Száz évvel ezelőtt is tudtak mulatni ükapáink, ükanyáink, és nem is akárhol és akárhogy - derült ki a Korzo Egyesület keddi tematikus városnéző sétáján Kolozsváron. 

Az egyik legnagyobb népszerűségnek a nagy festők képeinek élő megjelenítése örvendett (tableau vivant), ezzel a szórakozási formával bálokon, táncesteken is előszerettel éltek. A séta végén a résztvevők maguk is kipróbálhatták az élő képmegjelenítést, a Sétatér tava előtt készült egyik festményt merevítették ki, rögtönzött kellékekkel.

Az egykori Kioszk épülete és a korcsolyaterem a Sétatéren

A Korzo Egyesület pontosan egy évvel ezelőtt mutatkozott be a nagyközönség számára az 5. Kolozsvári Magyar Napokon. A hatodik kulturális seregszemlén két tematikus sétával lepték meg a magyarnapozókat: az Acélabroncs, bricsesznadrág: a mulató város ükapáink korában, valamint A király (ál)ruhái: Mátyás-kultusz Kolozsváron című programokkal.

Két kaszinó is működött Kolozsváron

Az Acélabroncs, bricsesznadrág: a mulató város ükapáink korában tematikus séta alatt rengeteg olyan tényre is fény derült, amiről ritkán hallani. Kiderült például, hogy a sétatéri Kaszinó épületében a 19. században nem is működött kaszinó, az akkori két kaszinó a Deák Ferenc utcában és a Bánffy palota bizonyos termeiben kapott helyet. Ez utóbbi például polgári kezdeményezésre jött létre, míg a másik inkább a nemesek kiváltsága volt.

A kolozsvári társasági szórakozást, mulatozást bemutató túra a Deák Ferenc utcából indult, ahol a két sétavezetőtől, Barazsuly Viktóriától és Újvári Dorottyától azt is megtudhattuk, hogy a kaszinókban nemcsak billiárdozni, kártyázni mentek a férfiak, hanem olvasni, társalogni és legfőképpen kapcsolatokat kialakítani.

A séta következő állomásán, a Farkas utcában elképzelhettük a már nem álló kőszínház épületét. A kőszínházban nemcsak előadásokat, hanem rendszeresen bálokat is tartottak, sőt a 19. század végén és a 20. század elején filmeket is vetítettek.

A kőszínház jobbra, a fehér épület helyén állt | A szerző felvételei

Sétavetőink itt szaftos részleteket árultak el a báli etikettről, amely azt is megszabta, miről társaloghattak azok a hölgyek és urak, akik a bálban ismerték meg egymást. Szemléletes ismertetőt kaptunk arról, hogyan nézett ki a bálterem, ahol kézi vezérlésű vízesés is működött. A kőszínházban dominó bálokat is szerveztek.

Irány a Nyehóba!

Ki tudja, miről kapta a nevét a New York Szálló? És azt, hogy mi a különbség a kávéház és a kávémérés között? A túra ezen állomásán kiderült, a 19. században a szállót az angol nyelv nehézségei miatt egyszerűen csak Nyehónak hívták, és ha bárki hallani akarta a legfrissebb pletykákat, elég volt betérnie fél órára a Nyehóba.

Barazsuly Viktória

A szállóban táncesteket is szerveztek, ahol a hölgyek sok más mellett kolozsvári hírlapokat, azok híreit mutatták be. Szenzációszámba ment például az a hölgy, aki ruhájára ráhímezte a Kolozsváron megjelenő összes hírlap nevét, és ezzel vonult végig a társaságon.

Tízpontos kérdés: ki tudja, milyen a kalikó-estély?

Valamikor itt állt a recepció

A sétavezetők arról is szót ejtettek, hogy a szállót a 20. században nagymértékben átalakították. Az első emeleten a legnagyobb lakosztályok kaptak helyet, külön fürdőszobával, meleg vízzel. A hely egyik érdekessége, hogy francia konyha is működött benne, egy erre kirendelt teremben tekézni is lehetett.

Ebben a teremben működött a vendéglő

Vendéglőjének tetőzete üvegből készült, amelyet meg lehetett emelni. Az üvegtető nem mindenkit bűvölt el annyira, hogy itt ebédeljen, éppen ezért a szállóban egy másik, kisebb étterem is működött. A sétán az is kiderült, miért voltak olcsóbbak a legfelső emeleti szobák.

A kávéház még őriz valamennyit egykori pompájából

A szálló kávéházában többek között Jókai és Ady is hörpölgetett.

A bálokat inkább a Redutban rendezték

A bálok szokásos helyszíne nem a New York Szállóban, hanem a Redutban, a jelenlegi néprajzi múzeumban volt. Redutnak nevezték Európa-szerte azokat a városi vigadóépületeket, amelyekben különböző társasági eseményeket szerveztek.

Újvári Dorottya (jobbra)

Maga az épület már a 17. században állt, bár többször átalakították. Katonaiskola is működött benne.

Az épület toronyóráját nemrég újították fel, de már a 19. században is panaszkodtak arra, hogy nem jár pontosan.

A séta ezen állomásán Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya hosszasan ecsetelte a hölgyek 19. századi toalettjét, és arra is választ kaptunk, hogy miért lett egyre nagyobb gúny tárgya a század végére a krinolin.

A pesti és a kolozsvári vigadó

Az egykori Redut udvarán számoltak be arról a szórakozási formáról, amelynek során nagy festők képeit jelenítették meg élőben (tableau vivant) a bálokon, táncesteken. Színészek, egyesületek tagjai, lányiskolák diákjai kiválasztottak egy festményt, metszetet, elkészítették a hozzá való kosztümöket, a díszletet, majd a hosszas előkészületek után beálltak abba a pózba, amelyben az alkotás szereplőit lefestették. Munkácsy képeit is így „láthatta” például a kolozsvári közönség.

A Sétatéren nagy volt a por

A tematikus séta utolsó állomásán, a Sétatéren kiderült, a park története a 19. század elejére nyúlik vissza. A mulató és szekerező hely kialakítására többek között bálokon gyűjtötték össze a pénzt. A korabeli lapokból kiderült, a lakók sokáig panaszkodtak a porra, az elhaladó szekerek igen gyakran törtek borsot az orruk alá séta közben.

Így nézett ki egy 18 századi tűzijáték-készítő mintakönyv.

Külön érdekesség, hogy a Sétatérre szervezett eseményeket rendszerint tűzijátékkal zárták, több ilyen mutatvány egy kolozsvári cukrásznak köszönhető.

A séta végén a túravezetők meglepetést is tartogattak: arra kérték a résztvevőket, hogy a Sétatér tava előtt készült egyik festményt jelenítsék meg ott helyben rögtönzött kellékekkel. Voilà.

Hogy a következő tematikus sétára mikor kerül sor, a Korzo Egyesület oldalán lehet tájékozódni. A sétavezetők annyit elárultak, hogy a következő Acélabroncs, bricsesznadrág: a mulató város ükapáink korában című túrára szeptemberben, A király (ál)ruhái: Mátyás-kultusz Kolozsváron címűre viszont már csütörtökön sor kerül.