Már a 17. században nyomdát alapítottak Csíksomlyón, amely mellett könyvkötő műhely is működött, liturgikus kiadványoktól tankönyvekig témájukban nagyon változó kötetek születtek itt. Ennek hagyománya pedig úgy tűnik, nem szűnt meg a régióban, Csíkszeredában jelenleg közel tíz műhely működik. A Bookart és a Gutenberg tulajdonosai hangsúlyozták: munkájukban a minőséget és az igényességet tartják a legfontosabbnak mind tartalmi, mind esztétikai szempontból.

Az 1676-ban, Kájoni János által alapított csíksomlyói nyomda jelentősen hozzájárult erdélyi művelődéstörténetünk alakulásához, 1727-ig, a kolozsvári jezsuita nyomda létesítéséig ez volt az egyetlen erdélyi katolikus műhely. Egyebek mellett itt nyomtatták a Cantionale Catholicum című, magyar és latin nyelven írt egyházi és világi énekeket tartalmazó énekeskönyvet, Kájoni leghíresebb és legjelentősebb művét. A létesítmény túlélte a tatárbetöréseket, illetve folyamatosan működött az erdélyi reformáció idején is.

Gyarmati Zsolt történész, a Csíki Székely Múzeum igazgatója érdeklődésünkre elmondta: nem tudni pontosan, hogy a ferencesek a középkorban pontosan mikor települtek meg Erdélyben, de „az történelmi tény, hogy 1444-ben IV. Jenő pápa egy olyan bullát adott ki, amelyben Csíksomlyón búcsús jogot biztosít az itteni rend számára” – tette hozzá, tehát feltételezhető, hogy a ferences rend már korábban letelepült. A búcsú azóta is őrzött hagyományáról Kincsesládánk, Erdély riportsorozatunk korábbi részében olvashat többet. 

A csíksomlyói nyomda megalapítójában a kor egyik polihisztorát is tisztelhetjük a történész szerint, Kájoni zeneszerzéssel, orgonakészítéssel is foglalkozott. Származásáról vitatkoznak, de a Cantionale Catholicum énekeskönyv előszavában fellelhető egyik mondat – „Édes hazámnak akartam szolgálni” – azonban arra mutat rá, hogy magyar értelmiségi lett belőle, véli Gyarmati. Ezt a címet viseli egyébként Domokos Pál Péter néprajzkutató 1979-ben kiadott kötete, amelyben a Cantionale Catholicum-ban szereplő énekek dallamait rekonstruálta kéziratos énekeskönyvek, moldvai és székelyföldi népi gyűjtések alapján, az eredeti kötetben ugyanis csak dallamutalások szerepeltek.

A Kájoni alapította nyomdának legelső terméke volt ez az énekeskönyv, több hónapig nyomtatták, ennek eredeti példánya ma is látható a csíkszeredai múzeumban. Rendkívül színes a nyomda terméke: liturgikus kiadványokat, a ferences regulát, énekeskönyveket, tankönyveket, szakácskönyveket és növénytermesztéssel kapcsolatos kiadványokat is nyomtattak itt. A múzeum őrzi az 1848-ban kiadott Hadi lapot is, amely a helyi forradalmárok lelkesítő beszédeit tartalmazza. Az akkoriban használt nyomdaprés, kézisajtó ma a kolozsvári történeti múzeum tulajdonában van, ám a Csíki Székely Múzeum kölcsönkérte, hogy a csíksomlyói könyvnyomtatást megidéző állandó kiállításuk egyik ékessége lehessen. A kézműves kovácsmesterség egyik remekművének nevezte a nyomdaprést Gyarmati.

Körülményes, nagy odafigyelést igénylő munkával nyomtattak, aztán a lapokat összekötötték, Csíksomlyón ugyanis a nyomda mellett könyvkötő műhely is működött. Disznó- vagy marhabőrbe kötötték a lapokat, és vaknyomással díszítették, többnyire levélmintákat, virág- vagy kagylódíszeket használtak – számolt be Karda-Markaly Aranka történész-muzeológus.

„Tisztelni kell a könyvet”

A könyvnyomtatás és -kiadás hagyománya nem szűnt meg a régióban, Csíkszeredában jelenleg közel tíz műhely működik. A Bookart kiadót például 2004-ben alapították. „Marosvásárhelyen, a Látó szerkesztőségében Kovács András Ferenccel, Hajdú Farkas-Zoltánnal és Láng Zsolttal arról beszélgettünk, hogy ebben a megváltozott korszakban elképzelhető-e egy gazdaságosan működő könyvkiadó, vagy kimondottan a támogatásokra kell hagyatkozni” – idézte fel a kezdeteket Hajdú Áron kiadóigazgató, az Alutus nyomda tulajdonosa. A kiadó profilja a szépirodalom, erdélyi kortárs irodalmi művekre és fordításokra fókuszál.

