Egyszer vett egy akkora fokhagymát, mint egy fél alma, ám az íze csak egy kicsit hasonlított a mi fokhagymánkéra, és ehetett nyugodtan belőle, utána még akár fogorvoshoz is mehetett volna, mert nem volt annak semmilyen szaga – nagyjából így kezdődött Madaras Sándor idegsebész szakácskarrierje, akinek a Jó ételnek illatáról című könyvét mutatták be péntek délután a Bernády Házban.

A Bernády Ház egybenyitható dupla terme szűkösnek bizonyult, annyian voltak kíváncsiak a könyvre, a szerzőre és a beszélgetésre.

Miért ír szakácskönyvet egy orvos, vagy egyáltalán miért főz? És mit főz? Milyen gyakran? Mi a kedvenc étele? Olajat vagy inkább zsírt használ? Hol vásárolja meg az alapanyagokat? Ezek és ezekhez hasonló kérdéseket tette fel Gáspárik Attila, az esemény házigazdája a szerzőnek.

Azt többször is megállapította Gáspárik Attila, hogy Madaras Sándor népszerű ember Marosvásárhelyen, ismert orvos, művészetrajongó, gyűjtő, nem csak a képzőművészeti alkotásokat kedveli, de a régi, feliratozott falvédőket is. Hogy ne csak beszéljenek róla, az idegsebész gyűjteményét meg is mutatták az érdeklődőknek, fehér vászonra vetítve.

Nagyon finom a Tahiti konyha, de három hét alatt annyira elege lett belőle, hogy azóta sem szereti a rizst – mesélte Madaras, aki az erdélyi konyhára esküszik. De hogy létezik, hogy sem ő, sem a családja nem hízik a magyaros ételektől, amelyek köztudottan zsírosak? – tette fel a kérdést Gáspárik. Madaras feleletével így tromfolt: úgy, hogy nem fogják vissza magukat, ami a tányérra kerül, azt mind elfogyasztják.

Hol szerzi be az alapanyagokat? – hangzott a következő kérdés.  A piacon, olyan piaca van Vásárhelynek, amely bárhol a világon megállná a helyét – állapította a szerző, de a házigazda nem értett egyet vele, neki másak a tapasztalatai.

Érdekes, hogy Marosvásárhelynek flekkenfalva a gúnyneve, de ha végigsétálunk a főtéren, akkor hat shaormásba ütközünk, és néhány perecesbe – hangzott a megállapítás. A flekkennel kapcsolatban a beszélgető felek megállapították, hogy a flekkent nem lehet két buszmegálló között elrágcsálni, azt reggel kell elkezdeni, előkészíteni a húst a megfelelő módon, majd megsütni, és egész nap enni.

Arra a kérdésre, hogy milyen a jó vendéglő, a szerző elmondta, nem az, amelynek étlapján kétszázféle étel szerepel, mert az mélyhűtött, félkész ételekkel dolgozik. Ott viszont, ahol mindössze négy-öt ételt kínálnak csupán, a legjobb hely – szögezte le Madaras.

Mint kiderült, a főzés Madarasnál nem rutin, csak akkor főz, amikor megkíván valamit, vagy vendégeket vár. Ahhoz, hogy sikeres legyen a vacsora, ismerni kell a vendég ízlését – mondta. Megtudtuk, családjában több napra főznek előre, így a legésszerűbb, hiszen a családban mindenki nagyon elfoglalt.

A könyvet a Studium Kiadó adta ki. A bemutatón jelen volt a kötet grafikai tervezője, Erdei Anna, és illusztrátora, Bálint Zsigmond, valamint Kali István kiadóvezető.