Június folyamán többször játsszák még az Állatfarmot, amelyet május 21-én, az előző nagyszínpadi bemutató után pontosan 455 nappal mutatott be a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata. Az Orwell-mű aktualizálásához nem kellett sokáig keresgélni a párhuzamokat kortárs társadalmunkban, mondják az alkotók, akik úgy döntöttek, hogy kiszólásokkal teli dalokban beszélik el a diktatúra természetrajzát.

A vajdasági csapat, Puskás Zoltán rendező, Lénárd Róbert író, dalszövegíró, illetve Erős Ervin és Klemm Dávid zeneszerzők, akik már harmadik előadásuknál tartanak ebben a felállásban, a Kolozsvári Állami Magyar Színház zenés előadásra vonatkozó felkérésére dolgozták fel az Állatfarmot. A rendező választotta az orwelli alapanyagot, amelyet kimondottan aktuálisnak érzett. Nem ez az első számtalanszor feldolgozott mű, amihez hozzányúl – Kolozsváron például korábban az Óz, a nagy varázslót és A dzsungel könyvét rendezte –, de, mint mondta, a közismert történetekben kihívásnak érzi az új megközelítést, a puszta szórakoztatáson túli mélységek érzékeltetését. Az Állatfarm esetében a zenés forma volt a kihívás, pontosabban az, hogy a musical és rockopera határán mozgó formában ne vesszen el a regény keménysége, magyarázta Puskás Zoltán.

A felvetéstől Lénárd Róbert bevallása szerint elsőre megijedt. „Azt mondtam, hogy túl sűrű az anyag és túl nagy léptékű történelmi-politikai regény. Látszólag vékony könyvről beszélünk – gyakorlatilag iszonyatosan nagy ez a sztori, végül is a Szovjetunió története” – mesélte Lénárd Róbert. Szüksége volt az ötlet „érlelésére” azért is, mert rövidesen kiderült, hogy Puskás Zoltán nem is akárhogy, hanem „faltól falig” zenésen képzeli el az előadást, lehetőleg prózai részek nélkül, ami teljesen más írói munkát feltételez. Mivel összeszokott alkotói csapatról van szó, egyetlen hosszabb beszélgetés nyomán, pár hónap alatt megszületett a szövegkönyv.

Kapcsolódó

Mit tesz a társadalommal a félelem? Orwell Állatfarmját mutatják be Kolozsváron

Hét hónap kényszerszünet után a George Orwell Állatfarm című kisregénye alapján készült zenés előadást mutatja be pénteken az 50 százalékos teremkapacitással újranyílt Kolozsvári Állami Magyar Színház.

színházi bemutató Kolozsvár Kolozsvári Állami Magyar Színház

„Úgy indultunk neki, hogy ne is legyen próza, aztán rájöttem, hogy egy rakás információt nem tudok úgy beleírni. Abból nem lett dal, ami túl sok információt hordoz ahhoz, hogy arról elénekeljünk egy ötperces nótát. A leghosszabb dialógus az, amikor Hógolyó és Napóelon (az Állatfarm vezetését vállaló disznók, szerk. megj.) egymásnak mennek ideológiailag, mert az, hogy összevesznek azon, hogy hadi fölkészültséget kell-e teremteni vagy gazdasági jólétet, levetette magáról a dalformát. Az viszont teljesen világos volt, hogy a szélmalomból nagy utópisztikus nótát kell csinálni, hogy kell egy gyászének a lónak, ezek maguktól jöttek” – mesélt a munkafolyamatról Lénárd Róbert.

Bár az a rendező és a zeneszerzők döntése volt, hogy zeneileg a rock felől közelítettek az előadáshoz (a kemény hangzást néha musicalesebb hangvétellel lágyítva), a drámaírónak is volt szerepe a zenei változatosságban, hiszen ő írt rapszólót a Macskának, akit a tyúkok kara kísér, miközben a disznók szemére hányja gazságaikat, aminek meg is lesz a véres következménye.

„A történelem jottányit nem tudott odébb mozdulni”

„Sajnálatos módon nem volt nehéz” párhuzamot találni a mai társadalommal a sztálini diktatúra allegóriájaként megírt eredeti orwelli történetben, mondta Lénárd Róbert. „A történelem száz év alatt egy jottányit nem tudott odébb mozdulni, bizonyos állatok mindig egyenlőbbek lesznek a többi állatnál, ez sajnos rettenetesen civilizált, nyugatra forduló, hihetetlenül PC világunk képtelen volt kiírtani, de nyilván az emberi faktorral lehet a probléma ilyenkor, ezért működik ma Shakespeare is, valahogy négyszáz év alatt az emberi mohóság nem tudott kiveszni” – fogalmazott a drámaíró.

A szerző elmondta, az eredeti történeten csak apróságokat változtattak, amelyek „kicsit mára fésülik” az előadást, a lényeg azonban érvényesnek tűnt mai szemmel nézve is. „Az, hogy hogyan találódnak ki jogok, szabályok az emberi életre, és ezeket aztán hogyan tapossák sárba, hogyan fordítják pont az ellen az eszme ellen, amiből kiforrottak, ez sajnálatos módon volt és maradt” – mondta Lénárd Róbert.

