A budapesti költőt, az enyedi tanítóképző megalapíójának, Gáspár Jánosnak az ükunokáját, nagy szeretettel és tisztelettel fogadták.

Hétfő délután számos érdeklődő jelenlétében tartották meg Aknay Tibor fotóművész, költő, író Valahol mindig van ünnep című első „versmondó estjét”.  A dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház közönségének elmagyarázta: már többször volt könyvbemutatója, viszont számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy Nagyenyeden egy különleges előadás keretében nyújthatott ízelítőt alkotásaiból.

Az egybegyűlteket Láng Judit budapesti belső építész, a Játszó Ember Alapítvány háziasszonya üdvözölte, jelen voltak továbbá a Budai Polgári Casino – a Széchenyi Ferenc által alapított híres kaszinó szellemi jogutóda – alelnöke, Bedő Árpád és a fenti körök egyik törzsvendége, Kiss Sándor egykori kereskedelmi diplomata, aki saját, Japán vonzásában című kiváló kötete mellett Wagner Nándor szobrász alkotásait népszerűsítő munkákkal is megajándékozta az Áprily-estek szervezőit.

Aknay Tibor verseit Cserna Csaba villamosmérnök, a Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett előadóművész tolmácsolta. A mély átéléssel előadott, kifejező versmondás és az igényesen kiválogatott, tematikailag tökéletesen összeillesztett lírai szövegkorpuszok egy igen színvonalas előadást eredményeztek. „Verseinek hangulatát az elégikus tűnődés, a megnyugvást áhító epikureizmus jellemzi; elfogadja sorsát, de ez nem önfeladó beletörődés, mert érzéseit átfényezi a csöndes derű, a nemeslelkűség, a pátosz nélküli emelkedettség, az értéktudatosság és a morális elkötelezettség” – írta Aknay Tibor költészetéről Mezey László Miklós kritikus, irodalomtörténész, mindezeket a sajátosságokat pedig Cserna Csabának kiválóan sikerült közvetítenie hallgatósága felé.

Az évtizedekig a budapesti Szabó Ervin Könyvtárban tevékenykedő Aknay Tibor igazából nyugdíjazása után kezdte el minden idejét a fotózásnak és az alkotásnak szentelni, bár első versei még egyetemista korában megjelentek. Írásművészetét műfaji változatosság jellemzi, három verseskötetén kívül (Létirat, Emlékidő, Gyalogszerrel a Tejúton) novelláskötete (Festőangyal), úgynevezett „valószerűltlen” kisregénye (A Macskaistennő) valamint mesetörténete (Tündéranna) is napvilágot látott, korábban pedig neves elődjéről, Gáspár Jánosról jelentetett meg tanulmánykötetet.

Aknay Tibor munkásságáról, enyedi emlékeiről és művészetéről az előadást követő kötetlen beszélgetés során derültek ki részletek, legvégül pedig a költő a legújabb verseskötetének, a Gyalogszerrel a Tejúton egy-egy példányával ajándékozta meg a jelenlevőket.

A Maszolnak a költő elmondta: nagy élményt jelentett számára nemcsak a sikeres est, hanem az a délelőtti rendhagyó irodalomóra is, amelyet a Bethlen Gábor Kollégiumban tartottak Cserna Csabával. Kihangsúlyozta: nagyon örvend az enyedi látogatásának, első ízben 1990-ben járt a városban, és annak ellenére, hogy az elszakított területeken több helyütt is van családi kötődése, ez a város mindig a legvonzóbbnak tűnt számára, egy olyan hely, mely –megmagyarázhatatlanul- mindig visszaszólította őt. „Én úgy érzem, hogy Enyedre hazajövök” – hangsúlyozta Aknay Tibor.