A Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb bemutatójára rendhagyó módon online kerül sor június 10-én este 8 órától. Mark Ravenhill POOL (no water) című színházi-filmes performansza a www.eventim.ro oldalon lesz elérhető június 10. és július 10. között.

A POOL (no water) Radu Nica, Andu Dumitrescu, Vlaicu Golcea, valamint Buzási András, Kali Andrea, Marosán Csaba, Ötvös Kinga és Varga Csilla közös projektje, a projektasszisztens Kántor Melinda, közölte a színház.A dráma a művészvilág cinikus szatírája, és annak (morális) középszerűségét állítja középpontba, ugyanakkor a mai társadalom tükörképe, ahol még a saját tested képe is alku tárgyát képezheti. Ravenhill a való világ túlszépítettségét és a magánélet megjátszottságát maró sortűz elé állítja, hiszen maga az emberi test is, az identitás alapköve, a piac törvényeinek alárendelt termékké vált.

A POOL (no water) című előadást már két évvel ezelőtt is tervezte a színház, a casting meg is valósult, de az országos költségvetés-csökkentések miatt a projektet halasztani kellett. „Őszintén azt gondoltam, hogy az előadás már nem fog létrejönni, de a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetőségének a kitartása lehetővé tette 2020-ban az együttműködés folytatását” – mondta Radu Nica, az előadás rendezője. „Időközben mindannyian változtunk (beleértve a színházi látásmódunkat is), ezért szükségszerűnek tartottam változtatni a kezdeti elképzelésen, hogy egy fizikai színházi előadás helyett egy „vándor”performansz-projektet hozzunk létre. A teret egy hatalmas műhelyként képzeltük el, több állomásból álló installációval, amelybe pillanat-alkotások sorozatát terveztük” – részletezte az alkotó.Az új elképzelés megvalósítását a koronavírus-járvány miatt kihirdetett szükségállapot akadályozta. „A szöveggel való munkát felülírta a betegségtől és az ismeretlentől való félelem, amely az új helyzetben úrrá lett mindannyiunkon. Úgy döntöttünk, hogy ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és egy harmadik megközelítést választottunk, így az elszigetelődésből kiindulva a produkció egyfajta kreatív naplóvá vált a projektben résztvevő művészek karantén-körülményeiről” – magyarázta a rendező, hozzátéve, hogy ennek köszönhetően alakult a projekt igazi csapatmunkává.

„Egy valós időben történő alkotás – amelyben a rendező instruál, a színész pedig ezt továbbviszi – ellehetetlenült, és a Zoomos megbeszélések akadályokba ütköztek. Ezek az online találkozások nem tudták meghaladni az információcsere és iránymutatás szintjét, ezért a kreatív munka állandó próbálkozások és bukások nehézkes oda-vissza folyamatává változott. A helyzetek, a cselekvés és a környezet meghatározásához kénytelenek voltunk virtuálisan behatolni mindenki személyes otthonába és intimitásába. A hitvesi ágyak díszletté, a színészek civil ruhái pedig jelmezekké alakultak, gyermekeik operatőrökké váltak. Arról nem is beszélve, hogy a technikával való kényszeres ismerkedés némelyikünknél meglehetősen frusztrálónak és időigényesnek bizonyult. De öröm volt látni, ahogyan mindannyian kivétel nélkül nyitottak és fogékonyak voltak az új dolgok iránt, és gondolkodás nélkül vetették magukat az ismeretlenbe, bizonyítva bátorságukat és kíváncsiságukat” – írta le a „karanténszínházi” alkotófolyamatot Radu Nica.