„Születésem óra mozgássérült vagyok” – írja Molnár Zsolt legújabb, Kódolt remény című verseskötetének végén. A 2004-től verseket író fiatalember 2011-ig diktálta költeményeit, azóta pedig számítógépen, az orra segítségével ír. A nagyváradi költő könyvét pénteken este mutatták be a Szigligeti Stúdióban.

A könyvet annak szerkesztője, Szűcs László – a Várad folyóirat főszerkesztője – és Szilágyi Aladár közíró mutatta be. Ők olvastak fel a fiatalemberrel e-mailben elkészített interjút is, így a szerző világába is közelebbi bepillantást nyerhetett a közönség. A szerző és a közíró által választott verseket Szűcs László tolmácsolta.

Szűcs László régóta követi figyelemmel Molnár Zsolt pályáját. Közel száz verset kapott, ezek legtöbbje meg is jelent a kötetben, melyet végül öt fejezetre osztottak, ezek az Elszámolás, Zuhanásom delét nézem, Anya hóembere, Rövidre fogva és Hajnalvérrel címet viselik. Az első fejezet az „én-kérdésekkel” foglalkozik, a második a lét kérdéseivel, a harmadik létfilozófia, a negyediket forma alapján állították össze, ebben rövid, akár egy-két soros verek is helyet kaptak. Az ötödik fejezetben Molnár Zsolt képzelt, teremett költői világával ismerkedhet az olvasó. Mint Szűcs mondta: az elmúlt tíz évben egyre szélesedett Molnár verseinek spektruma, nőtt a formai gazdagsága, és a rá jellemző, fanyar humor, önirónia is jelen van a könyvben.

„Fiatal költő és egyéni hang” – így jellemezte Szilágyi Aladár Molnár Zsolt verseit. Hozzátette: amellett, hogy a formával „nagyon tud dolgozni”, értékelendő nyelvi leleménye, „szómágiája”.

„Elsősorban magam késztetem írásra” – tolmácsolta Szűcs László Molnár Zsolt szavait, akitől azt is megtudhattuk, hogy József Attila, Ady Endre (bár tőle később elfordult), Németh László, Pilinszky János és Kányádi Sándor mellett nagy hatással volt rá a nemrég elhunyt nagyváradi költőnő, Kinde Annamária érzékenysége.