Az 1980-as években kötelező katonai kiképzése a történelmi kerete Benő Attila verseskötetének, Király Farkas pedig a ’89-es decemberi romániai forradalomról írt regényt, eddig még nem tárgyalt szemszögből. Mindkét szerző személyes tapasztalatokból indul ki. A friss műveket Kolozsváron mutatják be.

Az Egy füst alatt című kettős könyvbemutató csütörtökön este hét órától lesz a kolozsvári Café Bulgakovban az Erdélyi Magyar Írók Ligája, az Erdélyi Híradó Kiadó és a Sétatér Egyesület közös szervezésben. Benő Attila Egy század arcai című verseskötetét, valamint Király Farkas Sortűz című regényét Balázs Imre József mutatja be. A kötetek kedvezményes áron megvásárolhatók a helyszínen, derül ki a szervezők közleményéből.

Benő Attila ötödik verseskönyve az 1980-as évek romániai hangulatát idézi lírai arcképek formájában. A kötelező katonai kiképzés merev, abszolút fegyelmet elváró, zárt kaszárnyai világa a romániai kommunista diktatúra tükre, amelyben a groteszktől az abszurdig terjedő történetek jelzik az uniformizáló ideológiai gépezet működését.

A hatalom képviselői, a tisztek esetében is megnyilvánul a rendszer és az akkori kollektív mentalitás etnikai és nyelvi másság iránti türelmetlensége. De az ő lírai arcképük is kellően összetett ahhoz, hogy ne váljanak túlságosan sematikus figurává. A kiskatonák lírai arcképei olyan viszonyulásokat és személyiségtorzulásokat szemléltetnek, amelyek a korabeli emberi magatartásokat is fémjelzik, és amelyek a beletörődéstől a passzív rezisztencián át a lázadásig és az öngyilkosságig terjednek.

A kötet világát Székely Géza, kolozsvári képzőművész sötét tónusú tusrajzai illusztrálják, a könnyedség és a drámaiság technikájának grafikai megnyilvánulásai.Király Farkas Sortűz című regénye a ’89-es decemberi romániai forradalom eseményeinek azon részét dolgozza fel, amelyeket egy kiskatona láthatott-tudhatott. Ehhez elég jó alapot szolgáltat az, hogy ő maga is kötelező katonai szolgálatot teljesített akkoriban – de nem a saját történetét vetette papírra –, valamint az, hogy az évek során a sajtó figyelése mellett sok érdekes, nem mindig publikus információhoz jutott olyan generációtársaitól, akik hasonló helyzetben voltak.