Hatházi András rendezésében mutatja be új előadását a Csíki Játékszín
A magyar neoavantgárd mozgalom egyik vezéregyéniségének darabját mutatja be Hatházi András rendezésében a Csíki Játékszín. Halász Péter Gyerekünk című darabját február 16-án, vasárnap este hét órától láthatja először a közönség a színház Hunyadi László Kamaratermében.
Halász Péter író, rendező és színész Magyarországon született, de több évig emigrációban élt és alkotott Nyugat-Európában, majd Amerikában. A Squat és a Love Theatre megalapítója és a magyar neoavantgárd mozgalom egyik vezéregyénisége volt. A Gyerekünk csíkszeredai bemutatója egyben a darab romániai ősbemutatója is lesz, hívja fel a figyelmet közleményében a Csíki Játékszín.Hatházi András, az előadás rendezője Jászai Mari-díjas színész, évekig a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze volt, jelenleg szabadúszó és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Színházi Intézetének tanára. Drámaíróként is ismert, de filmszerepek is kötődnek a nevéhez, többek között a Csíkszeredában is bemutatott, Balánbányán forgatott Valan – Az angyalok völgye című film egyik főszereplője.
Deák Katalin, a produkció dramaturgja már több alkalommal dolgozott a Csíki Játékszínnél. Dramaturgja például a jelenleg is műsoron levő Yasmina Reza-darabnak, Az öldöklés istene című előadásnak és az egyik társszerzője az ÁSÓKAPA című produkciónak. Hatházi Rebeka, az előadás látványtervezője 2019-ben végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem látványtervező szakán, a színházi munkák mellett illusztrátorként is alkot.A színház közleménye szerint a Gyerekünk kihívás az alkotóknak és nézőknek egyaránt, hiszen a szöveg egy különös családi történet perspektíváján keresztül pont a színház mibenlétét helyezi középpontba. „Hogyan születnek a történetek, és meddig tartanak? Hol húzódik a valóság-fikció határa? Hogy van az, hogy a színházi nézőtéren nem szövődnek szerelmek, csak moziban? Ott összeér két térd, ott combra csúszik a tenyér. De a színházban a Rómeó és Júlia alatt – semmi. Felvonulunk, bevonulunk, nézünk, tapsolunk, elvonulunk, sóhajtunk: emlékezetes esténk volt. Sőt, amikor bevonulunk az előadásra, már akkor mondjuk magunkban: ez szép emlék lesz. Melyik az a pillanat, amikortól a fantáziánk hatni kezd és belekapcsolódunk abba a színpadi valóságba, ami a történettől függetlenül az itt és most logikáját követve egyszeri és megismételhetetlen” – olvasható az előadás beharangozójában.