A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908-1913 a címe annak a kötetnek, amelyet péntek este mutattak be a Kultúrpalota kistermében népes közönség előtt.

A Vásárhelyi Forgatag kistermi előadását is, mint valamennyi eddigi rendezvényét nagy érdeklődés kísérte, a nézőtér szűkösnek bizonyult. A kötetről Soós Zoltán, a Maros megyei múzeum igazgatója, Borbély László, a Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke, Oniga Erika, a könyv szerkesztője és társszerzője, valamint dr. Rozsnyai József művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára beszélt.

A kötetet Oniga Erika, Keserü Katalin és Várallyay Réka művészettörténészek írták, Plájás István fotói illusztrálják, illetve megjelennek benne korabeli tervrajzok, vázlatok és fényképek is. A könyv a Maros Megyei Múzeum és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány közös kiadásában látott napvilágot.

Soós Zoltán szerint Vásárhelynek a Kultúrpalota olyan emblematikus épület, mint mondjuk Velencének a Dózse-palota. A történész felidézte Bernády György ragaszkodását a palota megépítéséhez, hiszen 400 ezer korona állt a város rendelkezésére a terv elkészültekor, de két millió koronából fejezték be. A pénz nem számít – mondta az építőknek Bernády, aki New Yorkból, látva ott a hatalmas épületeket, hazatelefonált, hogy még egy emeletet húzzanak rá.

Borbély László annak a büszkeségének adott hangot, amelyet marosvásárhelyi magyarként érez. “Sok hely van itt, ahol mi magyarok jól érezzük magunkat. Felmerül a kérdés, hogy kell-e ilyen Forgatag? Igen, kell, bebizonyította az elmúlt két nap” – mondta a politikus, aki szerint újból és újból fel kell mutatni azokat az értékeket, amelyeket Bernády Györgynek köszönhetünk.

A Kultúrpalota megépítésének 100-ik évfordulójára kiadott kötetről, a munkáról, a megtiszteltetésről, ami ezzel járt, Oniga Erika mint társszerző beszélt, hisz munkatársai nem lehettek jelen a könyvbemutatón. A centenárium egy ok volt arra, hogy jobban figyeljenek a Palotára, ami aztán feladattá is változott, hiszen meg kellett írni a könyvet, tanulmányokat, kutatásokat kellett végezni és összegezni az eredményeket. “Az épület nem csak kutatás tárgyát képezte, de öröm volt ide bejárni” – foglalta össze Oniga Erika.

Rozsnyai József méltatásában kitért arra, hogy Bernády le akart számolni egy jelzővel, amivel a periférikus helyzetben levő városokat illeték a kulturális centrumnak számító nagyvárosok: a provincializmussal. Ezért volt fontos számára, hogy Marosvásárhelyen kultúrközpontot hozzon létre.