Első alkalommal rendez Nagyváradon Juronics Tamás, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, színházi rendező, május 16-án mutatják be a Nagyvárad Táncegyüttes és Szigligeti Társulat közös, A világcirkusz című produkcióját. A Szegedi Kortárs Balett vezetőjével a bemutatandó előadásról beszélt a maszol.ro-nak.

Hogyan esett a választás a Cirkusz című munkára?

Az ötlet Szabó K. Istvántól és Dimény Leventétől jött, ők mondták, hogy ez a mű, aCirkusz című regény, aminek egyetlen kiadása volt 1926-ban, legyen az alap. Ennek a regénynek nagyon érdekes a felvetése, a játék azzal, hogy Isten lejön a földre, és megnézi, hogy mik ezek a szörnyűségek, Belzebúbbal együtt, aki meg feljön a pokolból, tehát van ennek népies jellege is. Nagyon érdekes víziókat rajzol meg ez a mű, ha az irodalmi értéke nem is olyan jelentős, mint azt gondolnánk, de a megfogalmazott vizualitása olyan erős, hogy mi ebbe kapaszkodtunk. Bodolay Géza, aki rendezett már többször Váradon, kiválóan ír, és ez a fajta szatirikus fogalmazás nagyon közel áll hozzá, az ilyen filozofálgató, moralizálgató téma az ő kezéhez nagyon illeszkedik, úgyhogy remek szövegkönyvet írt belőle, még az is lehet, hogy más színházak is műsorra tűzik majd , mert tényleg értékes anyag.

Prózai színészek és táncosok közösen lépnek színpadra, Önnek koreográfusként nehezebb volt-e ezt feladatot megoldani, érdekes volt-e, kihívás volt-e, hogyan jellemezné a munkát?

Nekem mindig kihívás, amikor színészekkel kell dolgoznom. Elég régóta rendezek, épp a Bodolay Géza kecskeméti igazgatása alatt kezdtem el színészeket rendezni, azóta körülbelül hat produkciót rendeztem, ezek között volt zenés is, például a Háry János, vagy volt a Hair musical, a West Side Story, de volt Gogol Háztűznéző, Molnár Ferencet is rendeztem, meg operákat is, tehát van tapasztalatom. Ugyanakkor az én gondolkodásom alapvetően más. Nem akarok rendező lenni, a produkciót nem onnan nézem, nagyon hiszek a mozdulat, a kompozíció igazságában és erejében, és ezt használni is szeretném, ez a produkció pedig kifejezetten egy koreografált előadás. Stilizált és koreografált, nincsen benne semmiféle reálszituáció, minden elrajzolt, minden karakterizált és komponált. Ez a színészeknek inkább feladat, mint nekem, én komponálni szeretek és lehet, hogy tudok is, nekik ugye meg kell szokniuk a másfajta játékstílust, ahol az egymást követő mondatok nem egyfajta belső logikai vagy személyiségvezetési, szerepvezetési gondolatból jönnek. Nagyon sok esetben kifejezetten elrajzolva, a formára figyelve, mint egy bábjátékos, úgy játszom velük, de nekik képesnek kell lenniük egy pillanat alatt megszólaltatni nagyon különböző, igaz mondatokat és színeket. Ez nagyon komoly feladat egyébként a színészeknek.

Nagyváradon először dolgozik, tudható-e már, hogy a közelebbi vagy távolabbi jövőben lesz-e együttműködése partiumi, erdélyi társulatokkal?

Ezt még nem tudom. Nagyon jól érzem magam egyébként, kellemes társaság és nagyon jó velük lenni. A társulatommal, a Szegedi Kortárs Balettel már voltunk erdélyi turnén, reméljük, ha Magyarországon kapunk állami támogatást vagy pályázati pénzt erre, akkor tudunk újra csinálni egyet. Egy biztos, én nagyon szívesen, örömmel jövök, ha úgy alakul majd a helyzet. Szabó K. Istvánnal is fogunk még együtt dolgozni, a beszélgetéseink efelé mutattak az elmúlt hetekben.