Az erdélyi filmesek számára kedvező időszak a mostani – Zágoni Bálinttal, a Filmtettfeszt főszervezőjével beszélgettünk
Háromszor majdnem lemondták a járványhelyzet miatt, október 6. és 10. között végül mégis megszervezik a Filmtettfesztet fő helyszínén, Kolozsváron. A szemle a Filmtett Egyesület születésnapi rendezvényeként indult 21 éve, most párhuzamosan 15 erdélyi helyszínre viszi el a friss magyar filmtermést, amelyben idén különösen sok a helyi vonatkozású alkotás. Az erdélyi alkotók iránti nyitásról, a székelyföldi mozihelyzetről és a filmfesztiválok fontosságáról kérdeztük Zágoni Bálint fesztiváligazgatót.
A fesztiválkezdés előtt alig egy héttel enyhített az Országos Vészhelyzeti Bizottság (CNSU) a 6 ezrelékes fertőzöttségi ráta felett érvényes korlátozásokon, ekkor vált biztossá, hogy Kolozsváron is meg tudjátok tartani a rendezvényt, igaz, csak oltott közönségnek, és csak 50 százalékos kapacitással. Hogy lehet fesztiválszervezőként ilyen bizonytalan helyzetet menedzselni?
Csakis nagy mennyiségű nyugtatóval. Tény, hogy szervezőként nagyon sok frusztrációt átéltünk a szabályozások kiszámíthatatlansága miatt, hiszen a kormány mindig azelőtt egy-két nappal módosította a szabályokat, mielőtt a fővárosban a fertőzöttségi ráta elért egy bizonyos szintet. Mi is legalább három alkalommal hittük azt, hogy el kell halasztanunk, vagy le kell mondjuk a fesztivál kolozsvári programját. A Filmtettfeszt előkészítése több hónapot igényel, így elképzelhető, mennyire lehetetlen állapot, ha csak egy héttel a fesztivál kezdete előtt derül ki, hogy valóban zöld utat kapnak a vetítések. Meghívottainkkal szemben is nagyon kínos pillanatokat szült ez, amikor nyolc-tíz nappal az esemény előtt még nem tudtuk pontosan, mit mondjunk nekik.
Természetesen jogos kérdés, hogy a jelenlegi járványhelyzetben, amikor a hírekben az intenzív osztályok túlterheltségéről lehet olvasni, kinek van kedve és mersze moziba járni, nem lett volna bölcsebb döntés ezt a rendezvényt is halasztani... Ezt a fesztivál szervezőcsapata is átbeszélte, és úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi rendelkezéseket betartva, a lehető legbiztonságosabb feltételek mellett tudunk minőségi szórakoztatást nyújtani. Kolozsváron például csak oltottak vehetnek részt a vetítéseken, a maszkviselés kötelező, a mozi helyeinek csak felét használjuk. A döntésben az is szerepet játszott, hogy az idei kiadást legkésőbb november elejéig tudnánk elhalasztani, amikor nagy valószínűséggel hasonló körülmények között tudna sor kerülni a vetítésekre, viszont több leegyeztetett programpontról, közönségtalálkozóról le kellene mondjunk.
Az elmúlt másfél évben a rendezvényszervezők gyakran panaszkodtak arra, hogy akadozik a kommunikáció a hatóságokkal, akik úgy határoznak a járványügyi korlátozásokról, hogy nem látják teljesen át bizonyos iparágak működését. Milyen volt ez Kolozsvárról nézve?
A Filmtett irodájából is pontosan így néz ki. A nyáron érvényes szabályozások például egy kategóriába sorolták az összes szabadtéri kulturális rendezvényt, attól függetlenül, hogy olyan előadásról, filmvetítésről volt szó, ahol az emberek fegyelmezetten ülnek a székeken, vagy Untold-jellegű fesztiválról. Azt is kicsit furcsának tartom, hogy ehhez képest, a „drive-in” jellegű rendezvényeket mindig külön szabályozták. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy a helyi, megyei hatóságokkal mindig is jó volt a kommunikáció.
Marosvásárhely sokáig nem szerepelt a filmtettfesztes helyszínek között, mert ősszel amúgy is szerveztek ott filmfesztivált, az Alter-Native-ot. Idén mégis bekapcsolódott ez a város is. Ki kezdeményezte, mi volt a meggondolás emögött?
Ez szerintem egyszerűen a fair playről szól. Az Alter-Native fesztiválra járványmentes években novemberben kerül sor, és ők is levetítenek egy válogatást az elmúlt évek legjobb magyar játékfilmjeiből. Nem lett volna korrekt döntés részünkről, ha ugyanazokat a filmeket egy hónappal korábban levetítjük mi is. Most azonban úgy alakult, hogy ők is előre hozták, a Filmtettfeszt előtt szervezték meg a fesztivál idei kiadását, és mivel voltak olyan új magyar filmek, amelyek nem szerepeltek az Alter-Native kínálatában, úgy döntöttünk, hogy ezeket levetítjük mi a vásárhelyi közönség számára. Ez azonban egy kivételes alkalom, ha az elkövetkező években az Alter-Native továbbra is novemberben, a Filmtettfeszt pedig októberben lesz, akkor nem tervezünk további kiadásokat.
