Kövesdy István színházrendező saját tapasztalatából állítja: a politika ma is beleszól a művészetekbe – és ez még Németországban is így van. A cenzúra üzemmódjáról a Csíki Játékszín Az imposztor premierje kapcsán tartott szerdai sajtótájékoztatón hallhattunk a Csíki Játékszín alkotócsapatától.

Alapvetően a cenzúra mechanizmusait feszegeti a Csíki Játékszín jövő pénteken bemutatásra kerülő új előadása. A Kövesdy István rendezésében színpadra kerülő kortárs darab - Spiró György: Az imposztor - előzeteseként beszéltek a mű aktuális olvasatáról a szerda délutáni sajtótájékoztatón az alkotók.

A rendező mellett LiviuMihaiu mozgásművész, a rendező állandó munkatársa, Czintos József, a címszerep alakítója, Szabó Enikő és Kosztándi Zsolt színművészek a társulat képviseletében, Szakács Ágnes, a korábbi Revizor előadásban már munkatárs jelmeztervező, valaminta Játékszín sepsiszentgyörgyi vendég-munkatársa, Damokos Csaba díszlettervező beszéltek a csíkszeredai előadás létrejöttéről.

A bevezetőben Parászka Miklós színházigazgató a darabválasztás indoklásaként elmondta: egyrészt a darabban felvázolt helyzetnek van egy „erős rímelése”: egy kisebbségi helyzetben működő színházban játszódik a cselekmény, amely „sajátos bukéját adja a vállalkozásnak”. Ugyanakkor Czintos József személye is motiváció volt, hiszen „egyik legfontosabb színészünk”. Parászka szerint ő azon kivételes színészek egyike – s mint mondta, nem sok van ilyen -, hogy a játékával egyaránt tud katarktikus-, és humorhatást elérni.

Műhelymunka a cenzúráról

Kövesdy István jelezte: nehéz a darab, nehéz felbontani és megszólaltatni. Bár a komédia műfaji megjelölést hordozza, ez csupán azt jelzi, hogy a szereplők komédiások – voltaképpen egy színházi előadás elkészülésébe avatódik be a néző. Ám attól különbözik a vígjátéktól, hogy nagyon erős világszemlélet és történelmi szemlélet van mögötte. Kövesdy a kisebbségben és elnyomás alatt működő előadásbéli színház üzemmódjáról elmondta: a lényeg az, hogy mindenki a saját hasznára szeretné befolyásolni az előadást, senki sem művészi szempontokat tart szem előtt. Mint mondta: bízik benne, hogy a nézőtéren lesznek annak a generációnak a képviselői is, akik megélték a cenzúra, a vizionálás korát is.

Mint fogalmazott: saját tapasztalatból meri állítani, hogy a politika ma is beleszól mintegy cenzúraként, ha másképpen nem, a támogatások súlyozásával – és ez itthon, Magyarországon, de Németországban is így van.

Arról szól az Imposztor, hogy elég erős-e a művészet ahhoz, hogy beleszóljon a társadalomba, és megváltoztassa a világot – fejtette ki Kövesdy. Majd hitvallásaként fémjelezte: a színháznak művészeti céljai vannak, ilyen az esztétikai élmény elérése, s hogy az ízlés- és igényekre hatva megtörténjék „a csoda”. De a mű egyben „atelier” is, műhely: „színház a színházban”, ahol a néző rálát a színház világára, és a színházkészítők is láthatják magukat.

Szóba került a sepsiszentgyörgyi „botrány” is

A jelenlévők a cenzúra fogalmát boncolgatva a virtuális térben zajló, sepsiszentgyörgyi „botrány” témájához is eljutottak. Damokos Csaba jelezte, egy nála 3 évvel fiatalabb – tehát a romániai hivatalos cenzúra idejét is megérő személy – az a hozzászóló, aki a cenzúra visszaállítását követeli a sepsiszentgyörgyi színházi előadásoknál. Mivel a hozzászólás alapján az illető portál közönségszavazást is kiírt, és a javaslat „véleményeket generál”, ezért fontosnak tartják az Imposztor alkotói is beszélni róla az Imposztor kapcsán is.

Parászka Miklós szerint szélsőséges megnyilvánulások mindenhol vannak, és erre most csak azért érdemes figyelni, mert bekerült egy információs térbe, ahol láthatóvá vált. De nem kell a hozzászólót megbüntetni – mondta Parászka mosolyogva. Mint kijelentette: tény, hogy „a színház a társadalom, a közösségi létezésnek egyik tere,és aki ezt elfelejti, rossz úton jár.”

Czintos József szűkszavúan és kedélyesen invitálta előadásra a nézőket. Mint példázatában jelezte: egy idős színész csakis úgy bizonyíthatja tudását a fiatal generációnak, ha azok meg is nézik játékát.