Puskás Zoltán szerint a történet célba találhat mind az idősebb generációnál, amelyik saját bőrén tapasztalta a diktatúrát, mind a fiataloknál, akik akár munkahelyi tapasztalataikat is viszontláthatják az előadásban. A megfélemlítésen alapuló rendszer a rendező szerint mindhárom országban jelen van, amelyet jobban ismer, azaz Szerbiában, Magyarországon és Romániában is. „Most, hogy bejött ez a pandémiás helyzet, ez még hatványozottabban érezhető, sok ember elvesztette a munkahelyét, nincs miből eltartania magát. Én három országot érzek, és látom, hogy ez a félelem nagyon jelen van, plusz még ez a vírus, ami bizonyos embereknél halált okoz…” – mutatott rá.

Lehet-e észlelni, ha egy társadalom a diktatúra felé tart?

Puskás Zoltán elmondta, azért vonzotta alkotóként Orwell szövege, mert közvetlen környezetében, Szerbiában és Magyarországon is érzékeli a diktatúra mechanizmusait. „Mitől diktatórikus egy rendszer, működhet-e egy olyan társadalom, ahol mindenki egyenrangú, mennyire tud működni a demokrácia? Ezek képlékeny dolgok, ezeket próbáltuk az előadásban is fejtegetni” – sorolta a felmerülő kérdéseket a rendező.

Az alkotók számára fontos volt, hogy a nézők ne csak egy történelmi, hanem egy modern diktatúra kialakulására is asszociálhassanak, ezért változtattak néhány apróságot: a kisregényhez képest az előadásban hangsúlyosabb szerepet kap a hírvivő holló, aki a cenzúrázott média megtestesítőjévé, valamint a lázadó Macska, aki az ellenzék képviselőjévé válik a színpadon.

„Mózes, a holló a regényben a bibliai vonalat képviseli, az előadásban az olyan médiamunkás allegóriája, amelyik vagy képviseli a hatalmat, vagy elteszik láb alól, esetleg kirúgják a munkahelyéről” – mondta a rendező. A Macska pedig meglátása szerint alkalmas volt az ellenzéki szerep kidomborítására, ő az egyetlen a farmon, akinek régi rendszer megfelelt, hiszen neki bejárása volt az egykori gazda házába. A Macska ugyanakkor munkakerülő, éppen az ellenkezője Bandinak, a lónak, akinek a szemléletmódja szintén nagyon jellemző a társadalmunkra: „látjuk, hogy mi történik körülöttünk, de már annyira elfásultunk és elfáradtunk, hogy inkább belefektetjük minden energiánkat a munkánkba, lekötjük az energiánkat maximálisan, hogy ne gondolkodjunk” – mutatott rá Puskás Zoltán.

„Az Állatfarm jobban teljesít”

Míg a történeten csak keveset változtatott Lénárd Róbert – a bő másfél órába sűrítve minden fontos mozzanatot megtalálunk –, a szinten teljesen párbeszéd nélküli regény magyar fordításához képest elég sok újítást, leleményes nyelvi fordulatot fedezhet fel a néző a színpadi változatban, az „óltárstól” „ólkotmányon” át az olyan fordulatokig, mint az „Állatfarm jobban teljesít” vagy a „Hógolyó-bérenc”.

A vajdasági drámaíró elárulta, hogy volt benne egy kis „félsz” amiatt, hogy úgy kell politikai szatírát adaptálnia, hogy az erdélyi közéletet és a közönség mindennapjait nem ismeri annyira. „Én élek egy országban, ahol megvannak a magunk kis diktátorai, közben magyar nyelven dolgozunk, tehát részei vagyunk a Kárpát-medencei közösségnek, és közben az ősbemutatója a darabnak egy olyan országban lesz, amelynek a politikai berendezkedéséről annyira sokat nem tudok” – magyarázta. Emiatt is hangzik el több olyan utalás a szövegben, amely a magyarországi közbeszédből lehet ismerős az erdélyi magyar közönségnek.

Lénárd Róbert szerint a munkafolyamat egyik kulcskérdése az volt, hogy hogyan fejezzék be az előadást, hiszen Orwell a történelem ciklikusságára utalva nyitva hagyja a történetet, az alkotók viszont végül úgy döntöttek, hogy az elnyomók győzelme után azért felvillantanak egy reménysugarat. A forradalmi dalt éneklő fiatal csirke végül a rendezői koncepcióban „civil” fiatal lett, aki jelzésszerűen leveszi az egészségügyi maszkját.

„Én nem szerettem volna, hogy valaki azt gondolja, hogy maszkellenes, vírusellenes vagy oltásellenes vagyok, én is felvettem a vakcinát, de az a fajta hisztéria és félelemben tartás, ami zajlik minden országban, azt gondolom, hogy nagyon kapcsolódik az orwelli világhoz, ott is a disznók ugyanezt teszik a többi állattal” – indokolta a pandémiára való utalást Puskás Zoltán. Hozzátette, az embereknek elvileg van választási lehetősége, mégis hátrányos megkülönböztetésben részesül az, aki nem veszi fel a vakcinát. Lénárd Róbert értelmezésében a vírushelyzethez kapcsolódó finálé reflektál arra is, hogy az Állatfarmot néző maszkos nézők több mint egy év szünet után először láthattak nagyszínpadi előadást a kolozsvári színházban.