A Jászai Mari- és Déry Tibor-díjas, Érdemes Művész az utóbbi három évben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a magiszteris hallgatók vizsgaelőadásainak rendezője, a Parasztopera és a Johanna, avagy maradjunk már emberek című produkciók írója.

Marosvásárhelyen hat előadás létrehozása fűződik a nevéhez – nem csupán rendezőként, de gyakran társszerzőként is –, ezekből négy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával jött létre, kettő a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magiszteris hallgatóival, a Stúdió Színházban született meg - mondta az egyetemen tartott rendezvényen Berekméri Katalin docens, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója.

Mohácsi János előadásainak színészeit számos alakításdíjjal tüntették ki, mert Mohácsi János szereti a színészt - hangsúlyozta az Uniter díjas színésznő. Elmondta, Mohácsi János egyértelműen a művészet, a színház oldaláról érkezve, a biztos szakmai tudáson, de az elkötelezettségen és a szereteten keresztül teremtette meg munkamódszerét, szakmai metodológiáját, és ilyenként érkezik meg a tudomány területére.

A díjazott személyes hangvételű beszédében elmondta, a jelenlévők közül mindenki tudja, hogy az egész színháznak nevezett napi robotot és elképesztő misztikumot nem díjakért csinálják “A hallgatóknak szoktam mondani, hogy ennek a munkának a jutalma egyes egyedül önmagában van, és ebben hiszek is. De azért bizony megremeg a szánk széle, amikor egy díjjal, tételesen most ezzel a díszdoktori kinevezéssel ránk veti tekintetét a Nagy Kockavető, és nem tudni, hogy a szikra szemében azt jelenti, hogy jól van gyerekem, jól van, vagy azt, hogy bekussolsz, paraszt” – jelentette ki.

Mohácsi János elmondta, tudja, az is az igazsághoz tartozik, hogy a díszdoktorság valaminek a vége felé jut a színházi kétkezi munkásnak, egy több, mint negyven éves pálya elismerése. “Nem elég, ha az ember okos, felkészült, alapos, talán tehetséges, és minden energiáját összpontosítva rengeteg munkával összehoz egy előadást, (…) a színházhoz, ehhez a kegyetlen, gyönyörű versenysporthoz szerencse is kell, mert amikor minden, de minden munkát és kreativitást belefektettünk, akkor találkozni kell a nézővel, aki miatt egész van, és ha szerencsénk is van, akkor, barátaim, siker! A siker alatt most egyszerű dolgot értek, kacagó-síró, állva tapsoló vagy éppen lábaival dörömbölő nézőteret, ájult és fanyalgó kritikusokat” - mondta a rendező.