A 2014-es nívódíjak átadásával, meglepetésekkel és egy különleges, szövegek szimfóniája elnevezésű performansszal ünnepelt szombat este a Látó szépirodalmi folyóirat, a megalakulásának 25 évfordulója alkalmából szervezett ünnepi sorozat harmadik, befejező rendezvényén. Az ünnepi eseménynek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kisterme adott otthont.

Nívó-díjak a legjobb írásokért

Fordított napló című, a Látó decemberi számában megjelent prózai szövegéért debüt-díjban részesült Varga László Edgár, akit Demény Péter szerkesztő méltatott. Elmondta, a lap nem személyeket, hanem szövegeket díjaz, egy szöveget pedig nem lehet kiragadni a sok közül, a szerzők nem választhatók el korábbi műveiktől. A kitüntetett 2014 szeptemberében kezdi a naplóírást a szövegében és visszafelé halad 1989 decemberéig, amikor négyévesen repülőt épít, amit a nagyapja fának titulál. Ahogy az akkori, decemberi események is egyeseknek forradalmat jelentettek, míg mások illúziók nélkül szemlélték az eseményeket, így volt ez a repülő, vagy a fa esetében is. Egy olyan szelíd irónia jellemzi Varga László Edgár szövegeit, amelyek nem rombolnak, csupán csak észreveszik azt, hogy a dolgok bonyolultak – méltatta Demény a kitüntetettet.

Széppróza kategóriában a díjazott régi szerzője és vendége a Látónak, mutatta be Benedek Szabolcsot Kovács András Ferenc főszerkesztő, akitől Szabó Róbert Csaba vette át a szót és mondta el laudációját, úgy jellemezve a szerzőt, mint „pontos írót”, aki „a dolgok mentén ír” és akár dokumentumértékűnek is tekinthetők írásai. A kitüntetett kérésére Szabó Róbert Csaba olvasott fel részletet a Molnár Ferenc és Tamóczay Etelka kapcsolatáról, a Vérgróf című regényből.

„Ha színháztulajdonos lennék, az egyik színházamat Kincses Rékának adnám” – ezzel indította méltatását Láng Zsolt, aki a dráma-díjas Kincses Rékáról mondott elismerő szavakat. Bátorságról, őszinteségről beszélt Láng Zsolt, arról, hogy a szerzőnek tudnia kell lemondani olyasmiről, ami nagyon bravúros lehet, de nem szolgálja azt, amit éppen el akar mondani. A Penteszileia-program című drámát az Ariel Gyermek és Ifjúsági Színházban mutatták be korábban, az előadásból Pál Emőke és Bartha Zsolt színművészek adtak elő néhány jelenetet.

Egy évben a Látónak 1200 oldala van körülbelül, amiből a szerkesztőségnek ki kell választania a díjazásra legalkalmasabb szövegeket, anélkül, hogy barátságra, szimpátiára, pártideológiára, meggyőződésre tekintettel lennének – mondta Vida Gábor a vers nívódíjjal kitüntetett Fekete Vince-laudációjában. Az áprilisi Shakespeare tematikájú Látóban megjelent, Kizökkent idő című szonettjéért vehette át az idei versdíjat Fekete Vince, aki a Sz. I. levelek K.E-nek W.S. fordítása közben alcímet viselő, a 14. Shakespeare-szonett kezdősorára írt művét is felolvasta a „szendvicsből”, amit erre az alkalomra előkészített: két Látó lapszám között egy Székelyföld.

Színház-kategóriában az idén Jánosházy György költő, műfordító kapta a díjat, amit a kitüntetett helyett Biluska Annamária vett át. 

Olvasó-díj és szimfónia

Mielőtt az ünnepi rendezvény folytatódott volna, általános meglepetésre, a közönségből is szót kért valaki. Márton Károly szólította meg Kovács András Ferencet, hogy szeretne ő is az „olvasók” részéről a Látó szerkesztőinek egy-egy díjat átadni. Valamennyi szerkesztő egy üveg bort kapott a figyelmes és hűséges olvasótól.

A forgatókönyv szerint a díjazást egy olvasókórus fellépése követte. Láng Zsoltnak született az ötlete és Patkó Éva rendező segítségével meg is valósította: negyvenhárman álltak ki a színpadra szöveget olvasni. Ezt megelőzően a szerkesztő levelet írt több írónak, költőnek, hogy a decemberi Látó számára írja meg, versben, vagy prózában, hogy mit jelentett számára 1989 decembere, illetve az azóta eltelt 25 év. A Szövegek szimfóniája című kezdeményezés során ezekből a szövegekből olvastak szimultán a szerzők, illetve az erre felkért olvasók. A „kórust” Láng Zsolt „vezényelte”, az előadás 25 percet tartott. Valamennyi szereplő, akárcsak egy szimfonikus zenekar tagjai, pontosan meghatározott szerepet töltött be. Voltak többek közt nagybőgősök, brácsások, fuvolások, első- és másodhegedűsök, dobosok, ütőhangszeresek.

A „koncert” után Mihály Emőke, korábbi Látó-díjazott tortája hozott újabb meglepetést és derűt, amit a színház ügyelője, Vajda György tolt be a színfalak mögül a színpadra. A 25 szál gyertyát a három, egykori és jelenlegi főszerkesztő, Markó Béla, Gálfalvi György és Kovács András Ferenc fújt el. A tortából valamennyi jelenlevőnek, szerkesztőknek, díjazottaknak, olvasóknak jutott egy-két szelettel.