Mint ismeretes, Magyarországon  nem lehet ám akármilyen nevet adni az újszülötteknek: tekintélyes fórum, maga a Magyar Tudományos Akadémia hatáskörébe tartozik, hogy eldöntse: anyakönyvezhető-e az ember lánya például a Galaxis, vagy az ember fia a Szkájvólker névre.

Míg Romániában semmi nem szab határt a szülők fantáziájának – erről itt is írtunk –, addig Magyarországon elvben nem tolhatnak ki a szülők már a névadás pillanatában gyermekeikkel, hisz ha a kiválasztott név nem szerepel a MTA jegyzékében, akkor nem írhatják be azt a születési bizonyítványba sem. De még mielőtt valaki megkönnyebbülten felsóhajtana, abban a hiszemben, hogy legalább az anyaországban nem teszik pokollá  csúfolkodó iskolatársak azoknak a lurkóknak az életét, akiket szüleik Rendőrségnek vagy éppen Mellbimbónak kereszteltek (Romániában erre is van példa), gyorsan lelohasztjuk a lelkesedést. Úgy tűnik ugyanis, a Magyar Tudományos Akadémia semmivel sem empatikusabb a születendő csemetékkel szemben, mint a vállukat vonogató román hivatalnokok. Mással nem tudjuk magyarázni azt a tényt, hogy jóváhagyták például az Aglent, Avitál, Csobánka, Eufémia, Jetti vagy Kozett női (!!), avagy a Vulkán, Tonuzóba, Radvány, Orda, Kos vagy Cvi férfineveket.

Az elfogadott  idegen (arab, román, angol stb) hangzású nevek rettentő furcsán festenek fonetikusan, magyarosítva leírva (Andzseló, Beatricse, Brájen, Blondina, Britani, Britni, Dzsindzser, Dzsenet, Danuta, Dzsúlió, Ekaterina, Kádizsá, Kimberli, Szkarlett csak néhány példa). A szülő hiába kereszteli Stephanie-nak vagy Sophie-nak a kislányát, mondjuk azért, mert apa vagy anya angolszász, és úgy okoskodnak, hogy ez a név mind az öt kontinensen ismerősen cseng majd, bárhová is sodorja gyermeküket az élet. A magyarországi anyakönyvi hivatalban úgyis Sztefani-nak vagy Szofinak fogják beírni, mert az MTA Utónévbizottsága határozata szerint „az újonnan kérvényezett utónevet minden esetben a mai köznyelvi kiejtésének megfelelően, a mai magyar helyesírás szabályai szerint kell bejegyezni”.

Két évtizeddel ezelőtt még viccesnek számított, hogy egyes, szappanoperákért rajongó anyák az Izaura névre, harcias érzelmű apák pedig Zorrónak  vagy Batmannek keresztelték ivadékaikat. Azóta a filmipar éket vert az Akadémia szigorán, a jóváhagyott nevek soraiba beférkőztek a Gyűrűk ura, a Csillagok háborúja és persze az összes létező latin-amerikai sorozat hősei és hősnői. Így lett az Erzsébettel és a Mihállyal egyenrangú magyar(országi) név az Anakin, a Gandalf, a Frodó.

Úgy tűnik, sok szülő klasszikus műveltségét vagy éppen tudományos tájékozottságát akarja nap mint nap fitogtatni – olyannyira, hogy kérvényezte a Magyar Tudományos Akadémiánál: gyermekét Skolasztikának, Andromédának, Perpétuának, Platónnak, Iliásznak, Cicerónak, Odisszeusznak, Szókratésznak vagy Pszichének nevezhesse el. Az Akadémia pedig megértően viszonyult eme tudományos buzgalom láttán, és mind jóváhagyta a fenti neveket. Sőt, Godóra sem kellett sokat várni… teljes jogú férfinév lett ez is.

A minden ízlés kielégítésére irányuló törekvés és a politikai korrektség szintén fontos tényezők lehettek az MTA döntéseiben, tengeri katasztrófák rajongói például választhatják a Konkordia nevet leánygyermeküknek, adakozó kedvűeknek jó választás lehet a Karitász, félvér kislányok nevén pedig fölösleges sokat agyalni: keresztelhetik Kreolának. Aki gyermeke faji hovatartozására büszke, nyugodtan adhatja a Fehér vagy a Színes nevet is a csöppségnek, a sötét oldal szimpatizánsainak pedig a Zebulont vagy a Bellatrix-t javasoljuk.  

A nomen est omen igazságában hisz az, aki csupa jó szándékból, gyermekének fényes (?) jövőt remélve a Cézár, a Herkules, Szpartakusz, Napóleon vagy nemes egyszerűséggel a Hős utónevet adja. Számos lehetőség között válogathat az is, aki nem akarja a gyermek nemi hovatartozását egyértelművé tenni a névadáskor, hisz ember legyen a talpán, aki puskázás nélkül meg tudja állapítani, hogy férfi- avagy női név-e a Babér, a Fehér, a Csikó, a Göncöl meg az Ividő.

És ha már itt tartunk: az Acél, a Bérc, az Erdő, a Hárs, a Barack, a Ciklámen, a Cseresznye, Dió, Eper, Fahéj, Gesztenye, Pipacs, Sáfrány szintén teljes jogú magyar személynevek, akárcsak a Napsugár, a Délibáb, meg a Holló, Kos, Delfina, Galamb, Gerle, Őzike – és a többi, hisz nagy az Isten állatkertje.

Élsportolóknak gondolkodniuk se kell, hisz adja magát fiúgyermekük számára a Torna név, amelyhez jól fog passzolni a kishúgocskáé: Olimpia. Na de feministák számára van Remény, sőt: Reményke.  Az MTA szerint ugyanis mindkettő női név.

Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzékét itt és itt lehet böngészni.