Sem a szülők, sem a pedagógusok nem változtathatnak azon, hogy a diákok iskolai programja megterhelő, a hetedikesek például naponta 6-7 órát töltenek az iskolában. Bár a szabályokat még nem dolgozták ki, az új oktatási törvény keretet teremt arra, hogy a következő tanévtől már gyermekközpontú tanterv szerint oktassák a tanulókat. Keresztes Polixénát, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium iskolapszichológusát arról is kérdeztük, hogyan könnyíthetik meg a szülők a diákok életét, szerinte ugyanis egyáltalán nem jó, ha a gyermeknek nincs egyetlen szabad délutánja sem.

„Felháborító, hogy egy általános iskolás diák közel 40 órát foglalkozik a tanulással”; „sok a követelmény, sok a házi feladat, csökkenteni kell a tanagyagot, hogy legyen idejük megtanulni a szükséges dolgokat”; „az a megdöbbentő , hogy évek óta jelzik a problémát a szülők, a pedagógusok, és mégis, akik tehetnének valamit az ügyben, nem tesznek semmit”; „a munka minőségével van a baj, de egy merev rendszerbe csak fokozatosan lehet változást vinni” – ezt gondolják a Maszol olvasói arról, hogy túlterhelik-e a diákokat az iskolában. A kérdést a Facebook-oldalunkon tettük fel a követőinknek és összesen 127 komment érkezett, amelyben a kifejtik: az oktatási rendszerrel van a baj, és igenis megterhelő ennyi munka a diákoknak.

Keresztes Polixéna szerint valóban zsúfolt a tanterv és az iskolai program, viszont sem a gyerekek, sem a szülők nem tudnak ezen változtatni, ezért nagyon sok minden attól függ, hogy hogyan viszonyulunk a problémához. „Ha a gyermek és a szülő kialakít egy délutáni tanulási órarendet, akkor megteremthető egyfajta egyensúly” – véli az iskolapszichológus.

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy minden gyermek másképp reagál a terhelésre. Azoknak az iskolásoknak egyértelműen nehezebb dolguk van, akiknek több időre van szükségük a tananyag elsajátításához. „Ők valószínűleg sokkal jobban kifáradnak, ehhez pedig hozzáadódnak bizonyos szülői elvárások is, és nem biztos, hogy minden gyerek képes megfelelni ezeknek. „Ilyenkor elkezd stresszelni és ez még inkább hozzájárul ahhoz, hogy kimerül, ebből adódóan különböző tanulási, illetve érzelmi problémái is kialakulhatnak” – tette hozzá.

A szülő ismeri a legjobban a gyerekét, így az iskola kezdete utáni pár hétben észreveheti a túlterheltség jeleit, amelyek többféleképp megnyilvánulhatnak: étkezési, alvási zavarok formájában, folyamatosan izgul, szorong, sír, panaszkodik. „Fontos azonban, hogy nem mindenki kifele nyilvánítja ki az érzelmeit, ebben az esetben megjelenhetnek a pszichoszomatikus tünetek. Ilyen a hasfáját, fejfájás – így jelzi a szervezet, hogy valami nincs rendben” – fejtette ki az iskolapszichológus.

Kiemelte, érdemes odafigyelni ezekre a jelekre, ilyenkor engedni kell a gyermeknek, hogy lazítson az iskola utáni délutáni programján.

Nincs rendben, ha a gyermeknek nincs egy szabad délutánja sem

A gyerekek napi 6–7 órát töltenek az iskolában, erre pedig rátevődik 2–3 óra délutáni tanulás, de azt is figyelembe kell venni, hogy milyen plusz tevékenységeken vesz részt a diák. „Nagyon sok szülő beíratja a gyermekét iskolán kívüli tevékenységekre, ami néha megterhelő lehet. Az fontos, hogy a gyermek menjen el sportolni, de a lényeg az, hogy szeresse, amit délután csinál, a program valóban kikapcsolódás legyen” – emelte ki.