Leszögezte, „a könyv a szerző és az olvasó közötti kapcsolat tárgyi bizonyítéka”, és szavaiból kiderült, hogy munkája során a minőséget és az igényességet tartja a legfontosabbnak. Abban hisz, hogy tisztelni kell a könyvet, bizonyos íratlan szabályokat be kell tartani, nem kell mindent felrúgni csak azért, mert ma sokkal egyszerűbb a könyvnyomtatás, mint pár évszázaddal ezelőtt. „A kézirat nyomtatható változata és a végleges könyv között rengeteg munka van” – nyomatékosított Hajdú Áron. A szerző mellett a nyelvi szerkesztőtől a grafikai szerkesztőig, a tördelőtől az illusztrátorig nagyon sok olyan „láthatatlan” személy dolgozik egy könyvön, akinek munkája nélkülözhetetlen.

Az erdélyi könyvkiadás bizonyít

Amikor az erdélyi, illetve a magyarországi kiadók, szerzők és olvasók helyzetéről beszélgettünk, elmondta: tapasztalata szerint a legtöbb erdélyi szerző magyarországi kiadóval dolgozik, mert ezáltal sokkal láthatóbbá válhat a munkája, viszont sokan bíznak abban is, hogy az erdélyi kiadók is segíthetnek az érvényesülésben. Ugyanakkor újabban egyre több példát lát arra is, hogy a magyarországi szerzők erdélyi kiadóknál is akarnak publikálni. „Az erdélyi könyvkiadás bizonyít lassan, fejlődik. Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon olyan műhelyek kezdtek kialakulni, amelyeknek a munkája már figyelemreméltó és számottevő” – fogalmazott.

A könyv elvesztette a Gutenberg által megálmodott vonalat, az információközlést, erre ma a gyorsabb médiák alkalmasak, mondta Hajdú. Szerinte ezáltal kialakult egy olyan olvasóréteg, amelynek fontos, hogy érezze, megfogja, forgassa a kezében a könyvet. Őket nem bátortalanítja el az e-könyv sem, mert ők ahhoz a tárgyhoz ragaszkodnak, azt keresik. „Ne temetkezzünk, ne sírjunk”, összegzett, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalok is olvasnak, „ez látszik az író-olvasó találkozókon, könyvvásárokon is”.

Ha Gutenberg, akkor gyerekkönyvek

Idén tíz éves évfordulóját ünnepli a Gutenberg nyomda és a hozzá tartozó kiadó. Tőzsér László tulajdonos szerint ez idő alatt sikerült megtalálni a saját olvasótáborukat, amelynek száma ráadásul folyamatosan nő, emellett pedig a szakmai visszajelzések is erősödnek évről évre. Kürti Andrea csodálatos rajzai könnyen felismerhetővé teszik a Gutenberg-könyveket – amelyek elsősorban gyerekkönyvek –, aki „nemcsak egy kiváló illusztrátor, hanem az a művész is, akivel megismerkedésünk első pillanatától fogva nagyon jól tudtunk közösen gondolkodni”, fogalmazott korábban Tőzsér portálunknak.

„Rájöttünk arra, hogy sok olyan ötletünk van, amelyet nem látunk a könyvkiadás piacán jelen levő kiadóknál” – mesélt a tulajdonos a kiadó megalapításának előzményeiről. Hozzátette: a cél mindig is az volt, hogy minőségi könyveket állítsanak elő tartalmi és esztétikai szempontból egyaránt. Nem volt kérdés a számára, hogy budapesti tanulmányai elvégzése után a nyomdaipari szakmát itthon akarja kipróbálni. Tőzsér László úgy látta, hogy a megfelelő technikával és szaktudással Erdélyben is lehet hozni azt a minőséget, ami Magyarországon egyértelmű volt.

„Számunkra a gyerekkönyvek a legkedvesebbek, ami felelősséggel is jár. Nagyon fontos, hogy milyen könyvet adunk a gyermekek kezébe, az irodalmi és a képi világot is nagyon tudatosan és szigorúan állítjuk össze. Ma már azonosítják a kiadónkat a minőségi gyermekkönyvekkel, és ez további biztatást ad, hogy ne hagyjunk alább” – összegezte a Gutenberg értékeit.

Tőzsér László szerint is bizonyít és fejlődik az erdélyi könyvkiadás, de nem konkurenciaként tekint más kiadókra, hanem inkább „rácsodálkozik” mások munkájára. „Ahány kiadó, annyi kreatív műhely, nagyon izgalmas, amikor erre a palettára tekint az ember” – magyarázta.

Az Erdélyi Magyar Televízió összeállítását a témáról itt nézheti meg. 

Támogatók: