Három koncert három napon át – pénteken kezdődött és vasárnap zárul az első alkalommal megszervezett Ora Jazzfesztivál. A Cion neológ zsinagógában megtartott fesztivál több fellépője is zenés utazásra invitálta a közönséget.

A megjelenteket Marius Giura, a Gărâna és Temesvári Jazz Fesztivál szervezője köszöntötte, és ő konferálta fel a fellépő szólistákat és formációkat is. Mint mondta, a nagyváradi fesztivál megszervezésében lánya, Simona Giura vállalt oroszlánrészt. Marius Giura azt is elmondta: a fesztivál szervezéséhez minden segítséget megkaptak a nagyváradi polgármesteri hivataltól, majd hozzátette: az első kiadásra, mintegy ízelítőül, dallamosabb jazzt játszó művészeket hívtak meg.

Zenével a világ körül

Az általunk is látott fellépők szinte mindegyike különféle utazásokra invitálta a közönséget. Az elsőként fellépő izraeli Adam ben Ezra, a jazz-rock és világzenei irányzatot játszó művész, a nagybőgő mellett zongorát és fúvós hangszereket is megszólaltatott. A sampler segítségével tulajdonképpen lekísérte saját magát, hiszen ritmust, akkordokat, effektet szólaltatott meg, ezzel a háttérrel játszott és énekelt.

A jemeni és törökországi gyökerekkel rendelkezdő izraeli előadó első alkalommal lépett fel Romániában, és mivel a zsinagóga épülete volt a fellépése helyszíne, egy, a családja számára fontos imát is megszólaltatott nagybőgőjén, de afrikai és indiai „ízek” is keveredtek zenéjébe.

Az est második fellépője a német Arne Jansen Trio volt. A névadó gitáron, Robert Lucaciu nagybőgőn, Eric Schaefer dobon játszott, és szintén utazásra invitálta a nézőket, a Nine Firnaments című albumukról felcsendülő dalokat dél-európai útjaikat idézték fel, de Goya élete és festményei, valamint a szamarkandi csillagvizsgáló is megihlette őket. Az utóbbihoz kötődő, He Who Counts the Stars című daluk előtt a trió vezetője azt is elmondta: nagybőgősük nagyszülei Nagyváradon éltek.

Az est utolsó fellépője a Bansal Trio volt, amelyet norvég illetőségű, indiai származású hegedűművésznő, Harpreet Bansal alapított. A trió idén ünnepli fennállásának tizedik esztendejét.

Szombaton szintén utazásra invitálta a nézőket Renaud Garcia-Fons francia művész. Őt „a nagybőgő Paganinije”-ként is emlegetik, mondta el Marius Giura, elsősorban improvizatív művészként határozza meg magát. Nagyváradon a Double Bass 1001’s voices című műsorát mutatta be. Katalán származású, így gyerekkorától vonzotta a flamenco világa, árulta el, de a spanyol dallamvilág mellett az indiai szitárt idéző hangokat is előcsalt nagybőgőjéből, és kelta dallamokat is megszólaltatott.

Karibi dallamokat szólaltattak meg a Grégory Privat Trio tagjai, a névadó zongorista, Chris Jennings bőgős és Tilo Bertholo ütős. A martinique-i Grégory Privat 2015-ben elnyerte Az év felfedezettje címet a Victoires du Jazz díjkiosztón, első, Nagyváradon is bemutatott albumuk Family Tree címmel készült el. A zongorista humorral konferálta fel a zeneszámokat, például azzal viccelődött, hogy mivel nem tökéletes a romántudása, franciául folytatja a műsort. A fesztivál második napja egy finn kettős, Vernei Hompola és Mika Kallivoda Animal Image című fellépésével fejeződött be.

