A jégkorongozó nők világát mutatja be egyik projektjében Fodor Zsuzsánna csíkszeredai fotográfus, operatőr. A kivételes technikával készült fotósorozat nyomán betekintést nyerhetünk az öltözők, a mérkőzések világába, néhány játékos pedig az otthonába is beengedte a fotóst. Az alkotóval beszélgettünk.

Három évvel ezelőtt vágott bele Fodor Zsuzsánna, hogy egy alkotói ösztöndíjnak köszönhetően a székelyföldi jégkorongozó nők világát mutassa be saját szemszögéből, sajátos technikával. A közelmúltban egy csíkszeredai rendezvény alkalmával szervezett fotókiállításon kaphatott ízelítőt a közönség a projekt terméseiből.

„Valamikor 2018 környékén fogtam hozzá, 2019/2020-ra kaptam meg a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíját erre a projektre. A mai napig alakul ez az egész, éppen ezért igazából pontokat tudok említeni, hogy mi az, amiért érdekelt, mivel indultam el. A Hargita Stúdió munkatársaként jártam egy utánpótlás jégkorong-tornán, U12-es és U10-es korosztályok szerepeltek. Filmeztem ekkor és meglepődtem: ahhoz képest, hogy mennyire nem hallunk a felnőtt női jégkorongról, rengeteg kislány játszott” – elevenítette fel a kiindulópontot Fodor Zsuzsánna. Kérdések sora vetődött fel benne: mi történik a 10-12 éves korosztály és a felnőtt jégkorong között, miért esnek ki a lányok a sportágból, mi történik velük, kinek mit jelent igazából ez a sport?

A projekt során két vonalat követett az alkotó. Az egyik az említett utánpótlás korosztály, a másik a felnőtt, ugyanakkor az alkotó szándékai szerint a két szál találkozni fog valahol. A gyerekeknél leginkább egy kislány köré összpontosult Fodor Zsuzsánna figyelme, Antal Boglárkát fotózta több szezonon keresztül. A csíkszeredai kislány nem hétköznapi poszton állja meg a helyét, hiszen kapusként szerepel a csapatban.

Szükséges a kölcsönös bizalom

Az utánpótlás-edzőkkel beszélgetve került a fotós figyelme középpontjába Antal Boglárka. Róla azt mondták, hogy kitartó, és nem fogja néhány hónapon belül abbahagyni a jégkorongozást.

„Őt ajánlották és a családja is nagyon nyitott volt. Vele lassú volt az a folyamat, amíg elfogadta, hogy fotózom, de ez plusz kihívást jelentett” – mondta Fodor Zsuzsánna. A projekt keretében nagyon sok időt töltött a pályán, majd onnan jutott el játékosok otthonába. „Ez a folyamat: először azok a terek és élethelyzetek kerülnek sorra, ahol nem kell az emberek intim szféráját zavarnom. Ahogy megszokják, hogy ott vagyok, jó esetben meg is feledkeznek a jelenlétemről, akkor már jöhetnek a személyesebb helyzetek. Ehhez szükséges a kölcsönös bizalom” – részletezte a fotós.

Fodor Zsuzsánna számára azt is érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen szerepe lehet egy ember életében a csapatsportoknak. Ezen kívül az is tanulságos volt számára, hogy Boglárka a kapusposzton keresztül milyen személyiségfejlődésen megy át és milyen felelősségvállalási mechanizmusok működnek benne.

A felnőttek között Gyergyószentmiklóson, a helyi női klubnál készített felvételeket. Azért esett a választása a gyergyói egyesületre, mert ott voltak jelentős változások a női vonalon, van valódi aktivitás és az anyagi háttér is biztosított. „Van külön edzőjük, ami nem kellene, hogy nagy szó legyen. Nem a férfi csapatok edzőinek idejéből kell kapniuk” – jellemezte a sportág hazai viszonyait a fotográfus.

