A Mikó-kert lakói: grófok, tudósok és az Állattani Múzeum című sétára hívta a Kolozsvári Magyar Napok keretében az érdeklődőket Barazsuly Viktória, a Korzó Egyesület művészettörténésze és Ozsváth Gergely biológus, muzeológus a Mikó-kertbe, ahol ma a BBTE biológia, geológia és földrajz kara működik. Az egykori Állattani Intézetben az európai egyetemek színvonalát hozó tudományos kutatások zajlottak, a pincében medencékben tengeri állatok úszkáltak. Ezek a kutatásokhoz kellettek. A Mikó-villa körüli botanikus kert valamikor közel 70 ezer négyzetméter volt tele különlegességekkel, és rendkívül népszerű volt a városi polgárság körében.

A sétát szervező Korzó Egyesület célja a város megismertetése kicsikkel és nagyokkal, mondta el Barazsuly Viktória a vezetett a sétára érkezetteknek.

A körbevezetés az Állattani Múzeumban indult, mely egykor az Állattani Intézet épülete volt. Ennek történetét, kezdeteit, legrégebbi gyűjteményeit mutatják be időszakos kiállításon a múzeumban.

A gyűjtemény története az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítására nyúlik vissza. 1859-ben megalapították az EME-t gróf Mikó Imre elnökletével. Mikó átadta a saját villáját egy tudományos gyűjtemény, az Állattani Intézet létrehozására. Ennek első igazgatója Brassai Sámuel volt, mondta el Ozsváth Gergely biológus, muzeológus, aki a tárlatot bemutatta.

Leveléhez albínó pacsirtát mellékelt

Brassai hamar átadta a vezetést Herman Ottó polihisztornak, egyeztetéseikről a levelezés is megtekinthető. Egyikhez egy albínó pacsirtát és egy hermelint is mellékelt Herman. A kitömött pacsirta ma is megvan a gyűjteményben.

Herman Ottó tovább gyarapította a gyűjteményt, de kutatómunkát is végzett, az ökológia is érdekelte már ebben az időben.

Herman Ottó pókgyűjteménye, a Kárpát-medence első átfogó gyűjtése. Tudománytörténeti szempontból is értékes, hisz az eredeti tárolókban őrzik ma is.

Van több ezer darabos csigagyűjtemény is, mely abból a korszakból a legnagyobbnak számít. Szintén itt látható Franzenau József lepkegyűjteménye, az ország legrégebbi ilyen kollekciója. Az 1860-as években vásárolták meg.

Tojásgyűjtemény is látható, aminek egyik érdekessége, hogy 1848. tavaszi is van közte. „Valaki ezt érezte fontosabbnak a forradalom közepette, hogy kimenjen és begyűjtsön egy tojást az utókornak” – mesélte Barazsuly Viktória.

A Földközi-tengerből hordták a vizet

A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem 1872-es megalakulásával a gyűjtemény az egyetemhez került. Nyugat-európai egyetemek színvonalához mérhető tudományos élet zajlott az intézetben. Új vezetője Apáthy István lett, aki szövettani intézetet alakított ki, ennek eszközei is láthatók a tárlaton.

Mivel folyamatos helyhiánnyal küszködtek, akkora lett már a gyűjtemény, 1907-ben egy új épületet kezdtek el építeni, ez lett később a mai múzeum. Ide költözött át az intézet a villából. Alagsorában medencékben tengeri állatokat tartottak, mivel Apáthynak a szövettani vizsgálataihoz tengeri állatokra volt szüksége. Hogy a medencék vizét rendszeresen cserélni tudják, a Földközi-tengerből hordtak vizet vonattal és szamarakkal. Tudományos eredményeiért Nobel-díj várományosa is volt Apáthy, ám csalódására egy spanyol vetélytárs vitte el a díjat, mondta el Ozsváth.

Mi lett a medencékkel? Felszámolták. Jelenleg a Vivárium működik odalent. Hüllőket, halakat, papagájokat lehet ott látni.

Az Állattani Múzeumban állandó kiállításon hazai és exotikus kitömött állatokat lehet megtekinteni.

Megtalálhatók tudománytörténeti ritkaságok, például a még Apáthy által vásárolt állati lenyomatok, melyek nagyon pontos replikái az egyes fajoknak, emelte ki Ozsváth Gergely.

Közel 70 ezer négyzetméteres angol kert

Nemcsak az intézetek, hanem az épületek körüli kert története is érdekes. Mikó Imre tulajdonába az 1800-as években került a villa – az intézet első épülete –, ami először nyári lakként funkcionált, és a beszámolók szerint be lehetett látni onnan a városra, a Fellegvárra, a szőlőskertekre – magyarázta Barazsuly Viktória.

Az időszakos kiállításon is szerepel egy fotó, amin jól látszik hogy nézett ki a villa és környéke egykor, amikor még nem volt a belváros része. Akkoriban szokás volt, hogy a nyári lakban töltötték a meleg évszakot, télire pedig bevonultak a városba.

