Nehezen megy a szövegalkotás, a verbális önkifejezés, néha még a jó képességű diákoknak is, hallhatjuk gyakran magyartanároktól. A helyzet pedig évről évre romlik. A kisebbeknél egyre több gyermeknek vannak nehézségei az írással, tanulással. Magyartanárral, tanító nénivel beszélgettünk az okokról, és arról, mi kell ahhoz, hogy természetessé és napi gyakorlattá váljon a véleményformálás, érvelés, azaz szövegek formálása.

A magyar érettségi volt a legnehezebb, mondták már több évben a diákok a vizsga után. Nehezen megy nekik a szövegalkotás, hallhatjuk időnként a magyartanároktól. Mennyire és miért van ez így – rákérdeztünk Erdély Judit sepsiszentgyörgyi magyartanárnőtől, aki Szép magyar beszéd versenyre is rendszeresen készít fel és visz középiskolás diákokat.

 „Generációról generációra szerintem egyre problematikusabb. Az hiányzik a legjobban ezeknek a mai gyerekeknek, hogy nincsenek kellőképpen belenevelve egy igényes magyar szövegkörnyezetbe. Gyerekkortól hiányzik az igényes olvasmány, ami talán a mesével kezdődik. Aztán hiányzik később az életkornak megfelelő igényes magyar irodalom” – mutatott rá Erdély Judit, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum tanárnője.

Úgy gondolja, az alap mindenképp az irodalom: világirodalom vagy más szépirodalom, és Arany János sem nyilvánítható idejétmúltnak, mert ezek modellértékű szövegek.

Már az iskola előtt kell elkezdeni

Nem napi gyakorlat az olvasás, de ezért nem okolható az iskola, véli Erdély Judit tanárnő.

„Hova tovább azt látom, hogy az olvasás ennek az új generációnak nem napi gyakorlat. Lehet azt mondani persze, hogy az iskola nem tesz eleget, hogy a magyar irodalomoktatás elriasztja, és nem megszeretteti a gyerekkel a könyvet, de azt mindannyian tudjuk a személyes tapasztalatainkból, hogy egy iskolában tanított irodalmi alkotás akármennyire is izgalmas és érdekes a gyerek számára, ha az iskolai és kötelező, attól kezdve, nyögvenyelőssé válik, ugye?” – vetette fel Erdély Judit.

Hozzátette: „az olvasásra való ránevelődésnek nem az iskolában kell elkezdődnie, hanem a családban is. Tehát ha a gyerek olyan környezetben nő fel, hogy nem látja soha a szüleit olvasni, ha nincs könyv a környezetében, akkor az a gyerek süket marad például a könyvtáraknak a különböző akcióira is”.

Úgy gondolja, mindegy honnan olvas a gyermek – könyvből, internetről, képernyőről, telefonról – csak olvasson.

Felgyorsult az élet, túl sok a kihívás

A tanárnő azt is elmondta, nem sok időt fordítanak a diákok még az érettségire kötelező olvasmányokra sem, inkább megúsznák ezt.

„Sokkal könnyebben nyúlnak egy-egy cselekmény-összefoglalóhoz vagy hangos könyvhöz. Azt gondolom, hogy az életforma is teljesen más, felgyorsult. Nagyon sok kihívás van, amelyek között ezek a gyerekek szinte elvesztődnek, mint a dzsungelben. Az életformánk is nagyon sokat változott, de ha valamit el akarok olvasni, arra időt kell szánni, azt nem lehet megúszni” – magyarázta Erdély Judit.

Már rég nem elég a tartalmat betanulni

Azt tapasztalja, még mindig van igény arra, hogy az érettségire tartalmakat, kidolgozott témákat kapjanak a diákok, pedig az érettségi tételek már rég nem erről szólnak.

