Markó Ádám dobos tíz even át volt tagja a keménységéről híres Ganxta Zolee és a Kartel zenekarnak. Vallja, hogy a tehetség mellett a szorgalom és az akarat a legfontosabb a hangszertanulásnál. A zenész visszajáró vendége a csíkszeredai Dob-Ban fesztiválnak, az esemény után már Budapestről válaszolt a Maszol kérdéseire.

– Visszatérő vendég vagy a Dob-Ban fesztiválon. Mi az, ami idevonz, hogyan érezted magad az eddigi alkalmakon és milyen volt idén Csíkszeredában vendégeskedni?

– Immáron harmadik alkalommal jártam itt és mindig különleges élmény. Az emberek vendégszeretete és közvetlensége itt egészen lenyűgöző, a fesztivál szervezőivel pedig már baráti a viszony. Egy hiánypótló és a régióban egyedülálló dolog a Dob-Ban fesztivál, megtiszteltetés a részese lenni. Idén kurzusokat is tartottam a koncert mellett, emiatt elég sűrű volt a program, de nagyon élveztem.

– Komolyzenéhez kötődő családi közegben nőttél fel, majd számos műfajban kipróbálhattad magad karriered során. Melyik zene áll igazán közel hozzád? Vagy a ritmus szempontjából tulajdonképpen mindegy, hogy mit kell kísérned? 

– Én zenélni szeretek, a műfaj alapvetően már másodlagos. Nem tudnék csak egy műfajban tevékenykedni, és már a kezdetekkor célom volt több zenei irányt megtanulni, magamra formálni. Közel áll hozzám a rockzene keménysége, de a jazz finomságai is, valahol a kettő között találtam meg magam.

– Mit jelent pontosan a drum clinician és mi a feladata?

– A „clinician” alapvetően előadót jelent, amikor egyedül játszunk és elemzünk, mutatunk be dalokat. Egy „one man” show, ha úgy tetszik, ami nem könnyű, de új feladat egy dobos számára, aki állandóan ugye háttérben van.

– Oktató is vagy. Hogyan ismerhető fel valakiről, hogy van tehetsége a doboláshoz vagy bármilyen más hangszerhez?

– Immáron 20 éve tanítok magánúton, ma már saját dobiskolám van Budapesten. A tehetség mellett a szorgalom és az akaraterő sokkal fontosabb. Egyik sincs meg a másik nélkül. Ha ez a három dolog megvan valakiben, akkor szerintem bármire képes.

– Milyen projektek fűződnek most a nevedhez? Mik azok a szakmai kihívások, amelyek aktuálisan lefoglalnak?

– Jelenleg a Kaltenecker-Markó duó a saját zenekar, amelyben ki tudok teljesedni és azon dolgozunk, hogy nemzetközi elismertségben is egyre feljebb jusson. Mellette a Cloud 9+ és a USEME zenekarok dobosa vagyok, de dolgozom Hrutka Róberttel, Jamie Winchesterrel, Udvaros Dorottyával és több hazai művésszel, mint session zenész. 

– Hogyan hatott a munkásságodra, személyiségedre a tíz „kemény” Ganxta Zolee-ékkal eltöltött év?

– Nagy iskola volt, 22 évesen kerültem oda és mélyvíz volt többféle szempontból is. Rengeteget tanultam belőle és köszönhetek ennek az időszaknak, de pont jókor szálltam ki a csapatból.

– Miként válhat valakiből igazán jó dobos? Egyáltalán mikor és hogyan érdemes elkezdeni a tanulást?

– Azt gondolom, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az emberi értékek és kvalitások az elsődlegesek ahhoz, hogy valaki igazán kimagasló, és sikeres legyen ebben a szakmában. Az alapvető, hogy ma már mindenki nagyon jó a hangszerén – ott dől el a dolog, ha ez a két aspektus találkozik. Nyilván a tanulást, ha lehet, minél előbb el kell kezdeni, de a lényeg szerintem a mindent elsöprő affinitás és akaraterő.

Markó Ádám 1982. január 26-án született Budapesten muzsikus családban. Édesapja és édesanyja is klasszikus zenészek, ezért gyermekkorától központi szerepet játszott életében a zene. 4 éves korától elkezdett zenére dobolni és már akkor elhatározta, hogy ezzel szeretne foglalkozni életében, zenei tanulmányait 6 évesen kezdte. 2001-től 2006-ig a Kőbányai Zenei Stúdió növendéke, ahol felsőfokú végzettséget szerez. Tanárai Sramkó János, Solti János, Jávori Vilmos, Babos Gyula, Tóth János Rudolf voltak. Itt alapítja meg a Special Providence zenekart, amely a hazai modern jazzrock egyik meghatározó zenekara lett és Európa-szerte sikereket ért el. Session zenészként számos produkcióban hallhatjuk játékát.