A Filmtettfeszt 2011-ben „lépett ki” Kolozsvárról, tíz éve egyre gyarapodnak, néha változnak a helyszínek, ahol helyi partnerek segítségével vetítéseket szerveztek. Mennyire játszott közre a nyitásban a mozik digitalizációja, az, hogy a legtöbb filmet már nem celluloidról vetítik?
Egyértelmű előfeltétele volt annak, hogy a fesztivál több városba is eljusson. A digitális kópiák elterjedése előtt autóval hoztuk el a filmtekercseket a fesztivál kezdete előtt egy nappal, majd a fesztivál vége után első dolgunk az volt, hogy a csomagtartónyi filmet visszavigyük Budapestre a filmforgalmazókhoz. Logisztikailag nem lehetett volna megoldani, hogy a kópiák két-három nap alatt több várost bejárjanak. Most helyi partnereink segítségével 14-15 városban tudunk párhuzamosan vetítéseket szervezni. Az külön öröm, hogy több olyan szervezet van, amellyel már tíz éve, vagy közel egy évtizede működünk együtt. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy ebben a struktúrában a Filmtettfeszt szerintem elérte a legnagyobb kiterjedését, azt nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk húsz vagy annál több településen tudjunk egyidőben három vagy négynapos rendezvénysorozatot lebonyolítani.
2011-ben nem volt túl fényes a mozik helyzete, sok helyen bezártak, mert az országos filmterjesztői vállalat (RADEF) nem tudta fenntartani őket, az önkormányzatok pedig kevés helyen aknázták ki ezeket a termeket. Tíz év alatt változott valamit a helyzetük? Hány olyan helyszínetek van most, ahol filmvetítésre kialakított termekben szervezhettek vetítéseket?
Ezt szerintem legjobban a székelyföldi helyszíneken lehet felmérni, és sajnos nem mondhatom, hogy az elmúlt évtizedben látványos változásoknak lehettünk volna tanúi. Tény, hogy öt éve Sepsiszentgyörgyön működik a felújított Művész mozi, és hogy Csíkszeredában is van egy nagyon jól felszerelt, modern moziterem, ahol viszont még mindig nem sikerült megoldani, hogy rendszeresen lehessen filmeket nézni. Sajnos más városokban – Udvarhelyen vagy Gyergyóban például rosszabb a helyzet, és nem látom, mitől változna ez az elkövetkező egy-két évben. Összességében Kovászna és Hargita megyében jelenleg csak egy városban, Sepsiszentgyörgyön van állandó programmal működő mozi. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy fesztiválunkon a filmnézés élménye nem szenved csorbát, hiszen megfelelő helyszínek vannak. Kézdivásárhelyen, Temesváron például színházépületben kerül sor a vetítésekre, több városban felújított kulturális központokban tudjuk megszervezni a vetítéseket. Hogy pontosan is válaszoljak a kérdésre: az idei tizenöt városból nyolcban szervezzük moziban a vetítéseket.
Mennyire érződött a program összeállításakor, hogy a járvány miatt több magyar filmnek csúszott a bemutatója? Nagyobb volt a választék mint a korábbi években? Hogy jellemeznéd az idei felhozatalt?
Tény, hogy az elmúlt évekhez képest bővebb kínálatból válogathattunk, most Magyarországon is egymást érik a bemutatók, nagyon sok film több mint egy éve várja, hogy kikerüljön a dobozból. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a felgyűlt amerikai filmekkel is fel kell venniük a versenyt, így hiába jó egy magyar film, egy-két hét után biztosan lekerül a mozik programjáról, ebben az időszakban ötezer nézőt Magyarországon már sikerként könyvelhet el a forgalmazó. Ezért is jó alkalom ez a rendezvény is, hogy az elmúlt egy év filmjei eljussanak a közönségükhöz.
Erdélyi filmrendezők is jelen lesznek a fesztivál programjában, de kivételesen sok erdélyi színész is szerepel a bemutatott játékfilmekben. Látsz valamilyen jelenséget, trendet ebben?
Úgy gondolom, hogy az elmúlt években valóban volt egy nyitás az erdélyi magyar filmrendezők projektjei iránt, illetve néhány éve indította a Filmalap a kezdőfilmeseknek szóló programját, ami ugyancsak segített néhány, erdélyinek tekinthető produkció megvalósításában. Így készülhetett el Visky Ábel kreatív dokumentumfilmje, ennek köszönhetően forog most Moldovai Kati első nagyjátékfilmje is. És lényegében magyar-román koprodukcióban készült Felméri Cecília Spirálja, és Lakatos Róbert bemutatás előtt álló Ki kutyája vagyok én című filmje is. Ha ezt nézzük, mindenképpen egy felívelő trendről beszélhetünk, én csak remélni tudom, hogy ez az évi körülbelül egy egészestés film a jövőben is megmarad.
