banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Kincsesládánk, Erdély: Gyulafehérvár, az egykori főváros

Fehér megye székhelyén a magyar és a román történelmi tudat számára is nagyon jelentős intézmények, műemléképületek sorát találja az odalátogató. A Bethlen Gábor által megerősített várat, a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye templomát, a Szent Mihály-székesegyházat, és Erdély legjelentősebb könyvtárát, a vitatott tulajdonjogú Batthyáneumot is. Pár méterre ezektől pedig ott székel például az (ma) Egyesülés Múzeuma, ahol száz évvel ezelőtt aláírták az egyesülést kimondó határozatot. Kincsesládánk, Erdély sorozatunk legújabb részében Gyulafehérvár kulturális örökségeiből adunk ízelítőt.

A kulturális örökség európai évének égisze alatt az RMDSZ Kulturális Főosztálya az Erdélyi Magyar Televízió, a Maszol hírportál és az Erdély FM rádió partnerségével elindítja a Kincsesládánk, Erdély című kulturális projektet, amelynek célja tévé-, rádió- és online riportsorozat segítségével kiemelni a múzeumokból, és mindennapjaink részévé tenni kulturális örökségünket. A sorozat részletesen bemutatja értékeinket, legyen szó épített, szellemi vagy tárgyi örökségről. A nézőket, olvasókat és rádióhallgatókat év végéig Erdély számos pontjára kalauzoljuk el. Az értékeinket bemutató műsort havonta közvetíti az Erdély TV (az eddigi adások itt visszanézhetők)  havonta jelenik meg riport a Maszol hírportálon is, az Erdély FM pedig vasárnaponként 12 és 13 óra között örvendezteti majd hallgatóit (a rádióműsorok itt hallgathatók vissza). 

Mindezek az épületek szinte egymással szomszédosak, mindössze annyi a dolgunk, hogy egy alapos sétát tegyünk a várfalak között. A gyulafehérvári vár úgynevezett Vauban-típusú, csillagszerű bástyákkal ellátott barokk vár, azonban csak idővel kapta meg ezt a végső formáját. A jelenleg is látható vár a harmadik ezen a helyen, az építkezés legfontosabb momentumai különböző korokhoz fűződnek, tudjuk meg Gudor Kund Botond református lelkésztől és történésztől.

Az első vár a római korban épült, ebből ma már nem sokat látunk. „Ez jelentette azt a várat, amelynek a falaira a bolgár-szász birodalomnak a legszélső helyőrsége ráépít, majd ezeket a fehér falakat találták meg a magyarok, amikor a honfoglalás után itt birtokba vették Erdélyt” – részletezi. Ezután folyamatosan erődítik a várost, a leggrandiózusabb építkezéseket Bethlen Gábor végezte el. „Gyulafehérvár mint politikai központ az Erdélyi Fejedelemség történetével válik fontos központtá, hadászati szempontból is” – mondja a történész. A fejedelem az olasz előzményekre épít, az akkor legmodernebbnek számító hadászati szempontokat veszi figyelembe, ám az is tény, hogy ekkor derül fény a vár gyenge pontjaira is.

Szamosközy István történetíró lejegyzései szerint a fejedelemasszonyok arról panaszkodtak férjeiknek, hogy a várfal körül nincs vizes árok, ami van, az pocsolyás, büdös, tele van békával és szúnyoggal. A romantikus elképzelés szerint ezért kezdték modernizálni a várfalakat, azon dolgoztak, hogy folyóvíz kerüljön közéjük, egy rakás pénzt belefektettek, de a terv meghiúsult. Így II. Rákóczi György idejében, 1658-ban a török és tatár hadak könnyen birtokba veszik Gyulafehérvárt, „Erdély fővárosa ismét romtelep lesz”, állapítja meg a történész, ez pedig I. Apafi Mihály fejedelem koráig nem változik.

Az osztrákok is letették kézjegyüket: ők építették ki a ma is látható csillag formájú barokk várrendszert, ami a történész szerint a „megdönthetetlen” osztrák hatalom szimbóluma lett. „Valósággal bebetonozta az osztrák hatalmat Erdély szívébe”, véli Gudor Kund Botond. 1848-ig bevehetetlennek is bizonyult a vár. 

Pár évvel ezelőtt fejeztek be egy hosszabb felújítási folyamatot, aminek úgy tűnik, meglett az eredménye, kollégám két évvel ezelőtti anyagában is olvasom, hogy Erdély legkedveltebb látványosságának számított akkor, a turisták érdeklődését riportutunk során is megtapasztalhattuk.