A hatalmas területen Mikó angol kertet kezdett kialakítani, mely a szabályos francia kerttel ellentétben a természetesség hangulatát akarja kelteni.

„Olyan hely, ahol az ember el akar tévedni, de persze ez is tervezett volt, hiszen minden kanyargós sétány végén volt egy szobor, egy várrom vagy nimfák temploma. Ezeken a helyeken meg lehetett állni elmélkedni” – magyarázta a művészettörténész.

Később Mikó, a tudományegyetem növénytani intézetének adta át 50 évre a kertet, azzal a feltétellel, hogy a növényeket „elpusztulni nem hagyja” – idézte a művészettörténész.

A botanikus kert összterülete 68 ezer négyzetméter volt, de valójában 28 ezret tudtak megművelni, hiszen nehézkes volt az öntözés is. Szamárháton hordták fel a vizet a növényeknek. Az intézet hidegházat és melegházat is kialakított. Nagyon aktív kapcsolatot ápoltak az európai botanikus kertekkel, folyamatosan gyarapították a növényeket. Népszerű is volt a kert a városiak körében, a sajtóban többször lehetett arról olvasni, hogy szeretne szigorítani a kert vezetősége, hogy ne lopkodják a növényeket a látogatók.

A mai botanikus kertben a növények egy része

Az 1800-as évek végén állami tulajdonba került a botanikus kert, és Richter Aladár igazán lelkes vezetése alatt más kontinensekről is hoztak növényeket, megoldották az öntözést, tavakat hoztak létre vízi növényeknek, sziklakerteket alakítottak ki. Utóbbiból végül divat lett Kolozsváron. Barazsuly Viktória kiemelte, 1901-ben 131 faj volt megtalálható a kertben, például mocsári ciprus is, ami még a budapestiben sem volt. Richter volt az, aki összegyűjtette a kolozsvári gömbköveket és érdekességként kiállíttatta. Korabeli beszámolók szerint tömegek látogatták a botanikus kertet reggeltől estig, amikor is harangszó jelezte a zárórát.

Az 1910-es években sikerült új területet vásárolni a botanikus kertnek, és ide költöztették át a növényeket. Azért is volt jó alap a Mikó-kert az új botanikus kert létrehozásához, hisz ritkaságokat is gyűjtöttek. Egyik különlegesség a magyar orgona, a Syringa josikae, mely báró Jósika Jánosné, Erdély kormányzósági elnökének feleségéről kapta a nevét, bár Bethlen Kata gyűjtötte be a virágot az 1820-as években, és küldte el báró Jósika Jánosnénak, aki aztán megmutatta egy bécsi botanikusnak. Amikor utóbbi megállapította, hogy ez az orgonafajta új, Syringa josikae-nak nevezte el a bárónéról. A magyar orgona ma is megtalálható a kolozsvári botanikus kertben.

Az új botanikus kertet létrejötte után nem Richter Aladár vitte tovább, hanem Alexandru Borza botanikus, akiről a mai kert a nevét kapta. Az 1960-as években a régi botanikus kert jó részét beépítették, az egyetemi bentlakások épültek ide.

Barazsuly Viktória térképen mutatta, hogyan fogyatkozott meg a Mikó-kert területe a beépítések által.

Füvészkedő hölgyek és a „zöldbe rándulás”

„De hogyan is lett fontos a városi polgárság körében a kert, a természet mint esztétikus, idillikus látvány, amit csodálni lehet, ugyanakkor tudományos érdeklődés tárgya is? Az 1900-as évekre már a városi polgárság is olyan életet élt, hogy megengedhette magának az ilyen jellegű szórakozásokat” – mondta el Barazsuly Viktória. Például divat volt, hogy a hölgyek préselt virágokat küldtek egymásnak levélben, a növényeikkel kapcsolatos levelezést folyattak, egész európai hálózat alakult ki, magyarázta a művészettörténész.

„A másik, hogy megjelent a szabadidő, a sport, a kirándulás, amit úgy neveztek, hogy >>zöldbe rándulni << mennek. Ez egy-két órás gyalogos vagy lovaskocsis kirándulást jelentett, esetleg piknikezést” – mesélte Barazsuly Viktória. A séta a Mikó-kert bejáratánál zárult, ahol a művészettörténész elmondta, a bejárattal szembeni szobrot az Erdélyi Múzeum-Egyesület 30 éves, Gróf Mikó Imre születésének 100. évfordulójára állították.

Zárszóként még egy történetet elmondott Barazsuly Viktória. A korabeli pletykák szerint a Mikó-kertben sétálgatott Hermann Ottó és Jászai Mari, aki épp Kolozsváron játszott. „Állítólag itt sétálgattak, és állítólag Hermann megkérte Jászai Mari kezét” – mesélte a művészettörténész. A történet vége nem happy end, Jászai Mari, aki idő közben hazautazott, borítékban küldte vissza a jeggyűrűt Hermann Ottónak.