És igen, színészek kapcsán említhetném a teljesség igénye nélkül Molnár Leventét, aki az Apró mesék után most a Hasadék főszerepét alakítja, Orbán Leventét, Bodolai Balázst, Mátray Lászlót, ha csak olyan színészekre gondolok, akik idei kiadásunk kínálatában szerepelnek. De persze a lista jóval hosszabb. És nem beszéltünk az operatőrökről, más filmes szakmák képviselőiről. Úgy gondolom, hogy egyrészt az erdélyi filmesek, színészek számára mindenképpen kedvező időszak a mostani, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy például színészek ezelőtt tíz vagy harminc évvel nem kaptak komoly szerepeket magyar vagy román játékfilmekben.
Tavaly a fesztivál kolozsvári vetítései elmaradtak, később online streaminggel pótoltátok őket. A 2020-as fesztivál programjában eleve volt néhány online vetítés is. Ezt a részben kényszerhelyzet szülte megoldást használni fogjátok-e a továbbiakban? Látsz jövőt a magyar filmek online romániai forgalmazásában?
Különválasztanám ezt a két kérdést. Tavaly valóban kézenfekvő és szükséges megoldásnak tűnt a fesztivált online térben is erősíteni. Ugyanakkor úgy gondolom, és szerintem a Filmtett szervezőcsapata is úgy gondolja, hogy egy fesztivál nem csak a vetítésekből, hanem a személyes találkozásokból, alkotóknak a közönség általi faggatásából is áll, ami online térben nem tud működni. Persze idén is jelen leszünk interneten is, például a Filmgalopp versenyfilmjei megtekinthetőek a fesztivál honlapján a rendezvény időtartama alatt, de csak kiegészítésként tudom elképzelni az online-t.
Amúgy egyre több magyar film elérhető online, a Netflix vagy HBO kínálatában, ilyen szempontból ez nem a jövő, hanem a jelen.
Kapcsolódó
A Filmtett egy ideje már nem csak a fesztivál alatt, hanem év közben is hoz magyar filmeket Romániába, forgalmazóként is aktív. Milyen célokat fogalmaztál meg magadnak ezen a területen?
Ezelőtt öt évvel döntöttünk úgy, hogy megpróbálunk magyar filmeket forgalmazni, úgy éreztük, hogy van igény arra, hogy ne csak egy-két nagyobb fesztivál alkalmával lehessen megtekinteni az új magyar filmeket hanem valamennyire természetes kellene legyen, hogy egy sikeresebb, színvonalas magyar film előbb-utóbb az erdélyi közönséghez is eljut. Most a magyar – és általában az európai – filmek forgalmazását leginkább a könyvkiadáshoz hasonlítanám. Hivatalosan mindkettő kereskedelmi tevékenységnek tekinthető, de gyakorlatban, ha a befektetett pénz és energia megtérül, már elégedettek lehetünk. Ráadásul a járvány időszakában lényegesen megcsappantak a nézőszámok. Mi továbbra is azt szeretnénk, hogy évente legalább három-négy új filmmel rukkoljunk elő az elkövetkező időszakban is. Ha javul a járványhelyzet, Herendi Gábor Toxikoma című filmjét november végén mutatjuk be, és további filmekkel is készülünk a téli időszakra.
A friss magyar filmek mellett mindig van valamilyen filmtörténeti kuriózum is a fesztivál programjában. Számodra mi az idei fesztivál nagy felfedezése?
Olyan jellegű kuriózumok nem lesznek idén, mint a tavalyi kísérlet, amelyben az 1933-as Kísértetek vonatának magyar és román változatából vetítettünk egy összevágott változatot, vagy mint a tavalyelőtti kolozsvári némafilmes rekonstrukciók. Viszont vetítünk két olyan klasszikust, amelyek talán nem annyira ismertek, mint amennyire megérdemelnék: több városban lesz műsoron Dárday István és Szalai Györgyi Jutalomutazás című filmje, ami esetében külön öröm számunkra, hogy a Filmarchívum a Filmtettfesztre készítette el a film újradigitalizált kópiáját. Emellett Kovásznai György formabontó animációját, a Habfürdőt is vetítjük, a kolozsvári vetítésen pedig jelen lesz Másik János is, az animáció zeneszerzője. Emellett Kolozsváron lesz Ráduly György, a Filmarchívum igazgatója is, aki egy érdekes felfedezést ismertet. Úgyhogy idén is egy érdekességekben gazdag kiadásra számíthatnak az érdeklődők.
CSAK SAJÁT