Érdekes azt is megfigyelni, hogy a várfalak között hogyan férnek meg egymás mellett a román és a magyar közösség számára nagyon jelentős intézmények. Talán a legemlékezetesebb azon a ponton állni, ahol az egyik oldalon a Szent István által alapított erdélyi római katolikus püspökség székhelye, a Szent Mihály-székesegyház tornyosul, a másik oldalon pedig az 1922-ben, neobizánci stílusban épített ortodox katedrális, amely elé állították egyébként a régóta hangoztatott centenáriumi emlékművet. 

De itt található még többek között a római katolikus püspöki palota, a teológia, a Batthyáneum, a római katolikus lelkészek bentlakása, ma a katonaság tulajdonában levő Bethlen Gábor által alapított egykori kollégium, valamint az ortodox egyház püspöksége, az 1989. december 1. elnevezésű egyetem, tiszti kaszinó, kaszárnya, az Egyesülés Múzeum, ahol aláírták 1918-ban az egyesülést kimondó határozatot.

Az erdélyi püspökség ezer éves székhelyét 1991-ben emelték érseki rangra, a műemléképület az UNESCO világörökségi javaslati listáján szerepel. Püspökök és fejedelmek síremlékeit őrzi, többek között itt nyugszik Hunyadi János, öccse, az ifj. János, Hunyadi László, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, és itt található János Zsigmond és édesanyja, Izabella királyné szarkofágja is, valamint Márton Áron síremléke.

Marton József nyugalmazott egyetemi tanártól megtudjuk, a történelem folyamán sokan hozzájárultak ahhoz, hogy a gyulafehérvári templom a mai formájában álljon. Az építése a 11. század végén kezdődött román stílusban, ezt követően – főleg a tatárpusztítás és szász betörés után – a 13. században újbóli építkezésre kényszerítette az akkori püspököt. Hunyadi János, majd a 17. században Bethlen Gábor bővítette tovább a templomot.

A restaurálás folyamatos

A templom restaurálása egy folyamat, egy ekkora épületben mindig van, mit javítani – szögezi le Szász János, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség volt gazdasági igazgatója. A petrozsényi plébánost a 2007 és 2012 között lezajlott munkálatokról kérdezzük, mely időszak alatt a Lázói-kápolnát, a templom déli tornyát és a szentélyt újították fel hazai és magyarországi szakemberek bevonásával. Jelenleg is folynak a munkálatok, ott tartózkodásunkkor éppen a falakat tisztítják.

A jelzett időszakban végzett munkálatok során mindvégig fontos volt, hogy a javításra szoruló részeket ne új darabokkal helyettesítsék, hanem őrizzék meg a régit, azt tegyék rendbe. Az átfogó felújítási program az egyházmegye építészeti bizottságának bevonásával történt, Márton Judit műemlékvédelmi szakmérnök koordinálásával.

„A Lázói-kápolna a székesegyház egyik legértékesebb, építészeti tagozatokkal, míves szobrászati elemekkel gazdagon díszített egységes épületrésze, az erdélyi reneszánsz legkorábbi épített emléke” – írja egy beszámolójában Szász János és Márton Judit. A kápolna helyreállítását Egri Hunor szobrász-restaurátor vezette és a magyar állam támogatásával valósult meg.

A déli torony homlokzatának a kőrestaurálását nagy lélegzetű munkálatként emlegeti a volt gazdasági igazgató, amire magyar és román pénzeket is fordítottak. „Olyan felújításokat sikerült elvégezni, amit most a szakma előír, hogy ne új darabokkal helyettesítsék a javítandó részeket, hanem hagyjuk meg a régit, és azokat kell kipucolni, rendbe tenni” – mondja. Mint ahogy egy korábbi beszámolójában fogalmaz Szász és Márton: „A restaurátoroktól azt kértük, hogy az eredeti kőfelületekből minél többet mentsenek meg (…) Esztétikai kiegészítések nem történnek, cél a műemlék in situ megőrzése, azonban jó néhány kiegészítés létrehozása mégis elkerülhetetlen”. A déli torony felújítását Asztalos György szobrász-restaurátor irányította. 

A szentély helyreállítása során Papp Szilárd régész munkájának köszönhetően kiderült, hogy ezt a 17–18. században az alapokig lebontották, majd ugyanazokból a kövekből újraépítették. Ennek írásos nyoma volt ugyan korábban is, de az ásatásokig nem hitték el, mert úgy tudták, hogy a gótikus szentély Hunyadi János korában épült, meséli a plébános. A szentély restaurálását a kolozsvári Macalik Arnold építész vezette, a kulturális minisztériumhoz tartozó műemlékvédelmi bizottság (INP) finanszírozta – a szaktárca vezetője ekkor Kelemen Hunor volt. Rendbe tették az ablakokat is, megszüntetve az állandó huzatot – „kisdiák koromban gyertyát soha nem láttam egyenesen égni a székesegyházban”, teszi hozzá a petrozsényi plébános.

