünk nagyjai megadták a kellő példát, és megadja a példák sorát ma is, a mai generációnak. Tőlük kell példát venni, hitben kell munkálkodni, szeretetből, kitartóan, hűségesen, reménységgel teli vállalva a fáradtságot” – fogalmazott az esperes.

Szilágy megye magyar közössége tisztelettel adózott és adózik a nemzeti kultúra, irodalom, történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt több mint 30 évben emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényinek, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak és legutóbb Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és a kórházat építette.

Ez alkalommal az EME Zilah és Vidéke fiókegyesület és a Tasnádszarvadi Református Egyházközség szervezésében dr. Petri Mórnak, Szilágy vármegye szülöttjének állítanak emlékhelyet, aki hozzájárult a szilágyságiak történelmének megismertetéséhez.

„A mai nap a szilágyságiak és szatmáriak közösen ünnepelnek, emlékeznek arra, aki hat kötetében, több mint ötezer oldalon örökíti meg a szilágysági falvak történetét. Nagy munkásság, kutatás eredménye ez a tanulmány, amit mi több mint 100 év elmúltával is használunk, általa megismerhetjük a múltunkat, mert aki a múltat ismeri, az érti a jelenét és építi a jövőjét. A ránk hagyott örökséget közösen, egymást segítve továbbvisszük, gyarapítjuk, és átadjuk a jövő nemzedéknek” – hangsúlyozta Seres Dénes parlamenti képviselő ünnepi köszöntésében.

Egyed Ákos akadémikus dr. Petri Mórról elmondta, a történészek emlékét azzal szolgálja az utókor a legjobban, ha gyakran idézik őket, a munkáikat. Dr. Petri Mór a Szilágy vármegye monográphiájával rászolgált, hogy őt idézzék. A Magyar Történelmi Társaság segítette ezeknek a vármegyei történeteknek a létrejöttét, útmutatót, szöveget adott, hogy még a tudományosság színvonalát is elérjék az alkotások. Dr. Petri Mór felhasználta ezeket, de ugyanakkor el is határolódott a sablontól, hogy jobban kifejezhesse azt, ami Szilágy vármegyét jellemezte.

„Munkássága több vonalról, eseményről, sorozatból tevődik össze, hiszen költő is volt, szociológusnak is említik, és történeti munkákat is írt a Wesselényiekről, a vármegye falvairól, mégis azt mondják a történészek, hogy elsősorban történész volt, amit az a munka is bizonyít, amit az asztalunkra letett, és amit azóta is használunk. Jó történész volt, mert ismerte a történetírás szabályait, előkészítői munkát végzett, anyag- és adatgyűjtésben elől járt, levéltárakat kutatott át, beutazta a vármegye községeit, egyházait, felkereste a magányosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtette, azt átkutatta” – mondta róla az akadémikus.

Sipos Gábor professzor, az EME alelnöke polihisztornak nevezte dr. Petri Mórt, mert bár alapfoglalkozása tanár volt, lapot is szerkesztett, tanfelügyelő, író és költő is volt, hiszen több verseskötete is megjelent. Minisztériumban is dolgozott a tanügy vonalán, tankönyveket szerkesztett, és már a kortársak méltó figyelemmel kísérték munkásságát. Nagy érdeklődéssel forgatják ma is művét, mert adataira alapozni lehet.

Az ünnepségen dr. Petri Mór életéről és koráról Szabó Attila, Kürti Barna, Csóka László, Kovács Kuruc János vetítéssel egybekötött bemutatót tartott, majd Petri Mór-díjat adtak át Maier Elemér Szilágynagyfalu és Vicsai János Szamosardó egykori iskolaigazgatójának.

Maier Elemér több mint 47 éven át tanított, nevelt, irányított, szervezett, igazgatott. 2000-ben, a helyi szervezett oktatás 400. évfordulója alkalmával javasolta, hogy az iskolát Petri Mórról nevezzék el, amit az iskola pedagógiatanácsa nagy többséggel elfogadott. Így lett 2000. szeptember 1-jétől a szilágynagyfalui oktatási intézmény a Kárpát-medence első Petri Mór nevet viselő iskolája, ezáltal a Szilágyság nagy szülöttjének neve végleg bevésődött a köztudatba. Az iskola névadója halhatatlanná tette Petri Mór nevét a megyében, hozzá hasonlóan szolgálta a helyi közösséget, az ifjúságot, nevelt, oktatott, hogy az iskolából kikerülve a szilágynagyfalui diákok megállják helyüket az életben, és a helyi közösség aktív tagjaivá váljanak. Mindvégig kiállt a magyar kultúra és oktatás mellett, ugyanakkor nemcsak jó igazgató, tanár, hanem mindenekelőtt jó pedagógus is volt, több generációt nevelt szeretettel, bölcsességre. Ennek köszönhető, hogy az egykori diákok nagyrabecsüléssel gondolnak vissza igazgatójukra – hangzott el a méltatásban.

Vicsai János nyugalmazott szamosardói pedagógus, történelem-földrajz szakos tanár, iskolaigazgató munkásságát a kitartó közösségszolgálat határozta meg mind az iskolai, mind a közéleti tevékenységében. Erősítette a Szilágy megyén kívül rekedt, a Tövishát északi határán élő magyar közösségek nemzeti azonosságtudatát, szolgálta a hagyományok ápolását, szervezte a fiatal nemzedék minőségi közösségi életét. Ennek eredményeként Szamosardó a szórványosodó máramarosi magyarság végvára lett.

Állandó kapcsolatban állt az erdélyi magyar szellemi élet, az erdélyi magyar ifjúsági sajtó képviselőivel, és kapcsolatteremtésre törekedett a máramarosi magyar faluközösségekkel is. Iskolaigazgatóként, iskolaszervezőként erős, versenyképes tanintézmény kialakítására törekedett, amely bentlakásos rendszerrel működik ma is. Az ő kezdeményezésére az iskola 2006 óta Kós Károly nevét viseli. De nem csak igazgatókén volt sikeres. 2010–2012 között, nyugdíjazása előtt Máramaros megyei főtanfelügyelő-helyettesként is felvállalta és szolgálta a máramarosi magyar nyelvű oktatás ügyét. 2012-ben vonult nyugdíjba, de a tanítást folytatta, ott volt, ahol csak szükség volt a munkájára. 52 évnyi munkássága példaértékű, amelyet személyiségéből áradó optimizmusa tesz hitelessé.

„Bízik az erdélyi, partiumi magyarság szellemi és anyagi erejében, amely biztosítja e nemzeti közösség fennmaradását. Ebből a meggyőződéséből született hitvallásnak is tekinthető gondolata, hogy Erdélyben, Partiumban történelmet tanítani megtisztelő felelősség – történelmi önismeretet kialakítani kötelesség” – méltatta Varga D. István magyartanár.

A díjak átadása után a templomkertben Papp Borbála lelkipásztor áldását és Vitéz Bikfalvi György méltatását követően leleplezték dr. Petri Mór emlékére állított obeliszket.