A sokszor silány kivitelezés és a történelmi kontextus miatt vegyes érzelmekkel sétálunk a Ceaușescu-rendszer alatt épült városnegyedekben, pedig építész és művészettörténész szemmel nézve figyelemre méltó megoldásokat is találhatunk a „blokkok” között.

Ezt a szempontot Barazsuly Viktória és Pál Emese művészettörténészek mutatták meg vasárnap Kolozsváron, amikor a Láthatatlan Kollégium Az állam- és posztszocializmus kritikája című konferenciáján vezetett sétát tartottak a Mărăști és a Györgyfalvi negyedekben.

A lakótelepek történetének megismerésén túl a séta célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az építészetileg értékes elemekre, amíg még megvannak. A tömbházak szigetelése, az erkélyek beüvegezése és a szakszerűtlen felújítás miatt ugyanis lehet, hogy nem sokáig lesznek már láthatóak.

A séta a Kétágú templom egyik tornyában berendezett hóstáti szobában kezdődött: a telkeitől és földművelő életmódjától megfosztott hóstáti közösség szenvedte meg leginkább a kolozsvári Mărăști-negyed épülését. A Mărăști-piac volt a következő állomás. Ezen a ponton jól megfigyelhetőek a „szocmodern” építészet különböző minőségű megvalósulásai Kolozsváron.

A piac oldalán húzódó tömbházsor esetében megpróbálták a ritmikusan kiugratott tömbökkel és a homlokzattagolással megtörni az egyhangúságot. Az utca másik oldalán viszont egyetlen véget nem érő szürke felületet alkotnak a tömbházak, ez Kolozsvár leghosszabb tömbházsora, építész-szlengben a „kínai nagy fal”.Az 1970-es években épült Mărăști-téri tömbházak egy részét Emanoil Tudose tervezte, aki a monostori tömbházak nagyját és a teljes Hajnal negyedet is kitalálta. Egy 2013-ban készült interjúban elmondta: a lakóterület szisztematizálását szabályozó kommunista törvény, az előírt lakásszámok és lakásméretek, valamint a központosított városrendezés miatt sokszor annyira meg volt kötve a keze, hogy a terven egy-egy vastagabban húzott vonallal tudott csak néhány métert spórolni járdának vagy zöldövezetnek.A Mărăști téri körforgalomnál kialakított tér eredetileg a régi városközpont tehermentesítését szolgálta volna és amint a sétavezetőktől megtudtuk, az első terveken sokkal nagyobb körforgalom, kevesebb tömbház, tágasabb, élhetőbb közterek szerepeltek.

A pozitív példa

Korábban, 1964-ben, még a szisztematicáziós törvény életbe lépése előtt tervezték Kolozsvár második legnagyobb tömbháznegyedét, a Györgyfalvi negyedet. Augustin Presecan főépítész, Vasile Mitrea és Aurelian Buzuloiu építészek tervei a nemzetközi szakma figyelmét is felkeltették.A kolozsvári sajtó a közelmúltban arról cikkezett, hogy Kolozs megye volt főépítésze, Radu Spânu szerint a Györgyfalvi negyedet műemlékké kellene nyilvánítani, többek között a tömbházak és a zöldövezet helyes aránya miatt, ami egyre ritkább a városban.

A sétavezető művészettörténészek emellett számos olyan építészeti részletet mutattak még, amelyekért ezek az épületek szerethetőek és amiért fontos lenne szakszerűen, az eredeti terveknek megfelelően felújítani őket. Ilyen például ez a „betonlugas”, szakszóval pergola, amely kétségkívül megtöri a tér egyhangúságát, bár nem vezet sehova, nincs egyértelmű funkciója.A félköríves díszítés a tömbházak homlokzatán is ismétlődik.A tömbházak homlokzatát dobozszerű elemekkel tették izgalmasabbá.A legtöbbet használt alapanyag itt is a beton, akárcsak a Mărăști-negyedben, de a homlokzatokat különböző mázas kerámialapokkal, mozaikkal díszítették. A beüvegezett erkélyek viszont rontanak az épület ritmusán.A Györgyfalvi negyedbe több kereskedelmi központot is terveztek, az 1968-ban befejezett, Mircea Amitroaiei építész tervezte Merkúrnál található például ez a csigalépcső, amely sajnos jelenleg le van zárva és már nem is olyan ragyogóan fehér, mint újkorában.A séta a Cipariu-téren zárult, ahol Barazsuly Viktória és Pál Emese a több mint húsz éve épülő görögkatolikus katedrálisról is beszéltek: kiderült, hogy a katedrális megépítésére kiírt tervpályázaton 1991-ben éppen Mircea Amitroaiei terve nyert, bár végül nem ez valósult meg.A Korzo Egyesület a közeljövőben több sétát is tervez a kolozsvári tömbháznegyedekbe, így aki még több érdekességet, történetet szeretne megtudni a szocmodernről és a kommunista városrendezési elvekről, kövesse az egyesület eseményeit.

A cikkben szereplő fotók, az archív felvételek kivételével, a szerző munkái.