A nagyváradi Holnap Kulturális Egyesület és a budapesti Noran Libro Kiadó közös gondozásában jelent meg Gálfalvi György Kacagásaink című kötete, amelyet péntek délután mutattak be Marosvásárhelyen, a Bernády Házban.

Az Emlékiratok alcímet viselő könyv Gálfalvi szekus dossziéinak dokumentumaiból szemelget: lehallgatási jegyzőkönyvekből, jelentésekből, illetve azok kommentárjaiból és kiegészítéseiből. „Ezt a könyvet jórészt nem én írom, mások megírták rólam, de nem helyettem” – fogalmaz a szerző a Csobbanó szavaink című fejezetben, ahol leírja, hogy 1974. januárjától 1989. december 15-ig rögzítették, miről beszélt a családjával, barátaival, az irodalmi összejöveteleken, a szerkesztőségben.

Az „alapszövegeket” kipreparálták, előszavazták, utószavazták, láb- és oldaljegyzetekkel látták el, az információkat ide-oda utalták – sorolta Gálfalvi, aki 2008-ban kapta kézhez a tizenöt kötetet kitévő hatezer oldalnyi anyagot. „Nem győzök csodálkozni: mivel érdemeltem ezt ki, miért kellett ennyi energiát pazarolni rám, és minden bizonnyal nemcsak rám” – fogalmazta meg a szerző a kérdést, megjegyezve, hogy hatalmas apparátus dolgozhatott a háttérben, amelynek egyes tagjai leírták a lehallgatott beszélgetéseket, másvalakik pedig lefordították.

Nem géppel írtak, hanem kézzel, ezért sok esetben nehéz volt a primitív kézírást kibetűzni. P. D. főhadnagynak és N. A. századosnak köszönetet is mond Gálfalvi György, hogy kollégáiktól eltérően könnyen olvasható, kulturált kézirásukkal megkönnyítették a tájékozódását. A könyv nagyjából dióhéjba foglalt történetekről szól – tette hozzá a Látó szépirodalmi folyóirat volt főszerkesztője, korábban az Igaz Szó szerkesztője.

A könyvet Szűcs László szerkesztette, aki a bemutatón arról beszélt többek közt, hogy munkája végeztével egészen másképp járkált Marosvásárhely utcáin, az olvasottak után az épületek is más jelentőséget kaptak. Nagyon sok szerzőtársat kellett volna feltüntetni, akár műfordítóként is – mondta a szerkesztő, aki mindenkinek ajánlja a könyvet, azoknak is, akiknek kevés ismeretük van a rendszerváltás előtti időkről.

Markóval együtt figyelték meg

Markó Béla, mint barát, kolléga, mint a közös sors elszenvedője méltatta a kötetet és szerzőjét. Felidézte: Gálfalvi Györggyel egy szerkesztőségben dolgozott, mindkettejüket megfigyelték és lehallgatták, ezért aztán számos olyan lap van a szerző szekus dossziéjában, amely Markóról szól, illetve fordítva. Markó szerint lehet, hogy a fiatal generáció már nem kíváncsi a diktatórikus hatalom és társadalom kapcsolatára, arra az ellenállásra, amit megpróbáltak bizonyos értelmiségi körök. De a történelem csak akkor nem ismétlődik meg, ha van bennünk elég tudatosság, és nem hagyjuk megismétlődni – mondta.

Markó beszélt arról a szolidaritásról is, ami után Gálfalvi nosztalgiázik. Abban a poliralizált világban a kihallgatottak, megfigyeltek, ellenállók oldalán világszemlélettől függetlenül egy olyan erős szolidarizálás volt jellemző, amely ma egyre inkább kiveszni látszik az európai társadalmakból. Kitért a Tőkés László kitüntetésének a visszavonására is. Úgy fogalmazott, hogy Tőkéssel az égvilágon semmiben nem ért egyet, de elfogadhatatlannak tartja, hogy az államelnök visszavonja a kitüntetést, amit múltbeli tettéért kapott.

Végül Gáspárik Attila olvasta fel az Adjátok vissza az őrtornyomat. Vagy talán mégse című írást, majd a szerző dedikált.