A konkrét tevékenységgel kapcsolatban Fodor Zsuzsánna elmondta: sok időt töltött a pályán, az öltözőkben és néhány személy esetében a személyes történetek is kezdtek kibontakozni. „Azt hiszem, ahogy kezd egy kép kialakulni a fejemben, úgy a személyes történetekhez is közelebb kerülök” – emelte ki. Ezt az irányt szeretné követni, ugyanakkor megemlítette, hogy a kezdetekkor inkább a felháborodás vezérelte a már említett korosztályi szakadék miatt, valamint azért, hogy miért nincs jobban előtérben a női jégkorong.

A kezdeti felháborodást követően arra összpontosított, hogy megértse: kinek miért van szüksége erre a sportra, milyen szerepe van az életében. „Lehet egyfajta mankó, mentális gyógyulás, de a csapat által nyújtott közösség is nagy erő, amit máshol nem találnak meg esetleg. Most ezeket keresem” – fogalmazott Fodor Zsuzsánna.

Sokan nem is tudnak róla

A munkafolyamatról szólva elmondta: a hosszú távú projektek nehézségeit kell megélnie. Arra nincs megfelelő anyagi kerete, hogy folyamatosan dolgozzon rajta. „Olyan, mint egy távkapcsolat, mindig újra kell a bizalmat építeni, ha nem is a legelejétől” – fogalmazott. A nyár eleve kiesik, és csak a téli időszakban van lehetőség a fotózásra, ezen kívül egyéb megbízásaira is figyelnie kell.

Az említett kiállításon Boglárkáról és a gyergyói csapatról is válogatott képeket az alkotó. A visszajelzések során gyakran szembesült azzal, hogy sokan nem is hallottak a női jégkorong létezéséről, különösen azok csodálkoztak rá, akik nem Székelyföldön élnek.

A sportágat kürölvevő állapotokról is pontos képeket kaphatott Fodor Zsuzsánna. A lányok 16 éves korukig a fiúcsapatokban szerepelnek, a mérkőzéseken a fizikai teljesítmények kerülnek középpontba, amiben a lányok hátrányt szenvedhetnek. „Általános az a megközelítés, hogy összehasonlítják őket a fiúkkal, és az az elvárás a női hokiban, mint a férfiaknál. Pedig különböző fizikai erőnlétről beszélünk, más a játék jellege” – mutatott rá a fotós.

A játékosok egyéni motivációjáról Fodor Zsuzsánna elmondta: kevés volt a személyes történet, amibe belelátott, ám néhány tapasztalatot így is szerzett ezzel kapcsolatban. Volt, aki esetében azt tapasztalta, hogy fogódzót jelent, nyitást egy közösség felé, vagy reális mentális problémák feldolgozásához adott eszközt. „Fontos az is, hogy nőkből álló közösségről van szó, amit nem lehet bárhol megtalálni. Arról inkább egy pszichológus tudna beszélni, hogy milyen jelentősége van annak, hogy maszkulin vagy maszkulinnak ítélt szerepeket vesz fel valaki. Gondolom, lehet ez menekülés is” – mondta a fotós.

Az eszköz és a választott technika sem hétköznapi. Fodor Zsuzsánna szeretett volna eltérni a klasszikus sportfotótól, analóg technikával, fekete-fehér filmre fotózik a projekt során. „Van ennek egy önző oka is. Engem egyszerűen lelassít az analóg technika, ezt szeretem benne, teljesen másképp gondolkozok, ha egy filmes gép van a kezemben, mint ha egy digitális. Szeretem a film szemcsézettségét, ez talált nekem ehhez a világhoz” – árulta el.

A projekt további alakulásáról a fotográfus elmondta: szeretne még támogatást kapni ahhoz, hogy valamikor egy újabb fél éven keresztül intenzíven folytathassa. „Szeretnék egy 50 fotós esszét. Eljátszottam a könyv gondolatával is, de arra nem könnyű anyagi forrást keríteni és több anyag is kell hozzá. Igazából nem tudom, hol tehetek pontot ennek a projektnek végére” – mondta a fotográfus.

Fodor Zsuzsánna 1986-ban született Csíkszeredában. A Márton Áron Gimnáziumban érettségizett. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán film–fotó–média szakot végzett. 2016 óta szabadúszó fotográfus, dokumentumfilmes fotós, operatőr. Számos nemzetközi projekt és képzés rendszeres résztvevője.