A fiatalok egyházhoz és hithez való viszonyulásáról, kihívásokról és bevált megoldásokról beszélgettek az erdélyi egyházak képviselői a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kolozsvári központjában december 6-án. Az MCC és az Ifjúságkutató Intézet által szervezett kerekasztal-beszélgetés kiindulópontját a friss népszámlálási adatok és Kárpát-medencei kutatások eredményeinek ismertetése és értelmezése adta meg. Az eseményen a római katolikus, református, unitárius, baptista, ortodox és görögkatolikus felekezetek képviselői osztották meg tapasztalataikat.

A Hit és egyház a fiatalok életében című, kétnyelvű eseményen dr. Kiss Dénes szociológus ismertette a legújabb, egyházakat érintő népszámlálási eredményeket, amelyek vitaindító gondolatokként szolgáltak. A szakember elmondta: az európai országokhoz képest Romániában még mindig elenyésző az egyházakhoz nem kötődők vagy magukat ateistának vallók aránya. Tíz éve ez a szám alacsonyabb volt, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy rengetegen nem nyilatkoztak ezzel kapcsolatban. Még mindig megfigyelhető, szinte deviánsnak számít, ha valaki egyetlen felekezethez sem tartozik. Az ország népességének elsöprő többsége nemcsak tartozik valamelyik egyházhoz, hanem vallásosnak is tartja magát. Az arány szinte ugyanakkora a magyaroknál és románoknál, tehát az etnikum nem befolyásolja ezt a kérdést. Elgondolkodtató viszont, hogy csupán fele népesség válaszolta azt, hogy hisz a halál utáni élet valamilyen formájában, ami a kereszténység egyik alaptanítása.

A számok azonban ellentmondanak a mindennapi tapasztalatoknak – mondta el Kiss Dénes egy folyó kutatásra hivatkozva, amelyben lelkészekkel készítenek interjúkat a fiatalokkal való foglalkozás kérdéskörében. A kommunikációs kultúra annyira megváltozott, hogy szinte lehetetlen elérni a fiatalokat, szinte kivitelezhetetlen, hogy egy prédikációban a lelkipásztorok minden korosztályt megszólítsanak. Nemcsak kommunikációs technikák értelmében nem találják az utat a fiatalokhoz, hanem a vallási, biblikus általános műveltségük hiányában nem sikerül szót érteni velük, és sok esetben az elavult szövegek is problémát okoznak.

Az eseményen Sullivan Ferenc, az MCC Ifjúságkutató Intézetének kutatója a Kárpát-medencében végzett nagymintás ifjúságkutatások eredményeit mutatta be, amelyeket 2011-ben, 2016-ban és 2020-ban nyolcezer fős mintán végetek el. Biztató adat, hogy az erdélyi fiatalok többsége ismeri a környezetében működő közösségi vagy civil szervezeteket, és részt is vesz ezek programjain. Érdekesség, hogy a járvány hatására a többségnél pozitív irányba változott a családdal való kapcsolódás, valamint spiritualitással, vallással való kapcsolat is.

A beszélgetésen dr. Koncz Attila teológus moderálásával Dávid István református lelkész, Lengyelfi Emőke római katolikus pasztorálasszisztens, Liviu Vidican Manci ortodox pap, Magyari Zita unitárius lelkész, Marius Cîmpean görögkatolikus parókus és Szűcs Dávid, az Erdélyi Baptista Ifiszövetség elnöke osztotta meg gondolatait a közönséggel.

A fiatalok elérésével kapcsolatban elhangzott: fontos már egészen fiatalon foglalkozni a gyerekekkel, így könnyebben bekapcsolódnak az ifjúsági szervezetekbe is. „Azt tapasztalom, hogy elsősorban megszerettetni kell velük ezt a világot” – mondta el Magyari Zita, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöke. A baptista gyülekezetek érdekes programok szervezésére törekszik, táborokon, ifjúsági alkalmakon szólítják meg a fiatalokat. „Ha valaki megismeri Istent személyesen, tartozni akar hozzá” – vallja Szűcs Dávid, aki azt közvetíti a fiatalok felé, hogy az Istenhez tartozást közösségben jó megtapasztalni, megélni. Marius Cîmpean, a Kolozsvár-Szamosújvári Egyházmegye Gyermek- és Ifjúságpasztorációs Irodájának munkatársa szerint a felnőtteknek való iránymutatásra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen elsősorban otthon, a családból sajátítják el az értékeket a fiatalok. Dávid István a Kolozsvári Főiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület (FIKE) lelkészeként azt tapasztalja, hogy szót kell adni a fiataloknak, lehetőséget a szolgálattevésre, hiszen nyitottságot és bátorságot lehet tanulni ettől a generációtól. „Együtt játszunk a fiatalokkal, vagy azt gondoljuk, hogy trénernek kell lennünk?” – hangzott el a kérdés.

„Ha vezetőként azt mutatjuk, hogy kérdezhetőek vagyunk, a fiatalok is bátran közelítenek meg, új ötletekkel, felvetésekkel jönnek. És teret is adunk az ötletetek, programok megvalósításának” – jelentette ki Lengyelfi Emőke, a Katolikus Egyetemi Lelkészség pasztorálasszisztense. Beszámolt a főegyházmegye népszerű és hasznos ifjúsági képzéseiről, amely a szellemi utánpótlás kulcsa lehet a jövőre nézve. Az ortodox egyházban odafigyelnek arra, hogy a tevékenységeken a szórakozást a vallási tanítással ötvözzék, fejlesszék a hitoktatást, és élő partnerség legyen a vidék és városi közösségek között – mondta el Liviu Vidican Manci, a Nicolae Colan Metropolita Ortodox Kollégium igazgatója.

Az esemény meghívottai egyetértettek abban, hogy a keresztény tanításokat érthetően, akár a mindennapokból vett példákkal szemléltetve kell átadni a fiataloknak. „Nem mindegy, hogy hitről vagy hitből beszélek a fiataloknak. Hogy tőlem elválasztott tant adok át, vagy az engem átjárt, és lényem részét közvetítem, behívom őket a közös kérdezésbe és közös áldásba” – fejtette ki Dávid István. Lengyelfi Emőke hozzátette: „Nem feltétlenül kell a kötött alkalmakhoz ragaszkodni. Hétköznapi, bensőséges pillanatokban is meg lehet hallgatni egymást, és párbeszédet nyitni, elgondolkodtatni a fiatalokat.” Marius Cîmpean görögkatolikus parókus szerint azt kell látniuk a fiataloknak is, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, így a környezetükben, embertársaikban is megláthatják őt. Ezért is lenne fontos, ha az egyház és idegennek tűnő intézményei megpróbálnának emberibbek lenni.

A kérdésre, hogy milyen egyházat szeretnének a fiatalok, hova tartoznának szívesen, a meghívottak az ifjúsági munkájuk során hallott válaszokat idézték fel: egy befogadó, biztonságos közösséget szeretnének, ahol mindenki tiszteli, értékeli egymást, ahol hallathatják a hangjukat, megoszthatják gondjaikat, szolgálhatnak, és a tevékenységeiknek értelme is van. a fiatal generáció is azt szeretné, ha megértenénk őket. Olyan egyházra van szükségük, ahol otthon érzik magukat.