Élvezi az egy szál gitáros koncertek szabadságát Lovasi András, az újjáalakult Kispál és a Borz, valamint a Kiscsillag frontembere. Párhuzamosan több zenei projekten dolgozik, ugyanakkor nem szeretné önmagát ismételgetni. A Kossuth-díjas előadóval, dalszerzővel a NyárON Szereda fesztiválon szervezett szólóestje után beszélgettünk.

Az elmúlt nyáron a gyergyószentmiklósi Egyfeszten volt alkalmunk szót váltani, most pedig a szintén első alkalommal megszervezett NyárON Szeredán beszélgetünk. Tudatos a részedről ez a fajta „atyáskodás” az induló fesztiválok felett, vagy csupán egyszerűen eleget tettél ezeknek a meghívásoknak?

A meghívások többsége Kis-Magyarországon és itt Erdélyben is személyes kapcsolatokon múlik. Viszonylag sokat járunk Erdélybe, van egy kialakult baráti, ismerősi kör. Általában ezek a kapcsolatok meghatározók, és ha jól sült el az első alkalom, akkor szívesen hívnak vissza. Így működik.

 A Kiscsillag mellett szóló előadással is jöttél. Láthatóan élvezed az egy szál gitáros, szabadabb előadását a daloknak. Így alakult ki ez a program, hogy szerettél volna zenekari kötöttségek nélkül, szabadon játszani?

Igen, alapvetően ez a magyarázata. Ezen kívül volt egyfajta praktikus oka is. A koronavírus-járvány időszaka alatt, meg már kevéssel előtte is kitaláltam, hogy a pécsi stúdióm kertjében csinálok kis kerti koncerteket. Az első néhány alkalom zenekaros volt, de „föllázadt” az utca népe, viszonylag érthető módon. Viszont olyan jó a helyszín és annyira szerették az emberek, hogy valamilyen formában folytatni akartam. Arra gondoltam, hogy ha valahol raknak egy tábortüzet, ott is szoktak gitározni, szóval azt még hátha hagyják az utcában. Ott alakult ki ez az egész.

Egyrészt egy csomó olyan dalt tudok játszani, amit egyébként régóta nem szoktam. Bizonyos esetekben arra is jók ezek az alkalmak, hogy kipróbáljak egy új dalt, megnézzem, hogyan reagál rá a közönség. Ha egyből van rá valamiféle mozgás, látom, hogy az emberek antennái kinyílnak, akkor az jó jel. Ilyen szempontból is fontos kísérleti terep, de igazából azért is jó, mert bármi eszembe jut, abból lehet egy csomó minden. Van olyan, hogy ott helyben jut eszembe egy dal, vagy a közönség kér számot, elmesélek storykat. Az a fajta varázsa van meg ennek számomra is és talán a közönség számára is, hogy ott helyben születik meg valami kerek történet.

Hasonló alkalmakon tűnt fel melletted újra Kispál András, akivel aztán új Kispál és a Borz számot is alkottatok. Miért pont most, miért pont így alakult ez az újra egymásra találás?

Van ennek egyfajta dinamikája, amit nem is kell annyira túlgondolni. Mi nem vesztettük el egymást sosem szem elől. Nekiugrottunk egyszer-kétszer, például, amikor volt az én 50 éves koncertem 2017-ben. Próbáltunk ötletelni, de nem nagyon volt az, hogy azt láttuk volna: nagy nekibuzdulással tudnánk ezt csinálni. Csak azért, hogy eljátsszuk a régi dalokat, nem akartunk zenekart csinálni. Tudom, hogy a közönséget elsősorban a zenekar múltja érdekli, egy ilyen idős zenekarnál ez így van. Számunkra viszont belül fontos, hogy az a fajta zenekarosdi, amiért mi annak idején csináltuk, újra jelen legyen közöttünk: működjön a kémia, tudjuk, hogy akarunk valamit a másiktól, akarjunk közösen dalokat írni. Éppen ezért nem is nagyon akarunk rendszeresen koncertező zenekar lenni. Azt élvezzük a legjobban, ha dalokat írunk, kísérletezünk a stúdióban, találkozunk, üldögélünk, kávézunk. Az egészben csak a jutalomfalat a koncert, aminek már van egy csomó olyan vetülete, ami a világ felé történik. Kiderült számunkra, hogy az a fajta kollegalitás, együttműködés Andrással, ami létezik annyi éve, valójában barátság közöttünk.

Bár a Kispál és a Borz nem működik, mégis időről-időre visszautalsz régi szerzeményekre, sőt, több dalnak folytatást is írtál, most is elhangzott ilyen.

Fontos dolognak tartom ezt. Sok zenekarnál látom, hogy megírják a jól sikerült dalaikat újra és újra. Nyilván az ember nem tud kibújni a saját bőréből, a stílusjegyeket valamilyen szinten hozzuk. Pont ezért azt gondolom, hogy ha már emlékeztetni akarunk saját magunkra, akkor értelmezzük újra, hogy most mit jelentenek ezek a szövegek, milyen azokat az embereket nézni, akikkel együtt haladunk előre a korral. Érdekes helyzet magamba nézni, hogy akkor mit jelentettek ezek a dalok és ma mit gondolok róluk és ez újabb gondolatokat, újabb dalokat szül.

Utaltál a koncerten a dalszerzésre, úgy fogalmaztad: egy-egy ötlet megszületésekor szinte már biztosan tudod, hogy az a dal melyik zenekarnak, produkciónak készül. Ez hogy történik pontosan, mi alapján döntesz?

Nem mindegyik esetében igaz ez, van, amelyik nem mondja meg és van, amelyikről egyből tudom. Az is előfordul, hogy egy ötletet megmutatok mind a két zenekarnak és ahol jobb „kapás van” rá, oda viszem. Nem látom azért egy dalnak annyira az utóéletét. A Kispálnál van egy olyan vetülete is, hogy nagyon nem szeretnék előrefutni, Andrással meg kell várnom, amíg neki jön egy olyan ötlete, amit én be tudok emelni egy dalba, vagy abból tudok egy dalt formálni. Mindegyik zenekar máshogy működik. A szövegeknél inkább tudom, melyik az, amit ide vinnék, vagy oda, a zenében nincs annyira tudatosság ebben.

Min dolgozol mostanában, mi foglal le szerzőként, előadóként?

Készül a Kispál és a Borz lemez, jó volna, ha idén megjelenne. A koncert előttre terveztük, vagy a koncertre, de ezt már elengedtük. Az a munka, hogy elkészítsük, keverjük össze és még fel is készüljünk a koncertre egyszerre sok. Említettem is egy interjúban, hogy ha húsz évvel fiatalabb lennék, akkor biztos megcsináltam volna, de most már nem. Főleg azért nem, mert valószínűleg valamelyiknek a rovására ment volna. Vagy a koncert lenne kevésbé átgondolt, vagy a lemez lenne kevésbé jó. Közben megy a Kiscsillag, ott is van egy pár kész új dal, azzal is ki kéne jönni. Annak idején Heidl György barátommal Lackfi János költeményeiből készítettünk egy versmegzenésítéses lemezt. Most újra elkezdtünk dolgozni Gyurival. Hosszú idő után szintén a kertkoncertek kapcsán próbáltunk és kipattant egy új szám, amit elküldtünk Jánosnak. János 40 perc múlva visszaírt, hogy tessék, itt van hozzá a szöveg. Egy óra alatt kész volt egy dal. Azóta még írtunk ötöt, az is egy anyag lassan és lesz belőle egy album. Majd beosztjuk, mert ennyi lemezzel nem lehet kijönni egyszerre.