„Főleg az epika és dráma témaköréhez kapcsolódó kérdésnél, ahol egy értekező fogalmazást kell megírnia a gyereknek egy adott témában, ott nem úgy van, hogy felírják, hogy Jókai Mór: Az arany ember, hanem, pontosan ezért, – és szerintem ezt okosan találták, akik újonnan a tételeket alkotják– , hogy tematizálják a tételeket. Egy-egy téma tárgyalásához a gyereknek kell megtalálnia azt az irodalmi szöveget, amiből ki tudja bontani” – mutatott rá a tanárnő.

A szövegértési képességek is romlottak

A sepsiszentgyörgyi tanárnő elmondta, azt figyelte meg, hogy a szövegértési képességek is egyre romlanak és a figyelem is.

„Van például egy mondatnyi utasítás, és abban két feladatot kell megtalálnia, mondjuk: nevezd meg és támaszd alá érvekkel. Mintha nem is olvasná végig a mondatot a gyerek, csak az elejét valahogy, utána elveszti a fonalat. Vagy nem azt csinálja, amit kér a feladat. Ezek is arra mutatnak, hogy gond van a szövegértési képességükkel is, és tudjuk, hogy az érettségin ez egy 30 pontos feladat. Nagyon könnyűnek tűnik első látásra, hogy azonosítson információkat a szövegben, hogy azokat kiírja, éppen ezért sokszor ezzel is gond van. A figyelmük sem annyira alapos már” – magyarázta a tanárnő.

Úgy véli, ennek oka soktényezős, de a sok inger és a rohanó életforma mindenképp közrejátszik.

Gyenge PISA-eredmények: 41 százalék funkcionális analfabéta

A romló szövegértési képességeket mutatja a legutóbbi, 2018-as PISA-felmérés is, mely a mindennapi életben hasznosítható tudást vizsgálja a szövegértés, természettudományok és matematika terén. A diákok teljesítményét 1-től 6-ig terjedő skálán értékelték.
Szövegértésben Románia 428 pontot ért el (az országok átlaga 487), 6 ponttal kevesebbet, mint 2015-ben, és 10 ponttal kevesebbet, mint a 2012-es felmérésben. Legalább 2-es szintet ért el szövegértésben a romániai diákok 59 százaléka. Kiválóan (5-ös vagy 6-os szint) mindössze 1 százalék teljesített, az országok átlaga 9 százalék.
A 2-es szintnél gyengébben teljesítő diákokat, tehát a maradék 41 százalékot funkcionális analfabetizmus jellemzi: nem érti, hogy a szöveg, amit elolvasott, miről szól.

Váljon természetessé, hogy véleményt formál

A szövegértés, szövegalkotás gyakorlatát elsősorban az irodalomórákon lehetne elsajátítani, de hogyan lehet eljutni ide? A magyartanár szerint csakis úgy, hogy „nem teoretikusan”.

„Nem úgy, hogy naponta kiállok a katedrához, és azt mondom, hogy édes fiam, ez neked hosszú távon eredményt hoz, hanem sokkal inkább úgy, hogy napi gyakorlattá tenni azt, hogy beszéljünk valamiről, irodalmi témáról, bármiről. Hogy megszokja azt, hogy az, hogy véleményt formál valamiről nem annyira a környezet elvárása, hanem saját maga felé is elvárás kell hogy legyen. Hogy természetessé váljon, hogy véleményt lehet és kell mondani a dolgokról, nem pedig egyszerűen elfogadni, hogy legyenek kérdései, érvei” – magyarázata.

Itt is azt látja, nehéz erre mozgósítani a diákokat,„bele vannak sokszor fásulva az egészbe, az egész iskolai világba”.

„A nyelvi igényesség egy szűk réteg számára fontos, ez nem jó. Pedig szeretik a gyerekek, ha az ember igényesen fejezi ki magát, látom, hogy felcsillanak a szemek. Sokan vannak, akik a hétköznapokban erre figyelnek, és ez már megint nemcsak az iskolának, hanem a közvetlen környezetnek, a családi környezetnek is a szerepköréhez kellene, hogy tartozzon, hogy a gyermek igényes nyelvi környezetben növekedjék” – összegzett a magyartanárnő.