Megtalálták Erdély legrégebbi templomát. A székesegyház előtt végzett ásatások során a legértékesebb leletre véletlenül bukkantak. A régészcsapat Daniela Marcu Istrate vezetésével 2011-ben jelentette be, hogy megtalálták Erdély legrégebbi keresztény templomát. A 10. századi épület alapjait a főkaputól pár tíz méterre tárták fel, minden bizonnyal ez volt a gyulafehérvári püspökség első székesegyháza. A bizánci építészetre jellemző templomot valószínűleg 1050-ben, a római katolikus, immár nyugati típusú székesegyház építésének elkezdésekor lebontották. Emellett évszázadok kincseit, pénzérméket is találtak a föld alatt, részletezi Szász János.

Ebben a periódusban, 2007 és 2012 között szintén a kulturális minisztérium támogatásával újították fel a székesegyház közvetlen szomszédságában található püspöki palotát is, amelyet Guttmann Szabolcs építész tervezett. A belső udvarban a Márton Áront ábrázoló szobrot látjuk, Non recuso laborem (Nem vonakodom a munkától) – hirdeti a püspök híres jelmondatát. Szász János megmutatja Márton Áron egykori dolgozóhelyét is, festői környezetben járunk, az érseki palota hátsó udvarában.

A Batthyáneum őrzi a harmadik legrégebbi nyelvemlékünket

A Batthyáneum Erdély legjelentősebb kézirat- és ősnyomtatvány-gyűjteménye, az UNESCO világörökségi javaslati listáján szerepel. Legértékesebb darabja a 9. századi Arany Kódex (Codex aureus), amely Máté és Márk evangéliumát őrzi, de megannyi középkori kézirat és kódex mellett itt található a harmadik (a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom után), legrégebbi magyar nyelvemlék is, a Gyulafehérvári Sorok. Itt őrzik a Döbrentei-kódex eredetijét és a Batthyány-kódexet is.

A vitatott tulajdonjogú épület múltjáról Kovács Mihály gyulafehérvári történelem tanár mesél: eredetileg trinitárius templom és kolostor volt, ez a trinitárius rend fogoly kiváltással foglalkozott. A 18. század végén II. József király feloszlatta a rendet, és rövid ideig az épület a katonasághoz került, katonai raktárként, majd kórházként szolgált. Megtudjuk, később Batthyány Ignác kérte el az akkori államtól, hogy könyvtárat és csillagvizsgálót létesítsen benne. Ezt követően nagyon sok helyről vásárol könyvtárakat, majd a hagyatékát mások is gyarapították. A felső emeleten található a csillagvizsgáló, amely ma már nem látogatható, sőt idén a teljes épület zárva van a látogatók elől, leltári munkálatok miatt. Az egykori kolostorban működik a 18. század óta a római katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet.

Batthyány Ignác püspök latin nyelvű végrendeletében a könyvtárat és a csillagvizsgálót „Erdély provinciára” hagyta, amely az egyház álláspontja szerint az erdélyi római katolikus egyházmegyét jelenti, míg a román állam azt állítja, hogy a püspök nemcsak az egyházra, hanem Erdélyre is hagyta az ingatlant, Erdély pedig ma Románia része, ezért a román államot illeti meg a tulajdonjog.

Idővonal a jogvitáról:
1798: végrendeletében Batthyány az egyháznak adományozza a Batthyáneumot
1815: a Debreceni Bíróság döntése megerősíti az egyház tulajdonjogát
1947: államosítás, a kommunista állam elkobozza az ingatlant
1998: sürgősségi kormányrendelet kimondja az épület visszaszolgáltatását az egyháznak
2002: törvényerőre emelik a restitúciót kimondó rendeletet
2012: az Emberi Jogok Európai Bírósága 25 ezer euró kártérítésre kötelezi a román államot, amiért 14 év alatt nem értesítette az egyházat a döntéséről
2015: a restitúciós bizottság elutasítja a könyvtár visszaszolgáltatást; a római katolikus érsekség pert indít
2018 júliusa: a gyulafehérvári táblabíróság alapfokon elutasítja a főegyházmegye keresetét. Az ügy várhatóan a legfelsőbb bíróságon folytatódik.

Az Erdélyi Magyar Televízió gyulafehérvári műsorát itt nézheti meg

Támogatók:

 

Várfal Püspöki palota Márton Áron egykori dolgozóhelye

Kapcsolódók

Kimaradt?