Folytatást terveznek a szervezők

A fesztivál sikere a lányának köszönhető, aki kis kora óta dolgozik vele, és a bánáti Gărâna és temesvári fesztiválok szervezése során tanulta meg ezt a munkát, mondta lapunknak Marius Giura. A nagyváradi fesztivál ötletét egyrészt azért támogatta, mert Nagyvárad a kedvenc erdélyi városa – később elismerően szólt a város fejlődéséről, felújításáról, amely szerinte a polgármesternek is köszönhető –, másrészt azért, mert a városban hiányzott a jazzfesztivál. Kolozsvár nagyon jól áll, megjelentek a fesztiválok Szatmárnémetiben, Nagybányán és Gyulafehérváron is, míg Nagyvárad ebből a szempontból mostoha helyzetben volt. Váradi barátai is támogatták az ötlet, a polgármesteri hivatallal pedig kiváló együttműködést sikerült kialakítani, mondta Marius Giura.

A nagyváradi közönség fogékony a jazzre, ezt tudták, hiszen Gărâna-ra az egész országból érkeznek, és a váradiak mindig szép számmal vannak jelen a jazzfesztiválon. Ezzel együtt az első kiadásra olyan művészeket kerestek, akik a jazz dallamosabb vonulatát játsszák. Megnézték, kik szabadok a fesztivál időpontjában, majd a listát később még egyszer „átfésülték” a szervezési és műszaki lehetőségek fényében. Zongorát például Temesvárról hoztak, a többi kérdés helyben oldódott meg. Sikerült tapasztalt hangtechnikus csapatot találniuk, de jazzfesztiválon még ők sem dolgoztak – mesélte Marius Giura.

A kezdeti félelmek azonban eltűntek, és a fesztivál megáll a saját lábán. Fontosnak tartják a folytatást, a folytonosságot, hiszen a Gărâna jazzfesztivál már 22 éves, a temesvári pedig idén 10.

A jazz eltűnt a rádióból, tévéből

Jazzen, rock- és komolyzenén kívül mást már nem hallgat Marius Giura, aki elmondta: már diákkorától lemezeket gyűjtött, majd elvégezte a politechnikát, mérnökként dolgozott. Körülbelül tíz év után a médiába került, és 15 évig rádió- és televízióigazgató volt Temesváron. Ők az idő alatt jazzt is játszottak, mondta, majd neheztelően tette hozzá: jazzt ma már sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi rádiók nem játszanak, és eltűnt a köztévéből is. Így a jazzfesztiválok jelenteken lehetőséget arra, hogy a közönséget megismertessék ezzel a kreatív és világszerte fontos zenei műfajjal.

Marius Giura arra is kitért, hogy bár nem akar ítélkezni, de úgy látja: a jó képességekkel, kulturális érdeklődéssel és zenei ízléssel bíró fiatalok elmennek, akik pedig maradnak, azon nőnek fel, amit a televíziókban, rádiókban kínálnak.

„Ez durván hangzik, de ez a valóság. Azoknak is el kell mondania a véleményüket, akiket a komolyabb zene és a kultúra érdekel, és ha sokan nem tehetik, nekem van módom erre. Fenntartások nélkül elmondom, hogy amit ma a közönségnek kínálnak, az nagy disznóság, senki sem felel ezért a kulturális rablásért. A román médiában már nincs kultúra, így hát tesszük, amit tudunk. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy már ne mehessek el valahová, elég tapasztalatom van abban, amit csinálok, hogy folytathassam. Én megtettem a kötelességem, a gyermekeim továbbviszik, amit csináltam, mert hiszik, hogy jó, és biztos vagyok abban, hogy jó” – fogalmazott Marius Giura.

Azt is hozzátette: az eseményekből nem lehet pénzt nyerni, elsősorban azért, mert nem kapnak támogatást. Nem tolonganak a szponzorok olyan egy eseményért, amely pár száz embert mozgat meg, míg egy más fesztivál tízezres számban hoz nézőket, akiket le lehet fordítani több száz hektoliter eladott sörre vagy elszívott cigarettákra. Ők három esemény megvalósításáért egész évben dolgoznak a lányával, tette hozzá. Igaz, hogy a jazzművészek elvárásai nem olyan nagyok, de ahhoz, hogy megőrizzenek egy magasabb színvonalat, és Európában elismert fesztivált szervezzenek, a nagy neveket kell elhozni, az amerikai művészeket is, akik elég drágák és komoly menedzsment áll mögöttük.