Régebb is és ma is környezetfüggő volt, hogy ki mennyire olvas és hasznosítja ezt, ebben nem lát generációs változást Fábián Kinga kolozsvári tanítónő, aki 24 éve oktat.

„Az a gyerek, akinek meséltek otthon, olvasóvá válik. Minél többet olvas, annál könnyebben fogalmaz, a fantáziája is sokkal fejlettebb, mint azoknak, akik kevesebbet olvasnak, akiknek nem mondtak mesét. Ha nem alakul ki a szokás, akkor az az olvasnivaló, amit az iskolában felhagynak neki, kész nyűg, és nem érti, hogy miért kell elolvasnia” – válaszolta a Maszol kérdésére a Báthory István Elméleti Líceum tanítónője.

Pozitív változásnak látja, hogy míg eddig külön tanították a nyelvtant, a fogalmazást, olvasást, most mindezt integráltan oktatják.

„Valószínű, hogy a nyelvtan leckék is burkoltan benne vannak egy-egy olvasmányként feladott szövegben. Ott van a lehetőség arra, hogy bármilyen témából fogalmazzunk meg gondolatokat, véleményt, ez a változás az új tanterv szerint. Nekem tetszik, mert úgy látom, hogy jobban érvényesül így a gyerek kreativitása, sokkal több mindent felszínre lehet hozni ezen a módon”– fejtette ki.

Gyorsabban fárad a gyerekek keze

Az íráskészséggel kapcsolatban elmondta, azt tapasztalja, a mostani elemisek keze valahogyan gyorsabban fárad, és egyre több gyereknek van gondja az írással, és általában a tanulási képességekkel.

„Ügyesebben boldogulnak a billentyűzettel és érintőképernyőkkel, hiszen ott rögtön történik valami, ahogy megérinti, viszont ahhoz, hogy írjon, erőfeszítésre van szüksége. Ezek azok a gyerekek, akik keveset vannak játszótéren, keveset mozognak, elmaradnak az olyan feladatok, mint a cipőfűző megkötése, hiszen van tépőzáras. Pedig ez a hurkolás segít az írásban, amikor az f, g, gy betűket tanulják. Viszont vannak olyan gyerekek, akik mindezt végzik, otthon segít a szülő, jó volt az óvó néni” – mutatott rá a tanítónő.

Szerinte előbbieknél minden visszavezethető csecsemőkorra, amikor kúszni-mászni, gurulni, szaladni, ugrálni kellett volna. „Ha ezek a nagymozgások elmaradnak, nincs amire építeni óvódás korban,és az iskolában” – magyarázta.

Így jelenik meg az, hogy nem tudja helyesen fogni a ceruzát, nem tudja követni a vonalrendszert a gyermek, és olvasási, tanulási nehézségei is vannak.

„30 százalékánál jellemző, és egyre gyakoribb, növekedik az arányuk” – hangsúlyozta a tanítónő.

Ha időben észreveszik, egyszerű gyakorlatokkal lehet fejleszteni  a tanítónő szerint: gyurmázással, varrással, legózással, vagdosással, rizsválogatással, tésztafűzéssel. Ezek olyasmik, amiket otthon is lehet végezni, anélkül, hogy a gyerek tudná, hogy mit tesz, és fejlődik a finommotorikája.

A billentyűzetet egyébként még nem használják olyan sokat a gyerekek, Fábián Kinga tapasztalatai szerint, legalábbis a jelenlegi másodikosai.

 „Nagyon kevés az a szülő, aki megengedi azt, hogy otthon a gyerek számítógép előtt üljön, telefont használjon” – mondta el a tanítónő, aki úgy látja, a képernyőzési idő korlátozásában elég tudatosak az általa oktatott gyerekek szülei.