Az iskolapszichológus úgy látja, sok esetben a szülő mindenféle tevékenységre elküldi a kiskorút, akinek így egyszerűen nincs egy szabad délutánja. Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy mit bír meg a diák. „Vannak olyan gyerekek, akiknek a heti két plusz tevékenység is – legyen az bármi – megterhelő, mert könnyen kifárad, nem bírja annyira a plusz munkát, amivel egyébként nincs gond, viszont kiemelten fontos, hogy a szülők megtalálják a megfelelő típusú tevékenységet. Hozzátette: „érthető, hogy a szülő minél többet szeretne kihozni a gyermeke képességeiből és jót szeretne neki, de ez nem minden esetben működik” – részletezte Keresztes Polixéna.

Teljesítményszorongás a gyermeknél?

„Csak aztán 10-est hozz haza, fiam” – sokaknak ismerősen csengő mondat ez, és valljuk be, nem jó érzés ilyen „bátorítással” bemenni az iskolába és jól teljesíteni a felmérőn. Az iskolapszichológus szerint ezek az elvárások teljesítményszorongást okozhatnak. „Egyrészt a tanárok részéről is van egy elvárás, másrészt sok esetben a szülők nem mérik fel reálisan a gyermek képességeit. Az rendben van, hogy a szülő szeretné, ha a kiskorú minél többet fejlődne, és nyilván fel is kell állítani egy mércét, de fontos, hogy felismerjék, milyen képességekkel rendelkezik a gyermekük” – véli. Hozzáfűzte: ha a jegyei miatt folyamatosan szidják, akkor a kiskorú elkezd szorongani, mert azt érzi, hogy nem tud megfelelni, azt az érzést keltik benne, hogy nem elég jó, nem tud teljesíteni, akár önértékelési problémái is kialakulhatnak. „Ha ez az állapot hosszú ideig fennmarad, depressziós is lehet a gyermek” – mondta az iskolapszichológus.

Ha a diák hosszú ideig túlterhelt, elveszítheti a motivációját, ez főleg a nagyobbaknál figyelhető meg. „Nagyon sok tantárgyuk van, köztük olyanok, amelyek nem érdeklik a gyermeket. „Ha azt várjuk el, hogy mindenben jól teljesítsen, egy idő után motiválatlanná válik és egy tudattalan dac alakulhat ki benne, miszerint még azért is az ellenkezőjét teszi annak, amit elvárnak tőle, hiszen érthető módon nem látja reálisnak, hogy mindenből meg kell felelnie” – fejtette ki az iskolapszichológus.

Az iskola nem mindig nyújt sikerélményt

Középiskolában a szülők nehezen tudják irányítani, befolyásolni a gyermeket, de vannak olyan módszerek, amelyek segítenek, hogy ismét a helyes útra tereljék a taulókat. „Ilyenkor kompromisszumokat kell kötni: a szülők ne várják, hogy tökéletesen teljesítsen egy olyan tantárgyból, ami nem izgatja, de azt jogosan elvárhatják, hogy hozza a középszintet, és hogy a fontos tantárgyakkal igenis tudatosan és következetesen foglalkozzon. „A lényeg, hogy engedjenek azokból a dolgokból, amelyek nem annyira relevánsak” – hangsúlyozta Keresztes Polixéna.

Az iskolapszichológus szerint probléma az is, hogy a szülők gyakran a jegyek alapján értékelik a diákokat, közben attól, hogy az iskolában mondjuk közepes tanuló, más területeken nagyon tehetséges lehet. „Meg kell erősíteni abban, amit tud, amit szeret, a pozitív tulajdonságait kell kiemelni és nem csupán a teljesítménye szerint értékelni” – hangsúlyozta. Ugyanakkor fontos, hogy a gyermeket sikerélményhez juttassák a szülők, hiszen az iskola sok esetben ezt nem adja meg.

Mint arról korábbi cikkünkben írtunk, a szakértő szerint gyerekközpontú nemzeti alaptanterv, iskolai programok, kerettantervek kellene szülessenek, amelyek a tudást, információátadást segítik elő, és valós mértékben fejlesztik a kompetenciákat. A minisztériumnak alaposan ki kell dolgoznia ezeket, véleményeztetni, majd a fokozatosság elve szerint bevezetni, hogy az minél gördülékenyebb legyen és „minél kevesebb konfúziót okozzon az egyébként is elég zaklatott oktatási rendszerben”.